Eltévedések - 1.

Az emeletről néztem le a földszinti padokra. Ha már volt lehetőség, gondoltam előbb megnézem magamnak észrevétlenül. Meglepődtem, mert miután beszélgettünk, és olyan könnyen kapott a találkozás lehetőségén, kicsit tartottam a valóságtól. Hogy nem teljesen az a kép fogad majd, mint amit felépítettem magamban róla. Végül minden várakozásomat felülmúlta. Minden értelemben, mint pár perccel később kiderült. Azért az ember nem várhat túl sokat egy vakrandi első 5 percétől. De még el sem kezdtek peregni a percek. Még épp csak kiszúrtam fentről - a hosszú piros sál azért elég könnyen azonosíthatóvá tette -, szinte futottam lefelé, nehogy elillanjon, mire odaérek hozzá. Nem illant el. 5 hónapig nem. Utána sem teljesen.

Mégis a kezdet volt itt is igazán szép, mint legtöbbször. A kezdet kezdetén pedig megálltam előtte, lemosolyogtam rá - abban a helyzetben nem lehetett nem mosolyogni -, és választékosan fejeztem ki magam: "Szia." Remek szöveg volt. Mondhatnám bejött. Válaszolt rá. Sőt: felállt, visszamosolygott, és puszival köszöntött. Mint később elmesélte, körülbelül abban a pillanatban szeretett meg, mikor meglátta a kisfiús mosolyomat. Azt hiszem, én már egy kicsit korábban, mikor fentről lenéztem rá, és belém ivódott, ahogy ott ült az alacsony padon édesen, egymás felé forduló lábfejekkel, pirinyót felemásan kihúzott szemekkel. Ő volt Dorka. Az épülettel szemben lévő villamosmegállóban csókolt meg először - ismeretségünk 3. percében.

Talán másodszor peregtek le a szemem előtt megismerkedésünknek ezek a képei, mikor három hónappal később ott térdeltem meztelen teste fölött az ágyán. Hanyatt feküdt, bekötött szemmel, sálakkal lekötözött kezekkel. Különlegesen izgató volt akkor is, ekkor is, mindig. Bár tudtam/tudtuk, hogy igazi szerelmes pár nem leszünk, de nagyon sok örömet adtunk egymásnak. A megállóban a csók már felvillantotta, hogy nagyon megértjük egymást. Sokat tanultunk egymás csókjaiból. És mindenfélét kipróbáltunk a hónapok alatt, amit a merészségünk engedett. Első sétánk idején még hűvös volt kicsit az idő, de hamar felmelegítettük egymást. Néhány bokortól védve egy padon ülve fedeztem fel a testét szinte minden részletére kiterjedően.

Ekkor már majd' 1 órája volt, hogy először köszöntünk egymásnak. Gyönyörű volt számomra: 21 éves, középmagas, vagy inkább alacsonyabb, nem túl vékony, arányos, csinos. Formás, kis keblek, finom popsi. Szerettem, ahogyan öltözött: Bohókás cipők, kendők a derekán, a nyakában, a hajában, ingek. Ami azonban a legjobban megragadott benne kezdettől, az az arca. Az arcvonásai, a tekintete, a szeme, a rabul ejtő nézése, a mosolya, az édes harapnivaló mosolydombjai, a rövid haja, az édes telt ajkai. Nem tudtam tőle elszakadni. Nem volt tökéletes, egyáltalán nem, de a benne rejlő természetesség varázslatosan áradt belőle.

A rajongásommal nagyon megleptem, mikor második találkozásunkra fényképezőgéppel érkeztem. Egy egyetemi órára kellett egy tanulmányt készítenem, és mikor őt megismertem, rögvest megszületett a tanulmány témája is. A rész és egész esztétikáját elemeztem. Dorka arca nagyon jó élő ellenpont lett az egyébként száraz, élettelen műalkotásokra alapozott munkának. Végig fényképeztük a napot mindenfelé a városban. Megörökítettem a szemét, orrát, száját, fülét, és a részletekből összeálló arcvonásokat. Avagy másképp nézve épp az egészben szép arcot bontottam le részleteire. "Mikor meglátom őt, elmosolyodom, megfejteni titkát mégsem bírom. Tudatosan tudom, tetszik nekem, hatása megragadt mélyen bennem. Feltárul-e végre, ezt vizsgálom, titkait kiadja, nagyon várom! Néhány apró részlet, sok-sok elem, összeáll a képlet, megfejtettem?" Utóbb az ekkor kezdődött közös sétáknak egészen más eredménye lett.

Rászoktunk, hogy mindenfelé bemászkáltuk a várost, és az sem zavart nagyon, ha eltévedtünk. De azért nem nagyon tévedtünk el, és nagyon nem véletlenül, viszont egészen gyakran. Talán mert hozzánk bonyolult lett volna menni, hozzájuk pedig... hát szintén sokat kellett volna magyarázni. Egyszerűbb volt sétálni és érdekes helyekre keveredni. Azt szerettem benne, hogy ilyen téren nagyon könnyen kapott minden ötletem után. Igaz, ez eléggé véletlenül derült ki először. Moziban voltunk az egyik bevásárlóközpontban. A mozi után már elég sötét volt, de még mászkáltunk egy keveset a tetőteraszon. Mégis zavart engem a környezet, az ott lévő emberek, párok, valahogy idegenkedtem mindig ezeknek a helyeknek a lelketlenségétől. Olyat kerestem, ahol kettesben lehetünk, ezért a parkolóház teteje felé vettük az irányt. Annak a hangulata sokkal sajátosabb: A csupasz nagy felület, amit csak a szellőztető-berendezések dobozai törnek meg, valahogy a monumentalitásával, tiszta formájával a csillagos, sötét ég alatt olyan hatással van az emberre, mintha a semmibe került volna.

Csak Dorka létezett és én, meg a körülvevő csend. A pillanat elhozta az ihletett állapotot: egymásba gabalyodtunk. Faltuk egymás ajkait, kapaszkodtunk a másikba, ide-oda billegtünk, tántorogtunk kábamód. Dorka hamar a nadrágomra csúsztatta a kezét az ő édes mohóságával. Rám bízta magát, hogy egyensúlyban tartsam kettőnket, amíg ő önfeledtem simogatott, masszírozott. Lassan eszméltem, és igyekeztem magunkat beterelni az egyik szellőztető-felépítmény takarásába, majd neki döntöttem a hátam. Dorkát is magamra húztam, magamnak támasztottam. Átkaroltam, hogy átvehessem kissé az irányítást. A fenekébe kapaszkodtam, a tarkójára támasztottam a kezem, és behúztam szinte a száját az enyémbe. Jó volt érezni, mennyire átadja magát nekem.

Benyúltam az inge alá, hogy érezzem a bőrét. A hátát, oldalát fogtam, majd előre a melléért nyúltam. Felsóhajtott, ahogy megérezte, hogy átfogom a keblét. Engedtem a fejét hátrahajolni, hogy a nyakára tapadhassak. Éreztem az ajkaim alatt, ahogy a vére zakatolt az erekben. És éreztem a kezemmel a mellén, ahogy dobogott a szíve. Többet akartam érezni. Mindig többet. A másik kezemmel, mikor éreztem, hogy rámdőlve már megtartja a testét, lenyúltam a lábai közé. A combján futólag végigsimítva egyből alányúltam. Jó volt érezni a forróságát. Széjjelnyitotta a lábait. A kezem párnájával kezdtem masszirozni a dombját, míg az ujjaimmal a gát környékét térképeztem fel. Szükségem volt rá, hogy közelebb kerüljek hozzá. Megálltam, és kibontottam a nadrágját.

Egy pillanatra mindketten megálltunk: Itt? És most? De a pillanat elmúlt, ahogy az ujjaimat megérezte a puha szőrszálakon: Hangosat sóhajtott, aztán a számba temette az elszökni akaró hangokat. Újra magára talált és egy rántással ő is kigombolta a nadrágomat. Az előző masszírozásnál már kibújt a tagom az alsómból, így egyből a kezében találtam magam. Megmarkolta, és hosszú húzásokkal verni kezdte. Most rajtam volt a sóhajok sora. Igyekezett betapasztani a szám, de akkor meg lejjebb toltam a tangája alatt a kezem, és a középsőujjam az ajkai közé csúszott. Együtt nyögtünk fel az izgatottságtól. Rettenetően nedves volt.

Nagyon szeretem érezni a forró, nedves punci szorítását. Kiélveztem Dorka arcvonásain végighullámzó kéj látványát, ahogy beléhatoltam az ujjammal. És kellően fokozta az élvezetem, ahogy közben megszorította a farkam. Ahogy ő újra mozgatni kezdte a kezét, úgy húztam vissza én is feljebb a kezem, és a csiklója pöcöktetésébe fogtam. Viharosan tornáztuk egymást feljebb a kéj létráján. Nem bírtam magammal, és újra visszatértem a hüvelyéhez. Két ujjal hatoltam be, és éreztem, ahogy Dorka elnyelné az ujjaim legszívesebben. Gyorsított a húzogatáson, én pedig követtem a ritmusát, és hasonló ütemben dugtam az ujjaimmal. Egymásba kapaszkodva álltunk a tetőn a doboznak támaszkodva, és együtt, ütemesen rugózva hajtottuk, izgattuk, kényeztettük egymást. Ahogy gyorsult a tempó, úgy lettünk egyre hangosabbak, de már nem érdekelt egy pillanatig sem.

Amikor pedig végül Dorka nyöszörgésbe forduló nyögéssel elélvezett, akkor már biztos voltam benne, hogy ha bárki van a szomszédos tetőteraszon, annak hallania kellett minket. De akkor épp azzal voltam elfoglalva, hogy kiélvezzem a karjaimban lévő lány orgazmusának hullámait. Amíg igyekezett átélni a teste rezdüléseit mindenestül, és egy kicsit megállt az izgatásommal, addig eszembe jutott valami védőeszköz után nézni, és egy zsepit kapartam elő a zsebemből. Felfedezte a mesterkedésemet, mert egyből folytatta, amit egy pillanatra félbehagyott. Ráadásul annyira sikeresen, hogy épp csak sikerült a zsepit berántani a keze helyére.

Ahogy lassan elültek a viharok bennem, és próbáltam rendezni a gondolataimat, feloldódott a feszültség. Az izgalmas hely, a lebukás veszélye miatt megsokszorozódott intenzitással átélt megkönnyebbülés hatására mindketten nevetni kezdtünk. Minden kisimult bennem. Aztán igyekeztünk eltüntetni a nyomokat, felöltözni, és mintha mi sem történt volna, elhagyni a tetőt. Mikor a lépcsőhöz értünk, vettük észre a terasz közelben lévő padján ülő párt. Nevetve szaladtunk le a lépcsőkön. Ez a kaland vitt rá arra, hogy a későbbiekben ne tudjunk elszakadni az izgalmas helyektől. Rákaptunk az ízére. Talán két héttel később szintén moziban voltunk, igaz egy másik bevásárlóközpont másik mozijában. Már a mozi is érdekes volt, mert összesen ketten voltunk a teremben. Ráadásul mikor a film előtti reklámokat elkezdték vetíteni, kiderült, hogy a vetítőgépet rosszul állították be, és félig a földre került a kép. Mókás volt, mert mikor kimentem szólni, senki nem volt a vetítőben, úgy kellett felhajtani egy mozigépészt. Viszont így legalább biztos volt, hogy még személyzet sem figyel minket.

Mindketten tudtuk, mi lesz ebből. Ezért nem is kapkodtunk el semmit. Bár Dorka pajkos mosolya elárulta, hogy neki is ugyanaz jár a fejében, mégis csak ültünk egymás mellett, és a filmmel foglalkoztunk. Egy ideig. Én vesztettem el a játékot. Én kezdtem el simogatni őt először. Izgattam, játszottam vele, kényeztettem. És közben én is nagyon felizgultam. Amíg egyszer csak be nem jött egy lány, és le nem ült a hárommal előttünk lévő sorba. Képes volt bejönni a filmre 10 perc késéssel. Hirtelen kaptuk össze magunkat. De a felajzott hangulatunk megmaradt. Hogy űzzük a feszültséget, azt tárgyaltuk, hogy milyen indokkal tudnánk eltávolítani a teremből az idegent. Talán a legjobb ötlet az volt, hogy dobáljuk meg pattogatott kukoricával, és csináljunk úgy, mintha nem mi lettünk volna. Lényegében így végigszórakoztuk a filmet, bár ha jól emlékszem azért az annyira nem volt vicces. Viszont nem dobáltunk pop-corn-t, és még csak nem is dugtunk közben. Megmaradt helyette a vágy. Így mikor vége lett a mozinak, elhatároztuk, hogy elcsavargunk. Kipróbáltuk a mozgójárda-rendszert, és addig mentünk lefelé, amíg lehetett.

Végül a legalsó mélygarázs-szinten kötöttünk ki. Rögvest húztam magammal Dorkát. Nem tudtam megállni, hogy ne csatangoljunk el a bonyolult pillér-fal dzsungelben. Elsőre ijesztően bonyolultnak tűnt. És sehol nem volt egy árva autó sem. Csak mi voltunk, meg a halvány irányfények. Azt hiszem ennek is megvolt a maga monumentalista, sivár hangulata, amire a lépteink visszhangja igazán jól rímelt. Játszani kezdtünk, és megleptem Dorkát, mikor egy falhoz szorítottam egy sarokban. Nem akart menekülni tovább. Átkarolt, a lábával is rámfonódott, és heves csókcsatába kezdtünk.

Élveztem a nyelve játékát, a fogai finom harapását. Beszippantottam az ajkait, miközben már a kabátját löktem le róla. Lekerült az enyém is, és rögtön bontottuk tovább az utunkban álló akadályokat. Kigomboltam az ingét, félretoltam a melltartóját, és megcsókoltam a mellbimbóját. Hosszú nyalintásokkal jártam körbe a bimbóudvarokat, majd a számba szippantottam egyenként a hegyesedő végüket. Dorka a fejét a falnak támasztotta, én meg a nadrágjától szabadítottam meg. Ahogy letoltam, le is térdeltem elé a kabátomra. Egyből lehúztam a bugyiját is, hogy hozzáférhessek az édes, finom szemérméhez. Ekkor már egy ideje be voltam mutatva náluk, és bejáratos voltam a házukba. Ennek többek között egy előnye volt: A mostani mozizásunk előtti napon borotváltam meg őt. Így most jó érzéssel simogathattam nyelvemmel a csupasz, sima dombját.

Aztán lejjebb hajoltam és befúrtam magam a lábai közé. Az orrom egyenesen a forrásából szippanthatta az illatát. A nyelvem pedig belőle ízlelhette a nedveit. Kétoldalt kitárta a kezeit, és a falhoz feszítette őket, a csípőjét előretolta, a fejét hátradöntötte, és úgy hajtotta be a neki járó élvezet-adagokat. Nyaltam, simogattam a csiklóját, a nyelvemmel és az ujjaimmal dugtam a hüvelyét, aztán ahogy a csípőjével gyorsításra ösztökélt, a nyelvemet megfeszítve dörzsöltem tovább a pöcköt, amíg két ujjamat tologattam föl benne ütemes-sebesen. Kiáltásának visszhangja betöltötte az egész teret. Kéjnedvének édese pedig a nyelvem lepte el, ahogy a rezgések csillapodtával belenyaltam a résbe.

Remegve csúszott le hozzám a fal mellett. Jó volt a kielégült tekintetébe nézni, amikor mosolyogva nyaltam le az ujjaimról a bizonyítékot. Ahogy önkéntelenül megnyaltam a szám szélét, úgy utánozta ő azt a következő pillanatban kéjesen. Megragadott elöl, hogy tudja, nem volt hatástalan rám az élvezete. A szemével jelezte csak, álljak a helyére. Mire a falnak támaszkodtam, ő már a nadrágomat és az alsómat húzta le a bokámig. És rögtön, ahogy előbújt a rudam, csókot adott rá. Aztán megragadta, és pumpálni kezdte. Nagyon tudta, hogyan érjen hozzám, másodpercek alatt lettem kőmerev. Ez megért neki egy ujjabb jutalomcsókot, nekem meg egy remegős sóhajt, és némi előnedvet. Játékosan kenegette el a nyelvével a farkam hegyén a nedveket, és megtoldotta némileg a szájából is nedvességgel. Alányúlt a zacskómnak, marokra fogva megemelte. És ezzel együtt szépen az ajkai közé illesztette a rudat.

Lejjebb hajolt, és becsúsztatta a szájába, én pedig hamar felfedeztem, milyen jó is az, ahogy széttette a kezeit a falra támasztva. A hideg felület érintése a teljes összpontosítást segítette egyetlen pontra. Az a pont pedig nagyon jól érezte magát Dorka szájában, ahol a nyelve körözött rajta. Borzongatóan finoman játszott velem, és nagyon hamar vitt a legmagasabb csúcsokra. Ahogy érezte a kéjem növekedtét, ütemesebb ritmusra váltott, csúsztatott a szájában. Egyre gyorsabban, és egyre hevesebb szívásokkal kísérve. Én pedig egyre öntudatlanabbul és hangosabban nyögtem, amíg eljutottam a beteljesülésig.

Most Dorka volt tudatánál kettőnk közül, ő kerítette elő a zsebkendőt is. Végül csak ennyi nyomot hagytunk hátra. Hacsak nem figyelték biztonsági kamerák a garázst. Fura gondolat volt, de ez jutott eszembe elsőként, mikor kezdett elmúlni a remegés a lábamból. Mikor ki is mondtam a gondolatot, hamar kaptuk össze magunkat, és kezdtünk nagyon nézelődni. Szerencsére kamerákat nem láttunk, így ez alkalommal még elkerültük a biztonsági őrökkel való találkozást. Nem úgy, mint egy bizonyos harmadik bevásárlóközpont lépcsőházában. Elmosolyodtam magamban, mikor idáig jutottam a gondolatokkal, aztán visszafordítottam a figyelmem az alattam pihegő lányra: A kiadós masszázs, bizsergetés kezdte megtenni a hatását.