Ha lehull a lepel

- Mindig volt benne valami megmagyarázhatatlan düh, amit senki, még az édesanyja sem tudott kezelni. Mikor visszatértem Londonból, valósággal rám rontott a istállóban, a földre lökött és fojtogatott.Azt ismételgette, hogy megfizetsz mindenért.Csak azért nem járt sikerrel, mert a lovak megvadultak és kitörtek, mire a házból odacsődültek.
- Tehát, mostoha fivére, meg akarta erőszakolni?
- Képzelheti,apám tajtékzott, és Itáliába küldött, hogy megvédjen tőle.
- Mint tudja nyomozó, helyzetem a családban meglehetősen kényes. Anyám halála után, apám hallani sem akart házasságról. De a nagynéném győzködte, hogy nősüljön újra. Úgy vélem ebben nagy szerepe volt annak is, hogy emésztette a bűntudat. A tény, hogy a birtok, apám halála után idegenkézbe kerül, olyan teher volt, amit nem akart élete végéig cipelni. Végül öt év múlva apám feleségül vette másodunokahúgát, Cassandrát, és megszületett William.
Sajnos sok bánatot okozott apámnak, beteges gyermek volt, akit anyja a széltől is óvott, bár a tanulmányaiban gyorsan haladt és mindenki szeretetreméltó fiúnak tartotta, én tudtam, hogy gyűlöli apát. Mérhetetlenül féltékeny volt a szeretetre és figyelemre, amit apámtól kaptam. Sajnos apánk bár nemes ember volt, a szó minden értelmében. El kell ismernem, hogy mindig engem tüntetett ki figyelmével.
- Mit szólt mindehhez Mrs. King?
- A mostohám tökéletesen tisztában volt mindezzel. De nem mondhatom, hogy nem próbált meg megvédeni, a maga csekély és erőtlen módján. Amikor csak alkalma volt, elküldött a házból.Bejártam fél Európát, miközben csak egy hely után vágyakoztam, az otthonom után. Bevallom, sokáig nehezteltem rá, azt hittem apámtól akar eltávolítani. Most már tudom, hogy ő hamarabb felismerte a fia beteges és visszataszító természetét.
- Amit ön úgy hálálta meg, hogy megmérgezte Mrs. Kinget?