Én, Peter Morrison 5.

Mire kellhet nekik az a bizonyos doboz? Nem hagyott nyugodni ez a gondolat. Hazamentem, de óvatosságból a szomszédos utcában parkoltam le, és körüljártam a házat melyben a lakásom van, de nem találtam semmi gyanúsat.
Felmentem a negyedik emeletre a lépcsőn. Nem használtam a liftet, mert az könnyen válhat csapdává, és különben is a lépcső edzésben tartja a lábakat. A folyosón nem volt senki. Elővettem a kulcsom és elfordítottam a zárban. Semmi nesz belülről. Benyitottam. Sehol senki hála az égnek, csak Tom a kutyám várt rám türelmetlenül az edénye mellett. Adtam neki enni, és én is elkezdtem falatozni. Haditervet kell készítenem, ez járt a fejemben. Tudtam, hogy a lakásomon nem vagyok biztonságban, ezért evés után összeszedtem néhány holmit, azután beszálltam a kocsimba. Ezúttal Tomot is magammal hoztam, nehogy valami baja essen. Két dolog állt közel a szívemhez a whiskyn kívül, Tom és a munkám. Tom egy kaukázusi medvevadász, és egy skótjuhász keverékeként jött a világra, ezért rendkívül értelmes és erős volt. A szőre a barna minden árnyalatában pompázott, néhol meghaladta az öt centiméter hosszúságot is. Néhány apró trükkre sikerült megtanítanom. Ezek közé tartozott, az is, amikor egy idegen kezében fegyvert látott két gyors csettintésemre óvatosan a háta mögé került majd váratlanul elkapta a fegyvert markoló kezet, és nem engedte el addig, amíg nem szóltam neki.