Karácsonyi manóverseny 5. fejezet

Karácsonyi manóverseny

Ötödik fejezet

Az északi sarkon mindenki Alfiról beszélt. A kis manóról, akinek a történelem folyamán elsőként sikerült az, hogy élete legelső megmérettetésén az első ötbe jutott.
- Bámulatos voltál tegnap –mosolyogva, ragyogó szemekkel bámult Alfira, aki mellette sétált.
- Á, dehogy –elpirult Bella bókjától. Még mindig nem akarta elhinni, hogy ez az egész igaz, és vele történik meg. Olyan, mint egy mesében.
- Nem kell szerénykedned –oldalba bökte, és rámosolygott. – te vagy az egyetlen, akinek ez eddig sikerült. A versenyt is meg fogod nyerni.
- Jó lenne –sóhajtott fel- de Jack nagyon ügyes, és félek, hogy őt nem győzhetem le.
- Dehogy nem. Csak el kell hinned, hogy képes vagy rá, és akkor sikerülni fog.
- Úgy gondolod? –megállt, és a lányra nézett.
- Tudom. Én hiszek benned.
- Komolyan? –kellemes érzés járta át a testét. A lány szavai bátorították, és kezdte elhinni, hogy van esélye, és akár nyerhet is.
- Igen –válaszolta, majd a földre hajolt, gyúrt egy hógolyót, és megdobta vele Alfit.
- Na, megállj csak! –nevetett, és visszavágott. Hógolyó csatába kezdtek. Az utcán össze-vissza cikázva szaladgáltak, és próbálták eltalálni egymást, közben pedig kitérni a másik hógolyója elől. – Most nem menekülsz –vigyorgott, miközben egy fa alá szorította a lányt.
- Kérlek, kegyelmezz –izgatottan figyelte a fiút, aki hatalmas vigyorral közeledett felé.
- Hát, nem is tudom- kacagott, majd hirtelen mozdulattal Bella fejére kente a havat, aki gyorsan reagálva rántotta Alfit a földre. Elterültek, és nevettek.
- Hó angyal! –kiáltott fel Bella, majd legyezni kezdett a lábával, és a kezével.
- Az semmi. –cukkolta, és ő is követte- Nézd az enyémet. Sokkal jobb lett.
- Na, várjál csak –felugrott, és mire Alfi észbe kapott, Bella már rázta is a fát, melyről az összes hó lehullott, és beterítette a kis manót. Bella hangosan nevetett, miközben Alfi alig látszott ki a ráhulló hóból. –Na ki nevet a végén?
- Oké, nyertél –mosolygott, majd a kezét nyújtotta- segíts, kérlek.
- Rendben –odanyújtotta a kezét, Alfi pedig berántotta a hókupacba.
- Én nyertem –nevette el magát…
Az egész délelőttöt együtt töltötték. Miután kimásztak a hókupacból a kakaóbárba mentek, és ittak két forró csokit. Remekül érezték magukat, és észre sem vették azt, hogy az idő, hogy eltelt.
Délután a kis manó hazament, és átöltözött, majd a verseny helyszínére rohant. A város szélén lévő fenyvesben lesz megrendezve, mint minden évben. Az öt manónak végig kell mennie az ösvényen, melyen csapdákat helyeztek el. A feladat egyszerű. Fel kell ismerni a csapdákat, kikerülni őket, majd elérni a sarkcsillagot jelképező kék-fehér zászlót, és azzal visszarohanni. Az fog nyerni, aki elsőként ér vissza, és lépi át a célvonalat.
Mind az öten felsorakoztak a rajtvonalnál. A versenyre minden manó eljött. Körül állták a pályát, és lélegzet visszafojtva várták, hogy elkezdődjön a verseny. A télapó felemelte a zászlóját, meglegyintette, megfújta a sípját, és az öt manó futásnak eredt.
- Hajrá Alfi –kiabálta Bella. Alfi hátra pillantott, rá mosolygott, majd eltűnt a kanyarban. A negyedik helyen szaladt. Természetesen Jack volt elől. Jól ismerte a pályát, és mindenkinél elszántabb volt.
A pályán minden évben négy rejtett csapdát helyeznek el. Mindig máshol. Ezeket kell ügyesen felismerniük a manóknak ahhoz, hogy eljuthassanak a zászlókig, majd azokkal vissza futhassanak a célig. Előző évben hárman maradtak a végére, és végül Jack nyert. Ő volt a legesélyesebb most is. A tapasztalatának köszönhetően felismeri a csapdákra utaló jeleket, és ügyesen kikerüli őket…
Még mindig Jack haladt elől. Alfi úgy szaladt, ahogy csak bírt, de nem tudott közelebb kerülni hozzá. Méterekre lemaradt tőle. Köztük két másik manó futott. Mind cikáztak a pályán, kikerültek minden gyanús dolgot. Négyszáz métert kellett megtenniük a zászlókig, majd ugyanennyit vissza.
Alfi tudta, hogy nagyon össze kell szednie magát, ha nyerni akar. A fejében Bella mosolya ragyogott előtte, és a szavait hallotta „Én hiszek benned”. Ahogy felidézte magában, újult erőre kapott, és még gyorsabb lett. Kezdte utolérni az előtte haladókat. Jack hátra-hátrapillantott, látta, hogy a kis manó egyre közelebb ér hozzá, és nem tudott ellene semmit sem tenni. A maximumot hozta ki magából. Alfi utolérte az előtte haladó manót, egy pillanatra összenéztek, majd ott hagyta, és tovább futott, ekkor hirtelen eltűnt az előtte lévő manó, aki egy verembe esett. Ő ezzel kiesett a versenyből. Már csak négyen maradtak. Alfi haladt a második helyen, szorosan Jack mögött, akit egyre jobban frusztrált a társa közeledése. Alfi végül utolérte, és fel-fej mellett haladtak. Jack rá nézett. Tekintete szúrós volt, a kis manó összerezzent tőle. Jack látta, hogy fél tőle, és elvigyorodott, majd félre lökte… Alfi elesett. A másik két manó elhaladt mellette, ő pedig ijedten bámult utánuk. Egy pillanatra elbizonytalanodott, aztán összeszedte magát. Felállt, és utánuk eredt. Nem akarta, hogy Jack nyerjen. Felbosszantotta, és ez még több erőt adott neki. Közben Jack elérte a zászlós manólányt, aki átnyújtott neki egyet, ő elvette, és elindult visszafele. A másik két manó is megkapta a zászlót, majd végül Alfi is. Le volt maradva tőlük, de nem adta fel. Másodpercről másodpercre ért közelebb hozzájuk. A közvetlenül előtte haladó manó viszont csapdába lépett, és egy háló a magasba ragadta. Már csak hárman maradtak. Utolérte a második helyen futót, aki nem tudott mit kezdeni vele. Alfi lehagyta, és Jack után eredt, aki magabiztosan haladt az első helyen, és már a zsebében érezte a győzelmet. Úgy hitte, hogy senki sem fogja tudni legyőzni. Alfi viszont elszántan rohant utána. Közben a mögötte lévő manó is csapda áldozata lett. Ketten maradtak. Beérte Jack-et, aki idegesen, riadtan bámult rá. Befordultak a célegyenesbe. A manók tömege kiabált, buzdította őket. Minden manószem rájuk tapadt, Jack pedig tudta, hogy ott már nem csalhat. Fej-fej mellett haladtak, miközben egyre közelebb értek, ekkor Alfi hajrába kezdett, és lehagyta Jack-et, aki igyekezett lépést tartani vele, de nem sikerült. A kis manó lehagyta. A tömeg ordított. Alfi végig nézett rajtuk. Kellemes, lelkesítő érzés volt látni a szurkolók tömegét, és tudni, hogy az első helyen halad. A célnál megpillantotta Bellát, aki visszafogott lélegzettel figyelte, és szorított neki. Az utolsó pár méterre belőle merített erőt. Jack már jócskán lemaradt, és tudta, hogy vesztett. Képtelen volt utolérni Alfit. A kis manó végül mégis legyőzte, ő pedig vesztett. Idegesen bámult utána, látta Bellát, aki rá sem nézett, csak Alfira koncentrált. Csalódott, és szomorú lett. Elvesztette őt, és a versenyt is. Évek óta most először fog előfordulni vele, hogy nem tarthat a Télapóval, aki szintén a célban várta őket. Jack a tömegre nézett, akik mind az előtte szaladó manót figyelték, buzdították, aki már csak pár lépésre volt a céltól, ám ekkor hirtelen megbotlott és elesett. A tömeg elhallgatott. Alfi elterült a hóban, karnyújtásnyira a céltól. Jack beérte. Tekintetük találkozott. Látta, ahogy a kis manó elszomorodik, a mosoly eltűnik az arcáról, és helyét a csalódottság, ijedtség veszi át. Jack ismét az első helyen volt, és nyert helyzetben. Odaért a célvonalhoz. Mindenki őt figyelte, már készültek a nevét kiabálni, mikor hirtelen megállt, pont a célvonal előtt. Körbe tekintett, majd mély levegőt vett. Hátra pillantott az őt figyelő, még mindig a földön fekvő társára. Visszalépett hozzá, odanyújtotta a kezét, és együtt lépték át a vonalat. A tömeg éljenzésbe kezdett, ők pedig a Télapó elé léptek.
- Holtverseny! –állapította meg a fehérszakállú, majd Jackhez fordult. –Szép volt tőled, hogy visszafordultál. Kiérdemelted, hogy te legyél az új jobb kezem –mosolygott, majd a kezét nyújtotta –gratulálok.
- Alfi! –rohant kiabálva Bella, majd megölelte a kis manót. Egymásra néztek, tekintetük összefonódott, és a lány megcsókolta…
Ebben az évben ketten kísérik el a Télapót útjára. Hogy Jack végül miért ment vissza? Azt maga sem tudja… talán a manószíve miatt, hiszen minden manó jószívű, még ha egy pillanatra ezt el is felejtik.
Bella - aki a verseny előtt még csak nem is tudott Alfi létezéséről- beleszeretett főhősünkbe, akit ezzel a világ legboldogabb manójává tett.
-VÉGE-