Felhők felett

Halálos nyugalommal hanyatt feküdve, nézve az ég tükrén egymást kergető bárányfelhőket.
Megálló idő, tücsök ciripelés, emberek értelmetlen szavai, tompa zaj el nem jutva a tudatig. Emlékek, jövőképek, bevillanó pillanatok rohannak el a fénytelen szem előtt.
Egy hang töri meg az éber álmot, -Utolsó figyelmeztetés, 5 perc a felszállásig.
Nyugodt mozdulattal hátrakapva az ernyőt, lassú léptek viszik a testet a helikopterig.
Leülve, becsatolva, társaid szemét fürkészve, szavak nélkül, csak a pillantásuk beszél,
-ok minden, -jó szárnylást, -jó szelet, -lent találkozunk...
Néhány tandemugró, életük első ugrásánál, a szemük idegesen körbe tekint, egy biztató mosolyt küldve felé, visszamosolyog, de mögötte a szív az ismeretlen érzéssel tovább küzd.
Indul a gép, a távolodó tájjal tűnnek el a földi gondok, fülledt melegben a gép olajos szaga lassan távozik a gép nyitott ajtaján.
Csak az ugrás a fejben, percenként nézve a magmérő órát, 
500 méter... 
...1000 méter 
...1500 méter, 
kitekintés az ajtón a felhők a másik oldalukat mutatva vakító fehérségben úsznak. 
...2500 méter, már csak néhány pillanat, utolsó ellenőrzés csatok rendben, kidobó ernyő megvan, kéz a leoldó, majd tartalékernyő nyitón amit az ember álmából is tud, a sorrend soha fel nem cserélhető.
...3000 méter, lassan felállva még egy ellenőrzés nem csak magunkat, a szem a társunkra is vonatkozunk itt nincs kis hiba, itt a hiba mindig végzetes,
...3500 méter, kigyullad a piros lámpa mellett a sárga, majd együtt kialszanak, és kigyullad a zöld lámpa, szó nélkül kilépve elhagyva mindent ami szilárd és stabil átadva testet lelket a természetnek és a gravitációnak...
...de ez már egy másik világ.