Éjjeli szösszenet

Y. a főszereplő neve. A zárójelbe tett részek pedig a gondolatai.

-------------------------------------------------------------------------------
I.

Végre megtalálta. Már hosszú ideje kereste. Fel-alá rohangált, benézett minden zugba ahol el tudta képzelni hogy megtalálja. Neki személyesen nem jelentett semmit de a megtalálása szükséges volt. Plusz a megtalálása jó érzéssel töltötte el. Olyan érzéssel mint amikor valaki a hosszú fáradozás után a szépen megmunkált kertjét nézi. Sikerérzet. Az érzés hogy valamit tettél. Valamit jól tettél.
Most hogy megtalálta már hatalmába is kerítette ez az érzés. Olyan gyorsan futott érte mint a szomjazó egy pohár vízért. Már éppen hozzáért volna amikor a zombik elállták az útját. A nagy sietségben nem vette észre őket. Most már körülvették. Nem tudott menekülni. Most olyan érzés kerítette hatalmába mint amikor valaki a gondosan megmunkált kertjét nézi egy  tornádó után. Kudarc. Sikertelenség annyi fáradozás után.
Y. fáradtan hátra dőlt a székében és a képernyőt nézte amin piros betűkkel volt kiírva ˝Meghaltál˝.
(Meghaltam. Ma már harmadszorra. Pedig olyan közel volt. Na mindegy kezdjük újra.) Már éppen rá akart kattintani a feltámasztás gombra amikor egy női hang kiabált.
-Y. nem akarsz segíteni a főzésben?
-Kapd be - válaszolta Y.
Amint kimondta meg is bánta.
-Kösz nagyon kedves vagy az anyáddal. –válaszolta.
-Hagyjál már.
Megint megbánta.
(Miért nem tudom azt mondani hogy Megyek anya! Mint minden normális gyerek?Miért vagyok ennyire kibaszott lusta?-gondolta Y. miközben kiment a konyhába.)
A konyhaablakon át a vak is láthatta hogy nyár van. A zöldségek ott várták hogy valaki megpucolja és felvágja őket. Nyilván ez a feladat rájutott. Nem mintha máshoz értene. Nem mintha ehhez annyira értene. Megfogta a pucolót és ügyetlenül nekilátott először a répának. Azt szerette, az könnyű szokott lenni.
- És mit csináltál egész nap itthon?- kérdezte anyja.
Szerinted mit csináltam? Orgiát tartottam a kertben- gondolta Y.
- Játszottam a gépem.
- Nem uncsi már kicsit?
- Van más?
- Miért nem mész ki a friss levegőre?- kérdezte nevetve az anyja.
- Aha. Egyéb tipp?
- Elmehetnél csavarogni?
(Ha lenne kivel…)
- Mégis kivel?
- Mit tudom én.
(Barátok. Érdekesek amíg naponta találkozunk addig jó minden, de amint tenni kell valamit a találkozóért inkább visszabújnak az ágyba. Na nem mintha én nem ezt csinálnám. Reménykedem hogy majd valaki felhív vagy találkozok vele de ha nekem kell intézném ahhoz már nincs elég…Tulajdonképpen mi is? Idő? Álmaimban. Személy? Az még akad. Bátorság? Igen ez az. Ez az ami nincs, azt hiszem-gondolta Y. miközben áttért a krumplikra).
Fél óra múlva már újra a gép előtt ült. Most is ott állt ahol a legelején. Ő- szörnyek-a kincs.
Most nem fog oda futni. Előbb szépen megöli a szörnyeket. Így is tett. És végre meg lett. Na ez nem a játék vége de akkor is ismét az érzés amikor…
Telefoncsörgés.
Bla…bla… nem tudok menni tesódért… blabla…neked kell menni.
-Ahhhh…-sóhajtotta Y. amikor letette a telefont.
(Belefogsz halni komolyan,legalább mozogsz.)
Felöltözött és elindult. Az ovi nincs messze.
(Legalább az idős nénik nem tudnak  megállítani.Majd azt mondom a  tesómért megyek azért sietek visszafele meg nem is kell mondania semmit. Pozitív oldal. Nézd a pozitív oldalt.)
A tesóját gyorsan felszedte és indultak is haza.
(Ahhh… szörnyű testvér vagyok, más már kérdezgetne minden hülye,semmitmondó kérdést. Mi volt az oviban? Mi volt az ebéd? Aludtál? Nem? Pisiltél? Játszottál? Oké megpróbálkozok eggyel.)
- Mi volt az ebéd?
- Nem emlékszem.
(Ennyit erről.)
Hazaérve ismét visszaült a géphez.
(Komolyan nem értem régen az emberek mit csináltak. Nyilván kint mozogtak. Talán nekem is azt kéne.) A tesója hangja hallatszott a másik szobából. (Játszanom kéne vele, minden testvér ezt csinálja. Minden jó testvér. Kibaszottul nehéz jónak lenni.)
Pár perc múlva nyert a lelkiismeret furdalása és leült kártyázni a tesójával.
(Annyira nem is rossz - gondolta Y. - Áhhh kit akarok átverni inkább folytatnám azt a a hülye játékot. Nem értem miért ülök itt, ha nem akarok? Miért csinálom? Szeretet? Hát… Kötelességtudat? Talán. Megbékélés? Igen... azzal hogy itt ülök a lelkem megbékél és elkönyvelem magam jó testvérnek. Szóval magam miatt ülök itt és kártyázok. Szóval önző vagyok,fantasztikus megfigyelés.)
Ezektől a gondolatoktól úgy elment a kedve hogy kimentette magát a következő menetből és visszaült a géphez.
(Remek, játszani sincs kedvem. Hülye marha minek kell ennyit gondolkodnod?)
Hirtelen ideges lett és kihúzta konnektorból a gépet és ráfeküdt az ágyra.
(Önsajnáltató percek következnek. Utálom magam komolyan. Szörnyű gyerek, tesó meg valószínűleg barát vagyok. Istenem mondd mi a fasznak teremtettél engem?- gondolta szomorúan Y.- Pozitív oldal bassza meg pozitív oldal. Nézzük csak… Tényleg pozitívan kell néznem a dolgokat és… meg kell változnom. Igen meg fogok változni.)
Felkelt az ágyból és ki nézett az ablakon. Úgy érezte övé a világ és hogy akár meg is tudná váltani.
(Nagyképű pöcs.)
-Fogd be. –szólt fennhangon Y.