Erőszak

Felnézett a szürkülő égre és megfeszült a teste a várakozástól. Újabb éjszaka, újabb kihívás. Atlanta a vadászok rémálma, legalábbis sokan ezt mondják. Pedig a tiszta vérű vadászoknak nem szokott gondot okozni.
A nap félórán belül lebukik és reggelre vér borítja majd és nehéz füst fog áradni a pórusaiból. A többi szolgálatot teljesítő vadász tőle pár utcára haladt, a veszélyesebb belváros felé tartottak, hogy elkezdjék a műszakot. Már kiürültek az utcák, minden épeszű eltűnik ilyenkorra az utcákról. Hirtelen rossz előérzete támadt, pár másodperccel utána embertelen erővel valaki berántotta a balra lévő sikátorba. A bal válla azonnal éles fájdalommal tiltakozott a mozdulat ellen, de nem törődve vele két tőr máris a kezében volt és még azelőtt lendítette támadásra, mielőtt még meglátta a támadóját. Száznyolcvan körüli magassággal számolt, nem két méterrel, így a mellkas alját érte, de azonnal lehajolt és a kést húzva a húsban a másik tőrt az illető combjába vágta és megforgatta benne. Dühös, fájdalmas morgás volt a válasz és a körülöttük fellobbanó tűzkör. Érezte a forró lángokat táncolni, ahogy hátralépett a sérülttől és a pengékről csöpögő vért ösztönösen letörölte a fekete nadrágba.
Elakadt a lélegzete, mikor felmérte az ellenségét. Egy talpig dühös és felajzott, két méteres démon tartotta fogva a tűzzel. Cseppet sem barátságos tekintettel méregette. A tűzfal megnyílt mögötte, helyet hagyva a falnál. A démon úgy nézte, mintha tudnia kellene, hogy mit vár, és engedelmességgel tartozna. Már most félig begyógyultak a sebei, a bőrét védő valami kezdett eltűnni, és vágya teljes mérete láthatóvá vált. Nyelt egyet, ahogy a nyers éhség kiült a démon arcára és felé lépett.
--Te döntöd el, mennyire fájjon. Ha a továbbiakban ellenkezel, garantálom, hogy pokoli lesz.
Olyan zsigeri félelem kúszott fel a gerincén, amilyet huszonhárom éve alatt egyszer sem érzett. Ez a démon ki fogja használni a testét, a jelek szerint minden módon. Még egyet felé lépett, pont kartávolságra került. Újra szívre ment, de a démon félúton elkapta a kezeit, összefogta és pillanatok alatt lefegyverezte. A falhoz szorította, a hideg és durva tégla karcolta az arcát. A hím végighúzta a kezét a hátsó combján és a derekánál, ahol hozzáért az apró lángoktól szétnyílt a farmer és leesett róla, a tangát egyszerűen letépte. Mielőtt ellenkezhetett volna, már háttal a falnak szorította, a lábait szétnyitva felemelte és minden előzetes nélkül egy időben hatolt belé a farkával és a fogával. A méreg megbénította, így nem sikoltott, ahogy két helyen tépte szét a démon. Pár perc után érezte, ahogy a sötét köd jótékonyan elnyeli és már nem kínt, hanem puha sötétséget érzett maga körül, bizsergő, kellemes meleget.