D.S. – Látod, merre fúj a szél
Látod, hogy merre fúj a szél
Visszafelé meg a szembeszél
Válaszd, amerre akarod
Így lesz menettérti luftballon
Darlan – Kerülgeti, mint macska a forró Veronai éjszakát
A holdfény megcsillant a takaróján. Combja megvillan a szövet redői között. Őrjítő, azaz felzaklat. Közelebb húzódok. Szívem hevesen vert, szavam eláll, magamban sem beszéltem tovább. A selymes bőr eszembe juttatja, hogy mégsem tehetem, pedig a vágy őrjítően kínoz.
– Rita vagyok! Ő pedig Gina! – mutatkozott be a mellettem feszítő két comb. Első pillanatban az egyiket csodáltam, csábító formája alól alig tudtam kivonni a karom. Tovább kínoz a beteljesületlen vágy. Azt kívánom, bárcsak kívánhatnék valamit.
– Azt kívánom – szólalt meg Gina – hogy az emlékünk tiszteletére a veronait mondd nagybetűvel: Veronai!
– Azt már nem! – tiltakoztam erőtlenül, mert a vágy őrjítően csikar. – Azt se tudom, milyen igeidő következik!
A holdfény megcsillan a fekvő alakon. A szívem hevesen vert. Testhezálló bőrt visel. Pillantásomat nem tudtam kihúzni a kis térde feletti anyajegyről.
Eláll a szavam és közelebb húzódtam. Szívem hevesen ver. Végre kilátok az ablakon és megpillantottam. A Holdat. Tisztában voltam, vagyok, leszek vele, hogy nem lehet az enyém.
Isabella – Az első és utolsó
Ő is engem nézett a tömegből. Én is őt néztem a tömegben. A tömeg engem nézett, nem őt. Tovább pörögtem és ugráltam. Ledobtam a fejemről a kalapot, bekapcsoltam a melltartómat, kecsesen meghajoltam. Vártam, hogy csomó aprót dobálnak. Egyedül a macimon láttam hajlandóságot, végül ő sem moccant. Lángoló arccal elviharoztam. Máskor nem fogok ingyen táncolni. Még a plüssállataimnak se!
sznorina – Lelkes fantázián nem áll le
– Felizgattál – lihegtem.
– Várj még! Most keresem a lugast. Merre vagy? – hallatszott távolból.
– Miért teszed ezt velem? – kérdeztem.
– Mert vágyom az érintésedre – közeledett a hangja.
– Mennyire?
– Nagyon.
– Annyira kívánlak! – fuldokolva sikoltottam.
– Pszt! Pszt! – válaszoltak többen a környező bokrokból.
– Érezni akarom! – Nagyon közelről hallottam a lépteit.
Lehunyt pillákkal mosolyodtam el és rögtön a nadrágjához nyúltam.
– Szeretném egyszer ruha nélkül csinálni! Tudod, hogy miről beszélek.
– Pszt! Pszt! – hallatszott a hotel parkjának környező bokraiból.
– Nektek, pszt! A főnökötök vagyok! – válaszolta Kristóf.
– Mit szeretnél? – kérdeztem szomorúan, mert azt hittem a sötétben, más nyalogatja a fülcimpámat.
– Nem is tudom, mesélj magadról, mondd el az eddigi munkatapasztalataidat!
lököttyúk – Szexvillásreggeli
Gábort a látvány minden reggel megőrjítette. Állni a komótosan reggeliző család mellett, belátni az apró cicikhez és a labdányi tejcsárdához. Képzeletében blúzt tépett, jó nagy segget markolt, sonkákat hajtott kétfelé. Orrát megcsapta a bujaság illata, a nők éjszakáról átmentett szaga. Már-már a gatyájába ejekulált.
– Csepegtetnél nekem egy kicsit? – kérdezte a fiatalabbik, mézcsurgatóval lassan körözve ajkainál. Másik kezét az asztal szélére helyezve várta, hogy Gábor odalép, és golyó-rúd magasságban meztelen karjához ér. Okos nő, élvezte a kiéheztetett férfitestet.
Gábor hosszú hónapokig tűrt némán, reggeli után mindig kieresztette a nedveit, képzeletben hol egyik, hol másik nővel kefélt. Dolga végeztével mindent visszatett szépen a helyére és rohant konyhát takarítani.
Azon a reggelen a családfő kihagyta az étkezés, a nők a szokásosnál is lengébben jelentek meg az asztalnál.
– Csepegtetnél nekem egy kicsit? – hangzott a szokásos felkérés.
Gábor elővette golyó-rúd játékát és a dülledt szemek láttára egy apró pohárba csepegtetett.
Arizona – A lány a bugyiból
Nem vonom meg magam a pasiktól, mert 170 cm magas, 58 kg, a pasik nem panaszkodnak rám, mert amit látok, fel szoktam állítani. Na meg az ajkaim közepén van egy rés, ahol bármit befogadok, ami becsúszik.
Nóri leszbikus és nem vonja meg magától a csajokat, 175 cm magas, 55 kg, hosszú barna haj, tengerkék szemek. Na meg az ajkai között kijön a húsdarab, amit nyelvnek hív, azzal szokott befurakodni minden punciba.
Már vagy huszadjára hívott, hogy mennyek. Esküszöm, hogy így mondta: mennyek. Mi történhet? Na végre igent mondtam és így egyből csinosnak és lazának tűntem. Csengettek. Ki lehet? gondoltam.
Felvettem kedvenc szakadt farmerem, ez meghozza a szegecses szerencsét. Csengettek? Ez biztos Nóri! gondoltam. Lehúztam a farmert és kihúztam a bokacsizmám szegecseit. Bugyiban nyitottam ajtót.
– Kis heves! – súgta, majd hirtelen a falnak nyomott.
– Hé! Ne olyan gyorsan! – kiáltott, s keze, nem tudom hogy, de már a bugyimban volt.
– Mondd csak, nem lenne kedved ma estétől leszbi lenni?
GoodDayToDie – A Faszállító ember
Kétezer-tizenkettő… Csütörtök. A Földön sok a föld, kevés a levegő oxigénje. Egyszóval vegetálunk. A lakosság két részre szakadt: egyik és másik.
Az északi területek lakói világosabb bőrűek, a déliek barnák. Az északiaknak kisebb a pénisze, a délieknek hosszabb. Amúgy ez nem biztos, mert mindet nem láthattam eddig.
Mira vagyok, délen élek, de szőke, fiatal lány, és imádom a rövid és a hosszú péniszeket is.
– Gyümölcsözzék bennem! – szoktam mondani.
Éreztem, hogy ez az éjszaka más lesz, mint a többi. Minden éjszaka más, mint a többi. Minden éjszaka újabb férfi legkényesebb testrésze ér az én legkényesebb testrészemhez. Ezerszer nagyobb forróság önt el, mintha jégcsapot dugnék magamba. Dobálom magam az ágyon. Legszívesebben ordítanék az élvezettől, de nem evilági nyelven.
Egy kis idő múlva lenyugszom, majd elkezdem várni a következő éjjelt.
