Ha elmondanám, azt hinnéd megbolondultam…

Még az 1980-as években, amikor Győrben laktam, volt egy fura szomszédom. Beköltözésem idején még fel sem tűnt, hiszen nem a szomszédokkal való foglalkozás volt a legelső dolgom, nélkülük is eléggé el voltam havazva.
Már egy egész hete enyém volt a kecó, berendezkedtem, minden a helyén volt. Kezdtem úgy érezni, hogy az ország másik felén hagytam a balszerencsémet, minden normális lesz körülöttem.
Egy reggel, amikor elindultam munkába, látom, hogy a szemben lakó szomszéd leskelődik ki az ajtón. Elég érdekes alak, hatalmas vastagkeretes szemüvegben, félmeztelenül, de szerintem fodrásznál sem járt még életében. Gondoltam rossz napja van, hagytam is a francba, amúgy is késésben voltam. Másnap reggel ugyanerre a látványra kellett kilépnem a lakásomból, de nemhogy reggel, még munkából hazafele jövet is ott találtam, ugyanúgy. Ez így ment napokig, már nagyon piszkálta az agyamat. Amikor meguntam odamentem hozzá és megkérdeztem tőle, mégis mit figyel ilyen szorgalmasan.

- Ha elmondanám, azt hinnéd megbolondultam… - mondta.
- Próbáljuk ki. – válaszoltam, ilyen üres válasszal nem elégedtem meg.
- Figyelj, haver…
- Egyrészt nem vagyok a haverod, másrészt nem azért kérdezősködöm, mert a puszipajtásod akarok lenni, hanem mert idegesít h itt nézegelődsz állandóan.
- Na jó… napok óta nem bírok elaludni, állandóan surnyogást hallok kintről. Eleinte csak este, de már napközben is hallom, természetesen mire kijövök, már eltűnt.
- Igazad volt – mondtam, kissé lehiggadva.
- Miben is? – kérdezte.
- Hogy bolondnak foglak nézni. – és otthagytam.

Képtelen voltam elhinni ezt a szarságot, ráadásul, hogy én nem is hallottam semmiféle „surnyogást” az elmúlt pár napban. Nem is kívántam többet foglalkozni az üggyel, mint már mondtam, volt elég dolgom.
Este befejeztem az olvasást, épp lefeküdni készülődtem, amikor hallottam valami zörejt kint. Fogalmam sincs mi volt az, de ahogy közeledtem az ajtóhoz megállt bennem az ütő.

Surny, surny, surny…