Életelixír 2.

7.

- Gyorsan! - kiáltotta egy fotós, ahogy kiléptek a kórház kapuján. - Itt vannak!
- Tűnés a kocsiba, én majd elbánok velük! - ordította Hanga.
- Csak óvatosan! - intette le Gustav, és izomból pofán vágott egyet, aki be akarta rángatni a lányt egy bokorba.
Berohntak a kocsiba, Georg rátaposott a gázra, és 90- nel mentek hazáig.
- Emberek, már mindenki meg van őrülve? Eddig egy kicsivel jobbak voltak ezek a faszkalapok! - dohogott Tom.
- Ne menjünk sétálni? Friss levegő, megbeszélendő dolgok, kiszellőztetendő fejek... - dörzsölte a halántékát a lány.
- Oké, én benne vagyok. - sóhajtott Gustav.
- Jobb ötletet nem is hallottam mostanság. - helyeselt Georg.
- Tom? - fordultak feléje.
- Naná! Nem akarok most arra gondolni, hogy Bill- t legközelebb egy koporsóba látom.

Felöltöztek, egy szó nélkül bandukoltak egy eldugott, sötét, hideg sikátorba. Tom nyitotta meg a társalgást.
- Hanga! Azt mondtad, méreg...de ez drog...
- Ugyanaz. Méreg kevésbé ártó, mint a drog?
- Nem. De ki tehette, tippetek sincs? Miért pont ő? És...Samy? Ő...vele mi van?
- Nem, biztos, hogy összefügg a dolog...- kezdte a lány lassan, hezitálva- de ha ugyanaz, akkor tudjuk, hogy a vége a dolognak az az érfelvágás.
- De ki, miért, hol, és hogyan? - tette fel a legmegfelelőbb kérdéseket.
- Rendőrség?
- Minek? Hogy hülyének nézzenek? Kaptam én abból már eleget, kösz.
- De tényleg, Tom, egy, még jóérzésű rendőr se hinne nekünk. Semmi alapja a dolognak, csak a gyanúnk, de az semmi, ezt te is tudod. - Georg.
- Akkor már megint tárgytalan a dolog, azaz ott vagyunk, ahol a part szakad, mert így se meg úgy se tudunk tenni semmit, amíg nem derül ki vmi. - Gusti
- Vagy amíg Schwarz doki vért nem vesz Bill- től, és mostmár úgy tűnik, hogy Samy- től is.
- Ezt kérted tőle? - álmélkodott Georg.
- Ezt, de nem vagyok biztos benne, hogy megteszi. Nekem sáros az ürge.
- Hogyhogy? - kérdezte Gusti.
- Nagyon nem akart mesélni erről, és volt ott betörés a laborba, ahol ezeket a szereket kutatják. És nem szóltak a zsaruknak. Azért ez is furcsa, egy ilyen nagy és neves kórházba. Hogy nem érdekelte őket, vmit elvittek- e vagy se. De még az se hogy...
- ...isten, ki ád ha érdemelsz
isten, ki törődik vele élsz vagy halsz
mi istenünk Fortuna
a szerencse, hogy bárhonnan érjük haza
szerencse míg valaki szenved
az ő oltalma vigyáz reánk...- hallották egy őrült éneklését.
- Ez mi? - suttogta lesújtva Tom.
- Ezt most tényleg tőlünk kérdezed? - válaszolt kérdéssel Hanga.
Meglátták a hapsit, mert az volt:
- Ééééénnn, aki minden megváltója hoz szerencsét a világra...- nem tudta folytatni, mert kétlépésenként lerakott egy- egy róka- csomagot a fal tövibe.
A srácokat és Hangát a frász a guta és a hányinger kerülgette, méghozzá egyszerre.
- Ez nincs magánál, az fix. - szögezte le Gusti.
- Ééééénnn, Davo Schwarz
megváltom a világot... - rókázás.
Meglátta őket.

- Hé, ti, mit kerestek szent helyemen? Kik ide lábukat be merik tenni, kiűzetnek a Paradicsomból! Édesapám a Frankeinstein majd ellátja vezetőtök baját, csak várjátok ki a végét. Temetésre temetés, gyászra gász, Frankeinstein majd elintézi nektek! - ordította.
- Mi istenünk a Fortuna,
ti szentetek a Szűzp.ina
ott áll köztetek imádkoztok neki
de majd ha jön a Nagy Szerencsétlenség
nem fog érdekelni titeket ő
Fortuna asszony lesz a megmentő
ÁMEN! - úgy mondott egyes szavakat (nagybetűvel, mégegyszer le nem írom. xd), mintha tulajdonnév lenne.
Megkövülten álltak és néztek az őrültre, aki két hatalmas ugrással eltűnt a szemük elől.
Egyenlőre meg sem tudtak szólalni. Aztán Hanga, a felindultságtól remegő hangon:
- Emberek! Az a Szűzp.ina én vagyok. Na már ha szó szerint értette, akkor nem.
- De ki volt ez? - kérdezte Georg.
- Nekem lenne egy tippem. - válaszolta mosolyogva Hanga.
8.
Betántorgott az ajtón, és átesett valamin.
- Hé, nem tudsz figyelni, te szeszkazán? - méltetlankodott egy erélyes, beképzelt női hang.
- Bocs, Melie.
- Davo? - kérdezte félszegen.
- Jah.
- Mit keresel te kint? Tudod, hogy a főnök bármikor megjöhet, téged nem talál itt, ki leszel nyuvasztva.
- Te meg mit keresel a földön - felkapcsolta a villanyt. - meztelenül, ha kérdezhetem.
- Tudod, te barom! Ez a munkám! Örülj neki, hogy engem láthatsz meztelenül, mert egy normális lány neked le nem vetkőzik, az holtbiztos!
- Dehogynem! Az anti- szentek vezetőjének szeretője...ő biztos megteszi.
- Te nem vagy normális, megint belőtted magad, te állat?
- Kell valami öröm, ebbe az őrült világba, nem? - nézett eszelősen a nőre.
- Tuti, hogy be vagy lőve, de hogy zártosztályon lenne a helyen, az is 100. Csak apuci félti fiacskáját, az meg elcseszi más emberek életét!
- Miről beszélsz?
- Egy- két poparazzi meg lesifotós munkájáról! - lökött a fiú felé pár képet. Bill és Samy volt rajta, amit tolják be őket a kórházba. - Én loptam el, fejentként egy- egy numeráért, szal már tudják!
- Nem én voltam.
- Persze. És akkor most ezt higgyem is el neked, azt gondolod, igaz?
- Komolyan, Melie!
- Igen?
- Igen. Azt se tudom, mi a bajuk.
- A fotós szerint, akit megfűztem, felvágták az ereiket.
- Találkoztam velük - mosolyodott el eszelősen.
- Jézusom! - nyögött föl Melie - mondtál nekik valamit?
- Igen. Amit hallottam róluk...
- Davo! - sziszegte.
- Versben. Láttad volna az arcukat, amikor arról a kis ringyóról beszéltem, aki annak a fekete hajú buzi csajának adja ki magát.
- Davo, ezek ránk fognak találni! Mondtad a neved?
- Versben.
- Te olyan hülye vagy, amilyet még nem hordott hátán a föld! Olyan hosszú priuszod van, mint a Duna. Ha bemennek a zsernyákokhoz, nekünk lőttek! A Davo Schwarz nevet minden egyes buzi kopó ismeri!
- Semmi híres ismerősön nincs Hannoverben!
- Az igaz. De attól még rád találnak! És Taylor nem fogja díjazni!
- A kis strici!
- Ha az, ha nem, vissza kell csinálnod azt a Samy Deluxe- s és Tokio Hotel- es botrányt!
- Nem én csináltam, ember! Nekem nem kell, hogy halottak legyenek! Semmi közöm ahhoz!
- Akkor ki tette?
- Honnan tudjam, te büdös kis kurva?
- Te nem beszélsz így velem. Valaki közülünk?
- Ki? Te?
- Hülye! Na, húzzál Taylor- hoz, és mesélj!

Davo átlépett Melie- n, de nem állta meg, hogy bele ne rúgjon a kurvába.
Idegesen haladt Taylor irodája felé. A fehér folyosó egy műtőszobára emlékeztette, ahol ez emberek szerveit szedik ki, hogy egy a feketepiacon eladják egy hájas milliomosnak.
Bekopogott.
- Igen?
- Davo vagyok.
- Gyere, fiam. Mi újság?
- Semmi...
- Ne hazudjál, légyszíves.
- Nem én...
- Hallottam a Tokio Hotel és Samy Deluxe- ügyről.
- NEM ÉN TETTEM! - ordította. - Miért hiszi mindenki azt, hogy én voltam?
- Ki mindenki?
- Melie is, például.
- Mert te voltál a közelükbe, amikor ez történhetett. A Kaulitz- buzinál amikor "interjúzott" te szervezted be a riportert, a Deluxe- stricinél meg te voltál a "pizzafutár". Na?
- Eeeee.....zzz...ezt honnnnnnnannnnn tudddjááákk? - remegte.
- Ezt nevezik futtatott kurváknak, beépített embereknek a rendőrségre, és indoknak.
- És mi lenne az?
- Mert ők az egyetlen híres emberek Németországban, akik sittre akartak juttatni.

9.

- Nem érdekel! - ordította Tom. - a maga ikertestvére fekszik ott ki tudja mennyi méreggel a szervezetében, vagy az enyém? Maga látta az esetleges elkövetőt, cinkostársat, vagy én? - alig kapott már levegőt.
- Nyugalom, Herr Kaulitz - mondta zavartan a rendőr, és ránézet a másik háromra. Nemhogy nem kapott egy bocsánatkérő pillantást, ha a tekintettel ölni lehetett volna, akkor Hangát lecsukták volna hatóság elleni erőszakért és egy nyomozó megölésével. - El tudom képzelni, milyen érzés lehet, de kérem, nyugodjon meg!
- Dehogy tudja! - mondta fájdalmas hangon.
- Ki az illető? - kérdezte megadóan a zsaru.
- Davo Schwarz.
- Pár perc.
Na ja. Az a pár perc olyan volt, mintha évek lettek volna. Viszont a rendőr betartotta a szavát. Hozta a majd’ 10 oldalnyi paksamétát, és ledobta eléjük:
- Ez itt mind Davo Schwarz aktája. Jó nagy csirkefogó a fickó, és van valami nagy, meg veszélyes gengje arrafelé, ahol láttátok. Megrögzött drogos és idióta.
Meg van valami a BUNTE magazinból.
- Na, azok is.... - sóhajtott fel Gustav.
- Lehet, mindenesetre azok írták meg, hogy egy bizonyos D.S. zaklatta a rapzenész Samy Deluxe- t, és a Tokio Hotel- t, azon belül is inkább az énekest, Bill Kaulitz- ot.
- Az biztos! Aludni se lehetett tőle, pedig a 15. emeleten lakunk. Még. - dörmögte Georg.
- Napközben az otthoni telefonon, éjszaka pedig Bill mobilját hívogatta...és...
- És? - kérdezte a rendőr, de akkor nevezzük nevén a gyereket, Herr Braun.
- Akkor is, amikor nem voltunk otthon, hanem valahol máshol, és mindig az ottani telefonon hívta...mindig tudta hol vagyunk.

- Ez azért már komoly. És az a rapper?
- Arról csak annyit írtak, hogy mindig követte, és megfenyegette a csajokat, akik Samy körül voltak, hogy kopjanak le, különben megöli őket. - mondta Georg.
- Akkor jó sok dolga lehetett...
- Mint akkor, ha veled csinálja ezt. - mosolygott Gusti.
- Haha, nagyon vicces vagy.
- És akkor még van itt egy két betöréses lopás, meg kicsit komolyabb betörések is a bandájával, mint például ebbe a speciális klinikára itt...
- MI? - vágott közbe durván Hanga.
- Tudod...
- Igen, tudom. Csakhogy éppen ott ápolják Bill- t és Samy- t, ráadásul a doki neve Jürgen Schwarz, szal... - hagyta abba hirtelen.
- Van egy fia, de az meghalt egy tűzben 15 évesen. Most 21 lenne.
- És nincs róla valami szar, hogy volt- e baja? Agyban?
- De van, volt is, nem is kevés, valami, amikor született, leejtette az orvos...
- Na, én is az otthonszülést választom. - morogta Hanga magyarul.
- Akkor? Ha meghalt? Akkor ezzel itt most szart se érünk, azok ketten még ugyanúgy lehetnek életük végéig hülyék! - Tomnak egyre jobban vörösödött a feje.
- De, ez a Jürgen Schwarz nem mindig volt jó ember...ő is beletartozott abba a bandába, amíg a feleségét meg nem erőszakolták és meg nem fojtották. Bár, nem a bandatagok. Lehet, már ki akarná őket füstölni, csak nem tudja.
- Eszerint tenne ellenük? - kérdezte sokat sejtető hangsúlyban Hanga.
- Persze.
Ennél a szónál a lány fogta magát, és elképesztő gyorsasággal kivágódott az ajtón, egyenesen a kórház felé.

10.

- Elnézést nővér, de hol találhatom meg Schwarz doktort?
- Éppen a 14-es szobában ellenőrzi a betegeket.
- Köszönöm. - mondta. Az pont Bill és Samy szobája, gondolta megkönnyebbülten.
Nem nézet semerre, nem figyelt semmilyen hangra, csak arra gondolt, hogy a doki válasza az lesz, hogy: persze.
Belépett a szobába. Az orvos aggodalmas képével találta magát szemben.
- Jó napot, Frl. Angyal. Hogy van?
- Jobban is voltam már. Velük mi van?
- Semmi. Se jobb, se rosszabb. Nyomozástéren?
- Először had’ kérdezzem meg, vett vért tőle? Illetve már tőlük?
- Persze.
- És? OLYAN méreg? Amilyenről beszéltünk?
- Olyan.
- És? Esélyek?
- Attól függ.
- Mitől, az isten szerelmére! Mindent harapófogóval kell magából kihúzni?
- Hogy ki az illető. Ha két, pankrátor, a 2 méterükkel, a 140 kilójukkal kapott volna egy- egy löketet, akkor nem is lenne nagy gond.
- Miért, most van? - kérdezte elhűlve Hanga.
- Igen. Ugyanis sem a rapper, sem a barátod nem ütik meg a pankrátor nagyság alsó mércéjét se.
- Azaz?
- Túl sokat kaptak belőle. És mintha a barátoddal nagyobb baj is lenne.
- Mi? - tört ki Hangából rekedten.
- Azt még nem tudom, de meg fogom tudni, abban biztosak lehettek.
- És nem talált valami mást?
- Hát, szimpla hallucinogén... a közepes erősségű fajta.
- Ha a kettőt keverik nem gubancos a dolog?
- Ezzel a fajtával nem. A dolog honnan jött?

- Nyomon vagyunk. Eddig a 6 éve halott a fia a gyanúsítottunk. - nézett az orvos szemébe keményen a lány. - Én pedig abban nem hiszek, hogy a halottak visszajárnak rap- és rocksztárokat mérgezgetni, nincs igazam? - kicsit kíméletlen volt a dokihoz, de már megszokta, a bűnözőket csak így lehet kiugrasztani a bokorból. És hogy Hanga előkészítőre járt a Kriminalisztikai Főiskolán, mi sem bizonyította jobban.
A doki hebegett- habogott, meg alig kapott levegőt, amit meg is jegyzett:
- Nem kapok levegőt, de...
- Vegyen! - rivallt rá Hanga. - Nicsak - folytatta nyugodtabban. - Nocsak. Kiugrott a nyuszka a bokorból, már csak az kell, hogy a róka elkapja, nincs igazam?
- Davo...- nyöszörgött a doktor. - Az nem lehet...ő meghalt...az orvosok nem...tudtak tenni semmit...a teste...85% megégett...
- Nyugalom, Schwarz doki! - veregette hanyagul hátba Hanga. - Nekem az anyám halt meg és én se csinálok ekkora partit! - és ez mellesleg igaz is volt. Utcai lövöldözésben találták pont bóbitán. Volt nagy ribillió, aztán ellökték Angyalnét, és pápá! Temethették boncolás meg törvényszéki nyomozás után. Meg is lett az eredménye: Hanga nem bírta, 14 évesen kiszökött Németországba, az anyja úgyis német volt. Az apja eltemette magát a whisky- ben, a bátyja pedig Spanyolországba nyelvtanár. Igaz, már nem sokáig; a 24 éves Angyal Tamás NAGYON jól elvan 14- 15 éves lány tanítványaival, így lassan onnan is repülnie kell. Nem tudom, mit fog csinálni a tanári diplomájával.

- Szóval, Herr Schwarz, majd még jövök a hírekkel.
- Ne, Hanga! - suttogta az orvos.
- Igen? - kérdezte élesen Hanga.
- Hogy jutottatok el Davóig?
- Úgy, hogy jött előttünk egy őrült, és prédikált: Ééééénnn, Davo Schwarz, megváltom a világot... meg...
- Mondott olyat, hogy apám a Franeinstein, vagy valami hasonlót?
- Mondott. - ennél a szónál a doki egy az egybe összeesett Bill meg Samy közt.
- Az ő....mert orvos voltam, a bomlott elméje Franeinsteinnek hitt. Ilyen nincs...- morogta.
- De van. Még jelentkezem, és próbálja meg megmenteni a fiúk életét. Ha egyátalán életveszélyben vannak.
Kiviharzott az ajtón egyenesen a zsaruk felé. Bemenet beleütközött valakibe.
- Jajj, bocsi! - nevetett a fiú.
- Semm...- akadt el Hanga szava. Davo Schwarz volt.

*

- Nekem jött! Tutti, hogy ő volt! - magyarázta Hanga már otthon, miután a rendőröknek is elmondta.
- Mit mondott? Felismert? - érdeklődött Tom.
- Hát, olyasmiket, amiket akkor szokás, ha egy ember nekimegy a másiknak. És nem, nem ismert fel, pedig rólam beszélt.
- Mikor? - értetlenkedett Gusti.
- Tudod, ti szentetek Szűzp.ina....
- Jó, jó, jó, jó....értem.
- Na ja. - mondta rezignáltan Hanga. - Szűz. Már nem mióta Billikétekkel találkoztam. - mosolygott.
- Hahahahaha. - nézet komolyan Hangára Tom.
- Most mi van? Nincs igazam?
- Te tudod, hogy mikor...- kezdte Georg.
- Oké! - vágott bele a lány. - Te teljesen kikészíted az embert idegileg, ha a történtek után ez még lehetséges. Mindegy, srácok, én megyel aludni...ha tudok egyátalán. Ez a két nap...- sóhajtotta, és bement a szobájába. A szobájukba...Bill és az ő közös szobájukba, ami lehet, hogy nemsokára csak az övé lesz...

*

Bill- lel álmodott. Együtt nevetnek, együtt mennek mindenhova, kíséri a próbákra, csak miatta jár sajtómenedzseri szakra a kriminalszitikai mellett, hogy segíteni tudjon neki. Együtt ökörködnek, együtt vannak jóban- rosszban, az első veszekedésük, Davo nyomán az első együttlétük... és lehet, hogy nemsokára mindennek vége.
Arra ébredt, hogy valaki bebújik mellé az ágyba. Azt hitte, álmodik, nem törődött vele sokat. Viszont amikor két ügyes kis kéz elkezdte cirógatni a hátát, hasát, rájött, ismerős az illat, a kezek, de azok tulajdonosa most kórházban fekszik, nem vele egy ágyban...
- Tom...?
- Psszt. Nyugi. Nem hallhat meg senki semmit, oké? Kellesz nekem. Kívánlak.
Megcsókolta a lányt, lassan, finoman lehúzta róla a pizsifelsőt. Hanga beleremegett, ahogy Tom kezei éppenhogy csak érintették a bőrét. Aztán Hanga Tomról a pólót, remegő, tétova kézzel.
- Ne félj - suttogta el- elcsukló hanggal.
- Nem félek - nem mondta, de mélyen belenézett a fiú szemeibe.

Lassan, gyengéden, lefektette a lányt a hátára, és a nyakától a csípőjéig végigpuszilgatta. Nehogy megérezze, beakasztotta az ujjait a kis pizsinaciba, és lassan elkezdte lehúzni. Kicsit meglepődött, hogy Hanga nem tiltakozik. Ledobta a földre a lány naciját. A csípőjétől lefelé kezdte puszilni. Hanga ekkor nyögött föl legelőször.
- Ne...hagyd abba...Tommy...! - nyögdécselte. Hogy ösztönözze a srácot, leteperte (isten se tudja, honnan volt hozzá ereje), és végigharapdálta a srác mellkasát. Úgy vették a levegőt, mint akik most futották át egész Hannovert. Hanga kezei lejjebb vándoroltak, és erőszakoskodtak Tomon.
- Te lány...hagyd már...abba...hallod? - nem várta meg, míg válaszol. Lenyúlt, felemlte a lány fejét, és a nyakánál fogva húzta felfelé. Ő nyomta le az ágyra. Megint végigcsókolgatta, mostmár vadabbul.
- Tom...kérlek...
Nem kellett kétszer mondania.
Nem sokkal később egymás karjában szuszogtak, mintha ők lennének ők, és nem lenne a másik felük kórházba. Mintha ők szeretnék egymást. Ami, nem is kamu.

*

- Tom! Kelj már fel! Megijesztesz! - kiabált Hanga. A másik kér srác is hanyatt homlok tört be a szobába. Első megrökönyödés: Hanga meztelen, második, Tommal egy ágyban, harmadik, akkor ébredt föl, szemmel láthatóan egy rémálomból.
- Mi az?
- Semmi, csak rosszat álmodtam.
- Mit?
- Hogy Bill temetésén vagyok.
Ebben a pillanatban megcsörrent Hanga telefonja. Ahogy kinyújtózott, a három srác mindent láthatott belőle. Hát, ne kelljen mondanom, nyeldekeltek egész jól, ahogy végignéztek a kis macskatestén.
Alig beszélt két percet, letette, átölelte Tomot, és keservesen sírt.
- Mi a baj? Hanga?
- Az álmod...- sírta.
Tom lemerevedett.
- Ugye...Hanga, ugye nem?
- Nem. Kómába esett.

11. (két nappal később)

- Mi volt ez, Tom? - támadta le Gustav. Most tutdak csak időt szakítani, hogy ezt megbeszéljék. Pontosabban jól lebasszák Tomot.
- Mi mi volt?
- Az, ott, a szobába, Hangával...- ült fel Georg, idegesen sasolva Tomot.
- Semmi...
- Semmi, baszd meg, haver, az a csaj ott feküdt MELLETTED MEZTELENÜL! Nem úgy ismerem Hangát, hogy bárki mellé befekszik meztelenül vigaztalni. Ruhába ok, de nem meztelenül. Tom, ugye nem...
- De igen. - sóhajtott akkorát, ami egy orkánnak is beillett.
- Te Nem Vagy Normális! - tagolta Gusti.
- Igen, tudom, és nem tudom, mi ütött belém! Egyszerűen...tényleg nem! És a másik, hogy nem kent le nekem egy pofont se...
- Akarta?
- Nem, ember, majd megkefélem a tesóm csaját úgy, hogy nem is akarja, nem gondolod?
- Legalább, remélem,azért élveztétek. - bólogatott rosszalóan.
- Jesszusom! - nyögött egyet. - Jézusom.
- Engem szólítottál? - morogta mogorván Georg.
- Az a csaj, édes istenem! Hogy lehet Billnek ekkora mázlija!
- Már nincs! Lenyúltad, amíg ő kómában volt!
- Igen, mindig is bírtam, jobban, mint a tesóm barátnőjét kellett volna, de Billnek soha nem tennék rosszat, főleg ilyet! Ezt ti is tudjátok. Én nem tudnék fájdalmat okozni Billnek soha de soha... - hajtotta kezébe az arcát.
- Mesélj!
- Mit?
- Éjszaka!
- Dehogyis! Így égne búrám, ha elém kerülne, főleg, hogy most Bill...
- Jól lesz.
- Toooooooooooooooooom! - sikította Hanga.
- Mi az? - ordította vissza.
- Gyere!
Felugrott, és berúgta maga előtt az ajtót, aztán meg bebaszta maga mögött.
- Na? - kihallattszott a hangjuk.
- Samy tegnap előtt este esett kómába, de nem annyira mélybe, hogy ma ne ébredjen fel.
- MIIIIII?
- Samy már fönt van. Bill még nincs. Mondta Schwarz doki, hogy Bill- lel valami más gond is van, de nem tudni még mi.
- Hát ez oltári. Mi a baja?
- Mondom, hogy passz. Schwarz doki se tudja.
- Akkor miért fizetik?
A lány megvonta a vállát:
- Elmegyek sétálni. Ki kell szellőztetnem a fejem.
- Én...
- Ne, Tom, ne, egyedül akarok lenni egy kicsit.

Elindult. Nem nézett föl, csak az utat leste. Szégyellte a magát. Nem is gondolt arra, hogy az a kis hínárfejű bemegy hozzá. De ő se bánta meg, és ez bántotta meg a legjobban. Nem érzett bűntudatot, amiért nem tudott Tomnak ellenállni. Kicsit úgy érzete, Bill az. Ugyanaz az illat, ugyanazok a kezek, ugyanaz a test...ugyanazok a szemek, majd minden ugyanaz! Úgy érezte, nem Tom az, hanem Bill. Nem Tommal fekszik le, hanem Bill- lel. Ez a két- három nap teljesen összezavarta. Ebben a két- három napban minden éjjel átment hozzá Tom, és forró éjszakákat töltöttek együtt, bár elképesztő bűntudat kínozta őket. Hanga fejében csak az járt, ha Bill felgyógyul, hogy fogják ezt megmondani neki. Nem lesz könnyű feladat.
Hatalmasakat lépkedett, és belemerült a gondolataiba. Hirtelen valami mocorgást hallott maga mögül. Hátranézett, két hatalmas hústorony közeledett felé.
- Szia kislány! - vigyorgott rá úgy, hogy Hanga kishíján összeesett.
- Mit akartok?
- Mi? Mi semmit.
- Akkor? Hagyjatok!
- Óhh, dehogy. Taylor beszélni akarna veled.
- Nem tudom, ki az a Taylor, és nem is érdekel! Engedj el! - sikította, mert a nagyobbik, ha mondhatok ilyet két gorilla összehasonlításánál- elkapta, és hátraszorította a karjait.
Erre Hanga nem számított, ezért jól kihasználta a helyzetet: nagy lendületet vett, és beletaposott az előtte álló fickó gyomrába. Az akármennyire nagydarab volt, összeesett a lány rúgásától, pedig Hanga aztán minden volt, csak testes és tiszta izom nem. Olyan gusztusosan izmos. Aztán felütötte az őt fogvatartó férfi állát, az is összegörnyedt, és hasbarúgta. Utána sprintelt vissza 100- zal haza. Futott, már égett a tüdeje, alig kapott levegőt, és nem mert hátranézni. Végre visszaért a főútra a sikátorból. Befordult a sarkon, remegő kézzel kinyitotta az ajtót, hívta a liftet, gyorsan fel a 15- re, berontotott az ajtón, és összeesett a nappali közepén, Tom lábai előtt.
- Hé, Hanga, mi történt?
- Két...alak meg...próbált...el..kapni, valami Taylor- t...emlegettek...de nem...tudom...ki az! - lihegte.
- Jól van, kicsim, semmi baj, már nem bánthatnak!
Életében még senki nem tévedett ekkorát.

*

Pár óra múlva, Billtől hazatérvén lefeküdtek. Bill még kómában volt, ellentétben Samy- val, akivel jól elbeszélgettek. Akármi is folyik, Tom nem bírta ki, hogy ne kérjen tőle egy aláfirkantást.
Hanga már éppenhogy elaludt, érezte, valaki becsúszik mellé, a takaró alá. Megfordult, átölelte Tomot.
- Tudod, hogy ezt nem szabadna megtennünk?
- Igen. De nem bírom ki, hogy ne tegyem. - belepuszilt a lány nyakába. Egyre vadabbul, szenvedélyesebben, finoman beleharapott...
- Tom, ne...- mondta, de nem volt elég meggyőző.
- Utálom most magam, de nem is bírok ezzel az érzéssel...mintha az enyém lennél. Ezek nem az én érzéseim, hanem Billé. Én most ő vagyok. Azt érzem, amit ő. Mintha tudná, mit csinálunk.
- Igen. Én is ettől félek.

Ez lehet, hogy meghatotta Tomot, mindenesetre, lassan lefektette Hangát. A lány hosszú, szép szőke haja elterült a párnán. Nagy zöld szemeit belefúrta a fiúéba, lassan elkezdtek csókolózni, remegő kezekkel hámozták le egymásról a ruhákat. Tom belenyomta ujjait a lányba. Amaz beleharapott a srác nyakába, és húzta a rasztáit.
- Bill...- nyögött föl Hanga.
- Tom...vagyok...! - zihálta.
Nem foglalkoztak ezzel többet. Még egy éjszakával gyarapították a bűnlajstromukat.