Még csak hajnalodott, amikor magától felpattant a szemem. Ásítottam egyet, és fejemre húztam a takarót, megpróbáltam visszaaludni, de mindhiába. A vörösen izzó nap enyhe fénye elég volt ahhoz, hogy szememből száműzze az álmot. Befordultam a fal felé, és szorosabbra húztam a paplant, még van két órád – gondoltam, még két órát aludhatsz, ne add fel.
De végül kénytelen voltam feladni.
Hátamra fordultam, és lerúgtam magamról a takarómat. Hangosan káromkodtam egyet, hogy miért nem húztam le a redőnyt múlt éjjel, de ekkor már mindegy volt, és valójában nem is voltam ideges. Megint ásítottam, kitöröltem a csipát a szememből, majd azon kezdtem agyalni, hogy mit csináljak újonnan nyert szabadidőmben.
Reggelizhetnék étteremben – gondoltam, ha gyorsan felkelnék, összeszedelődzködnék és elindulnék, akkor pont lenne időm betolni egy jó sonkás tojást valahol. Vagy ha nem sietek annyira, ilyenkor már van McReggeli. Vetettem egy pillantást az órámra, aztán sóhajtottam egy nagyot: Nem volt kedvem kikelni az ágyból.
Nézhetnék tévét – jutott az eszembe, és már nyúltam is a távirányítóért. Hajnali négyre járt, és még mindig volt majdnem két órám – nagyon lassan tud telni az idő, ha az ember nem csinál semmit. Ilyen korán a nincsenek túl izgalmas műsorok. A legtöbb helyen adásszünet van, vagy végeérhetetlen teleshop áradat, folyamatosan az „absolut gratis” felirat villog, felette az árral: Csak tizennyolcezer forint ezért a csodálatos termékért.
Az egyik csatornán vasalót hirdettek, melynek különlegessége, hogy fél másodperc alatt száz fokra hevül a talpa. Horst éles vágások közepette ráhelyezte a szerkezetet egy ruhára, végighúzta rajta, majd felemelte, és megmutatta a nézőknek, milyen sima. Tökéletesen sima volt, mintha műanyagból lett volna. És ahogy közelebb hajolva vizsgálgatni kezdtem, rájöttem, tényleg az.
Horst át akart verni, ezt nem hagyhatom annyiban – gondoltam, és megnyomtam a P gombot. Egy pillanat sötétség, és máris érkezett a következő csatorna, ami napközben Travel Channelként üzemel, de most valami egészen más műsor ment rajta. Egy hosszú, szőke hajú nő lassan egy hatalmas farokkal megáldott néger férfihez hajolt, és megcsókolta a hasát. A férfi halkan felnyögött, mire a lány elmosolyodott, és kivillantak hófehér fogai.
Már kezdtem volna élvezni a filmet, amikor hirtelen fekete kép, és valami egészen más. A képernyőt betűk töltötték be, fekete alapon fehér szöveg, meg kis képek, fekete és barna és szőke és vörös hajú nőkről, de egy közös volt: Mind szemüveget viselt. Közelebb hajoltam, és olvasni kezdtem:
„Bunkó paraszt vagy, aki reggel a pornóadót nézi? Mindig szerettél volna okosabbnak tűnni? Mindig arra vágytál, hogy művelt, tanult emberként kezeljenek? Ez a Te napod! Diszpécserlányaink azon fáradoznak, hogy úgy elégítsenek ki, mint egy igazi urat! Diszpécserlányaink egytől – egyig neves egyetemek hallgatói, van köztük biológus, mérnök, de van, aki egész életét a matematikának szentelte. Hívd fel őket, és olyan élményben lehet részed, amilyenben még soha. Telefonálj most, és olyan percekben lesz részed, amilyenekről még soha nem is álmodtál! Lépj be te is a gazdagok és műveltek világába! Emeld a kagylót most!”
A szöveget egy telefonszám követte, természetesen 06-90-es kezdettel. Az órára pillantottam, aztán a telefonra. Olyan élményben lehet részed, amilyenben még soha – járt a fejemben, ez azért elég jól hangzik. Talán ki kellene próbálnom. Fel kellene hívnom az egyiket. Vagy nem. Nincs szükségem ilyesmire, hisz tudok szerezni okos csajt. De vajon mi lehet az a nagy élmény? A picsába, felhívok egyet!
Magamhoz vettem a mobilom, és beírtam a számot, de mielőtt még a zöld gombra tapadtam volna, megnéztem a választékot. A fekete hajú lány Stacy volt, tengerbiológusnak készül. A két barna közül az egyik villamosmérnök lesz két év múlva, a másik pedig anglisztikát tanul. Szöszi minden álma, hogy újságíró lehessen, Vöröskét pedig csak a fekete lyukak, és a CERN érdekli.
Hosszas gondolkodás után Evelyn mellett döntök, ő egy néger lány és mindent megtesz azért, hogy orvos lehessen. Korházat akar igazgatni, és szereti a tejszínhabos vaníliapudingot – rémisztően részletes leírások voltak a képek alatt.
- Ha Stacy vad erotikus álmait szeretnéd hallani, nyomd meg az egyes gombot te vadállat – szól egy meglepően élethű, nőies géphang a telefonba. – Edith szenvedélyes nyögéseihez a kettes gombot izgasd édes. Elizabeth vad orgazmusát a hármas gomb után találod, te férfiállat. Ahh… A négyes gomb Blondy szűk seggéhez visz, bébi. Donna forró ajkai az ötös gomb alatt csókolják a hasizmaid. Uhh… És most jön Evelyn, a dögös nővérke, aki mindig nedvesen vár rád. Őt a hatos gombbal hívhatja le, főorvos úr…
Amint végzett a választottam bemutatásával, rátenyereltem a hatosra. Rövid szünet, az ilyenkor esedékes „máris kapcsolom zene” ezúttal leszbikus nők kéjes nyögése volt néhány „igen bébivel” megszakítva. Vártam és várakoztam, teltek a percek és nőtt a számlám, de nem voltam hajlandó letenni. Nem, egy ilyen alkalmat nem hagyhatok ki – gondolataim úgy cikáztak, mintha apró kolibrik lettek volna az esőerdőben, Evelyn szavai forróak lesznek, és a makkomig hatolnak majd.
Végül a nyögések elhallgattak, és egy húszas éveiben járó lány szólt a kagylóba, már – már idegesítően cincogó egérhangon: Szia édes, Evelyn vagyok. Már nagyon rég nem hatolt belém senki. Szeretem Mozartot és minden este megnézem a híreket a tévében. Milyen könyvet olvastál legutóbb, édes?
Néhány másodperc habozás után, és miután a farkam kedve teljesen lelohadt, válaszoltam:
- A PlayBoy decemberi számát. Avril Lavigne volt benne, nagyon dögös kis mellei vannak a ribancnak.
- Ó, igen, azt én is olvastam. Az emlőbimbóim egészen kemények lettek tőle, édes.
- Nekem most egészen más lett kemény tetőled – válaszoltam lagymatag farkincámat szorongatva, és gondolatban szólongatva, hogy álljon már fel, de a hang, és a téma egyelőre csak kiherélt. – Bébi, nagyon érdekelne mit tennél velem ha itt lennél.
- Hmm… Először is megcsókolnálak. Hosszan és érzékien. Nyelvem átdugnám a szádba, ahol nyálunk édes lévé keveredne. Ekkor valószínűleg a hüvelyem váladékot kezdene kibocsátani az izgalmi állapot hatására. Ettől én még szenvedélyesebben keverném a nyálunkat a nyelvemmel, és…
- Bébi, nem akarlak megbántani, de nem ugorhatnánk kicsit? Izgibb dolgokra vágyom, ha tudod mire gondolok…
- Ó, ne haragudj édes, máris izgisebb vizekre evezünk – mondta kéjesen vinnyogó patkányhangján, majd mint egy ötven éves politikus a hívei előtt, megköszörülte a torkát, és folytatta:
- Miután csókolóztunk és lassan levetkőztettük egymást, finoman a számba venném a merev hímvessződet. Ritmikusan mozgatnám rajta az ajkaim, ahh… Nagyon élveznéd édes, nagyon élveznéd… Végül fölé guggolnék, és kemény szaporítószerved az én szaporítószervembe helyezném, majd lassan ráengedném magam. Tövig a hüvelyemben lenne a hímvessződ. Aztán ritmikus mozgásba kezdenék, minek hatására a merev falloszod stimulálná a hüvelyem sima izomfalát, amitől…
- Jézusom – vágtam a szavába, és kinyomtam a telefont. A pöcsöm olyan puha volt, mintha folyadék lett volna, abban a pillanatban nem hittem volna, hogy még valaha is mereven fog állni. Visszahúztam a pizsamanadrágom, és csukott szemmel nyújtóztam egyet.
Ez egyszerűen szörnyű volt – gondoltam. Kinyomtam a tévét, és kitöröltem a telefonomból a számot. Eleinte még emlékeztetőt is akartam írni, hogy ne dőljek be újra ennek a reklámnak, de az élmény olyan lehangoló volt, hogy aztán úgy döntöttem, semmi szükség rá. Örök életre a fejembe égett, már – már attól féltem, hogy soha nem fogom tudni kiverni onnan.
Újabb nyújtózás, csipatörlés, majd egy pillantás az órára, aztán a meglepetés erejével úrrá lett rajtam a hitetlen döbbenet: Fél óra késésben voltam.
:grinning: