Én, a hajléktalan ebe

A Főnök hazudós. Nem vagyunk hajléktalanok, egy barlangban lakunk, a tisztás csak a nappali szerepét tölti be. Meg azt a fránya napelemet működteti, ami a laptopnak kell, mióta megvette.

Nem csak hazudik a Főnök, hanem lop is. Tegnap is elástam egy száraz kenyeret, meglesett, és hajnalban ellopta! Hetek óta én tartom el. Bemegyek a városba, nem messze van a szeméttelep, mindig találok finomságokat, akár egész kenyeret is. Haza hozom, elteszem télire, de a főnök ellopja. Le fogom váltani.

Anyám szerint nem is Főnök. Anyám a Nagy Fehér Világban - ez az igazi helye a magunkfajtának - sokat mesélt, akkor még kicsi voltam. Mesélt Apámról, aki nagy hős volt, hatalmas és erős, mindenkit elmart a merevre, keményre fagyott hús mellől, csak ha jóllakott, akkor engedte, hogy más is egyen. Ő igazi főnök volt! Anyám tisztelte, nem is mert a közelébe menni.

A Nagy Fehér Világ hideg volt, de ha beástuk magunkat, és Anyámhoz bújhattam, finom, édes tejjel szívtam teli magamat. Közben, ott a jó melegben mesélt, Szakállasnak nevezte a Főnököt, nem tudom, mondtam-e már, de szerinte nem volt főnök.
Ha fókára ment a falu férfinépe, a Szakállas is befogta kutyáit, akik csak azért hallgattak rá, mert sajnálták. A Szakállas ügyetlen volt. Napokat ült a fóka légzőnyílásánál, kezében dárdával. Anyám pontosan jelezte, mikor vesz lélegzetet a fóka, de a fehér homlokú idegen nem vette észre sem a fókát, sem a jelet. Anyám dühös is volt rá, mert fagyott hallal etette őket, nem volt képes, egy jó, meleg, vértől tocsogó, gusztusos fókabelet szerezni. Tíz tizenkét lélegzetvételből, egyet, ha észrevett, akkor meg mellé vágott a fókának. Messzire hallatszott az állatok gúnyolódása, csak az a mamlasz szakállas nem vett észre semmit. Mások akár két tucat fókát vittek haza, mi meg hetekig egy darabot sem.

Anyám, nem értette, miért keresték az igazi emberek a Szakállas kegyeit, de figyelték, hogy a férfiak kinn várnak a hóviharban, míg az asszonyok benn hancúroztak a Szakállassal a jégkunyhóban.

Amint a Nap folyton a látóhatár felett ragyogott, és soha nem volt sötét, a Főnök bedugott az anorákjába, és a dübörgő, fekete, kétszárnyú géppel elindultunk. Azóta nem láttam Anyámat. A gépen velünk utazott Anna, a Főnök nősténye, őt szerettem, csak nem tudtam, hogy a Főnöké. Nagyon ritkán bújtak egy jégkunyhóba. Anyám szerint butaság, hogy a jégkunyhóba bújnak, mert ott büdös van. Az ember mégis szeret ott lenni, és csak egy nőstényt tart, a nőstények viszont több hímet. Apám azt mondta, ki is fog halni az emberi faj, mert a hímek gyengék.

Először anorákban utaztam, majd egy kartondoboz lett a szállásom, mert az anorák nedves lett. A Főnök káromkodott is, mintha könyvből olvasná. Aztán sokkal nagyobb kétszárnyú dübörgőket láttam, ott egy műanyag ketrecbe dugtak, a szomszédom egy furcsa szagú, nagy szemű állat volt, meg is karmolt, amikor ismerkedni akartam vele.

Egyre melegebb lett, már egy póráz végén vezetett a Főnök. Sőt kikaptam, ha nem a csupasz földre végeztem a dolgomat, nem tudta megérteni, hogy a fehér szőnyeg jobban hasonlít a hóhoz, márpedig ugye a hóba kell elrejteni a kakát!

Azért be kell látni, a Főnök is ügyesebb lett, naponta hozott friss ennivalót, többnyire húst, lehet, hogy a fűben nem tudnak jól elbújni a fókák, vagy mi.

Furcsa volt, hogy itt a rokonaim mennyire mások, mint én. Én gyönyörű vagyok, hatalmas fehér bundám van, kék szemeim. A Meleg Világban idétlen kis pamacsokkal találkozik az ember - bocs, a kutya - és nincs szaguk sem. Mossák őket.

Az erdőben jó a helyzet, itt igazi kutyák vannak. Legalább is, akik egyedül járnak, mert az emberek nem férnek hozzájuk. A Főnök belőlem él, jön egy ismerős szagú nőstény - nem a jó illatú kutyanőstényre gondolok - és akkor el kezdenek udvarolni nekem, én persze elfogadom az ennivalót, hagyok a Főnöknek is. Újsághirdetésre jönnek, azzal kezdi a Főnök, hogy kellene egy kis kölcsön, a nő ad, pedig most látja először, és nem is tüzel. Tüzelhetne, mert akkor gyorsan sikerülne minden.

Korcs nép ez, nem is tudom, hogyan szaporodnak. Egy tüzelő nőstényt messziről észre vesz az ember (na jó, kutya) aztán csak világos, hogy megy minden, mint a karikacsapás.

A nő rendszerint olyan, mint a nudin a többség, kövér, formátlan, mint a majmok, nagy has, vékony lábak, görbe hát, lógó mellek. Erre mondja Csányi, főemlősök! Igen, a Minden Kutyás Egyetemén mondta. Azt is, hogy a főemlősök közül az embernek van a legnagyobb a fütyköse. Csak azt felejtette el, hogy mi a farkasoktól származunk, így nekünk van a legnagyobb farkunk, már ha megnő. Bedagad, és összeragadunk, ekkor mondják az anyukák a játszótéren, hogy vonatozunk. Hazudnak. Nem vonatozunk! Baszunk!

Mennyivel finomabb a főfarkúak faja, mint a főemlősöké, a mi szukáink tüzelnek.


A Főnök hazudik! (Vagy ezt már mondtam?) Nincs is diplomája, a múlt héten égette el valamennyit, azt mondja most már elég: lehet érettségizni kőszálikecskebaszásból is, meg mostanában akkreditálták a Halottlátó Asszonyok Egyetemét! Államilag! Meg csak úgy nyílnak a főiskolák, mint tavasszal a kökörcsin. Neki akkor nem kell diploma.

Most aztán olyan a városi lakás fala, mintha egy golyószóró ütött volna rajta lukat, mert egy szöget nem tud beverni, és azért szerzett annyi diplomát, hogy a felakasztásuk során elgörbített szögek helyét eltakarja.

Most aztán az is egy rakás pénzbe kerül, hogy tisztességes mesteremberek kifessenek. Lehet, hogy mégsem kerül sok pénzbe, mert Anna úgy tesz, mint múltkor a vízvezeték szerelővel, a pasi még ebédre is meghívta, utána. Na tudod mi után.

A héten összefutott a végrehajtó, a postás, meg a kárpitos. A Főnök mind beküldte Anna szobájába, mi meg ültünk a konyhában, mint az eszkimók a hókunyhó előtt. Mondta is a Főnök, jobb, ha mi kimegyünk az erdőbe, mert ott nincs konyha.

A Főnök vak is, nem látta, milyen szép segge volt Zsuzsának, tudod, akiről írt. Igaz, nem nagyon láthatta, mert folyton rajta feküdt. Zsuzsának igenis jó szaga volt! Punktum!
Szerintem a kisemlős főemlős az igazi főemlős, és nem a nagyemlős főemlős a főemlős..

Ezek mindent másképp tesznek, akkor dugják be, amikor egymás felé fordulnak, ezt misszionárius póznak nevezik, mert a misszionáriusok, ahelyett, hogy az igét hirdették volna, végig dugták a világot. Ezt még Anyám mesélte ott a Szép Fehér Világban, ahol nem dobálnak el villamosjegyet, meg műanyag palackot, szép fehér a táj.
Igaz, mondják, olvad, és ott is meleg lesz, de ez nem igaz, mert a globális felmelegedésnek vége. Ezt Csányi mondta, nem a szőrös, és kutyabarát, hanem a bajszos, a jótépés, vagy milyen. Szóval a sokpénzű, mint a hal.

Azt mondta, hogy megváltották a világot, és ha mondta, akkor nem lesz felmelegedés sem, megmenekülhetnek a jegesmedvék, akiket mi, főfarkúak utálunk, szóval azt mondta Csányi, hogy itt van a pénzügyi világváltság. És hogy ne vegyék ki az emberek. Nem értem, még mi is kivesszük, ha be is dagadt. Lehet, hogy nincs is váltság? Én nem láttam a megváltást, egy kereszten sem lógott senki. Kereszt nélkül nincs világváltság! Vagy mi.