Egy napom 10 év múlva

Egy napom tíz év múlva
Reggel fél hétkor felkelek. Körbenézek és sajnálom magam. Ha akkor tanultam volna... Egy könyvespolcot látok tele Freud könyvekkel. Miért nem égettem el őket? Kérdem magamtól.
Meginnám a reggeli kávémat, de elfogyott. Oda se neki. Síri csend uralkodik az egy szoba konyhás lakásomban, amit apám vett 27. születésnapomra.
Elmegyek tussolni, de elzárták a vizet. Bekopogok a szomszédhoz egy lavor vízért. Öreg nénike befogja az orrát úgy ad vizet. Mekkora egy szemétláda. Mosakodás után felveszek egy majd tíz éves rongyomat. Csak itt-ott lyukas. Összeszedem a földön heverő verseimet, egy gemkapoccsal összefogom őket és elindulok.

Ahogy kilépek az utcára, megcsap a Világ bűze. Az emberek az utcán szörnyülködve néznek rám. Már megint nem fésülködtem. Megállok egy kirakatnál és ujjaimmal beletúrok a hajamba. Nem sikerül kifésülnöm, így hát inkább lenyalom. Szemeim be vannak esve és véresen forognak helyükön. Az alvászavarom műve. A számon egy ősrégi vörös rúzs. Mikor fiatal voltam elborzadtam az ilyen nőktől. Nem érdekel. Szarok a Világra.
Ma a Szépirodalmi könyvkiadót veszem célba. 362 versem közül még egyet se adtak ki, 163 másik versem jogát eladtam, hogy fussa a rezsire.
Beérve a kiadó aulájába jönnek a biztonsági őrök és kiabálnak: Már megint maga? Nem volt elég a tegnapi ütleg?
Miért nem emlékszem, hogy tegnap is jártam itt? Már megint elfelejtettem bevenni a Cavingtonomat. Akkor most mi legyen?
Ülök egy parkba, persze, hogy pont elém szaratja a dögjét egy tirpák. Legalább szerencsét hozna. Nézem a boldog gyermekeket és látom a jövőjüket. Ugyanolyan 0 emberek lesznek, mint a szüleik. Egy szőke kislány akkorát tanyál, hogy kis kezéből kiserken a vér. Hangosan dőlök a nevetéstől. Nem vagyok ám kárörvendő! Gyűlölködő pillantások ezreit érzem magamon, ideje lenne távoznom.

Éhes vagyok. Elmegyek egy hajléktalanszállóra. A sor a Magdolna utcától a Kálvária térig ér. Bepofátlankodok előre. Na ma sem eszem. Volt legjobb barátnőm a kajaosztó. 5 éve egy hajókiránduláson lefeküdtem a barátjával. Nem tudom, miért utál. Ránézek az órámra, még ez is megállt. Hazaindulok.
A buszon egy jól megtermett ember zsebéből lenyúlom a pénzt. Irány a kocsma.
Az ötödik absinth után már nem látok valami jól. Megpillantom életem nagy szerelmét. Kék szemeibe újra beleesem. Táncolni kezdünk. Újra fiatal vagyok... Forrón megcsókoljuk egymást. Sose éreztem még ilyen boldogságot...
- Magdika ébredjen! Hoztam a gyógyszereit!
Minden fehér. Le vagyok szíjazva. Sikítozni kezdek. Éles fájdalom hasít a bal karomba. Még hallom távolról - Dr. Ludvig Andrást sürgősen várjuk a pszihiátriára!