Egy mészárlás emlékei

A rendőrséget egy tanyára hívták ki. Egy tanya valahol a semmi közepén, mindentől távol. Egy névtelen betelefonáló hívta a rendőrséget, hogy furcsa zajok szűrődtek ki a tanyáról. A tanyán egy nagy, kissé rozoga ház állt. Ablakai nagyrészt kitörve. A zsaluk nyikorogtak, miközben fújta őket a szél. A ház élettelennek tűnt, mintha rég nem lakna itt senki. Pedig nem így van. Egy Allain nevű férfi él itt egyedül. A rendőrök mindenre fel voltak készülve, amire fel lehetett. Ketten voltak. Fegyverüket a markukban fogták, majd bekopogtak a házba. Nem jött felelet. Benyitottak. Az ajtó nyikorogva kinyílt. A házban rendetlenség volt, egy tenyérnyi hely sem volt szabadon. A rendőrök a szemetet odébb rúgva haladtak szép lassan beljebb, miközben Allain után kiabáltak. De ismét nem jött felelet.

Allain a várostól távol él egy kietlen tanyán. A városba csak heti egyszer jár be, ennek ellenére ismerik a városlakók. Amióta ismerik Allain egyedül él. Zárkózott, visszahúzódott fickó. Talán egy régi, szörnyű emléket hordozz magában, amitől ilyen lett. A legöregebb városlakók többre emlékeznek Allainnel kapcsolatban. Tizenkét éves volt mikor a tanyára költöztek az apjával, Donnal. Don már halott. Már rég óta. Többre már az öregek sem emlékeznek.

A rendőrök elértek az első szobaajtóig. Benyitottak. A látvány megdöbbentő volt. A fal tisztavér. Faltól-falig, padlótól-plafonig minden csupa vér. A szoba közepén egy kibelezett bárány feküdt. Talán a bárány vére van szétkenve a falon. Valószínű Allain állata lehetett, mert tartott bárányt, malacot és tyúkot. A rendőrök próbálták össze rakni, hogy mi történhetett itt. Már mindenre gondoltak. Többek között arra is, hogy Allain miért jár be a városba minden héten, kedden ugyanabban az időben?

Tedhez mindig bejön. Állítja Ted. Ő a helyi vegyesbolt tulaja. Itt Allain mindig késeket, kötelet és némi élelmiszert vesz. A többi tulaj nem látja Allaint. Talán más városba jár boltba? Vagy ennyire elszigetelődött a világtól?

A rendőrök Allain nevét kiabálják, miközben kinyitják a pinceajtót. Felelet nem jött. Semmit nem láttak, a pincébe vak sötét volt. Az egyik rendőr felkapcsolja a villanyt. Na ez az, amire nem lehetett felkészülni. A látvány! Ami sokkolta a rendőröket. Ez egyik el is távolodott az ajtótól és hányt. A pince telis tele volt polcokkal. Minden polcon számtalan átlátszó üveg. Mindegyikben valamiféle emberi testrészek. Szemek, nyelvek, kézfejek, ujjak. A szoba közepén, kampókon egy emberi test lógott. Már itt lehetett egy ideje, mert annyira elfoszlott az arcán a hús, hogy nem lehetett megállapítani, hogy férfi-e vagy nő, másrészt roppant büdös is volt. A test deréktól lefele hiányzik. Megcsonkították. Balkeze szintén hiányzik. A jobb kezén pedig csak egy ujj van. A test alatt tengernyi nagyságú vér száradt meg.

Hé figyelj! – ordít az egyik rendőr a másiknak, miközben kinéz az ablakon.
Egy alakot vélt felfedezni. A rendőrök kirohantak a ház mögé az udvarra. Közeledtek. Már felismerhető volt, hogy ez egy emberi alak. Közeledtek. Felismerték Allaint. Közeledtek. Allain hozzá van kötözve a fához és fejéből egy balta áll ki. Allainról levágják a kötelet, már rég halott. A rendőrök furcsállták az esetett, ennek ellenére elrakják fegyvereiket. Hirtelen lövés hallatszott. Az egyik rendőr feje szétloccsan. Egy golyó telibe kapta. A másik ordít miközben a társa vére ráfröccsen az arcára. A pisztolyhoz nyúl. Őrjöngő üvöltés csapja meg a fülét. Hátranéz. Egy férfit lát – nem ismerte, még sosem látta ezelőtt –aki egy baltával csap felé. Ez volt az utolsó pillanat az életébe. Meghalt.

Az egész város odacsődült a tanyára. Rendőrök jöttek. Nagyvárosiak. Sokan. Öt perc elég volt, hogy megtudják mi történt itt. Egy olyan dolog, ami sosem fog kiderülni, csak találgatni lehet.

Allain pincepadlóján egy féregjáratot találtak. Tizenhét ember holttestét találták meg itt darabokban. Egyiket sem tudták azonosítani, még azt sem aki a pincében a kampókon lógott. Allain gyilkos volt. Úgy gyilkolt, hogy akik áldozatául estek, azokat nem keresték. Valószínű prostituáltak és hajléktalanok lehettek az áldozatai. De Allain és két rendőr halott. Valaki vagy valakik végeztek velük. Olyanok, akiket sose fognak elkapni, legalábbis ez az ügy miatt biztos nem. Nem hagytak nyomokat és szemtanú sem volt. A rendőrség lezárta az ügyet. A városiak féltek. Féltek egy gyilkostól, aki szabadon járkál. De évek múltán elfelejtették az egészet. Ma már csak a város öregjei mesélnek egy rémhistóriát az unokáiknak: „a városon kívül, egy kietlen tanyán történt egyszer réges-rég…”


Danyi Zoltán
2005.10.03.