Egy másik világban I. rész

Az emberiség történelme során már több tudós és író is foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy egyedül vagyunk-e a világegyetemben? A válasz valószínűleg nem, de a kérdés még az hogy ha tényleg van más élet a Földön kívül hol? És még inkább vannak-e valahol a távoli világűrben más intelligens létformák? És ha vannak milyenek?
Az amerikaiak 1961-ben a kubai rakétaválság idején felküldtek az űrbe egy hatalmas „teherkompot” amely modern harcászati eszközöket és műemlékeket tartalmazott. Ez abból a célból volt fontos hogy ha Amerika lenne az esetleges atomháború vesztese és szovjet uralom alá kerülne egy esetleges későbbi felkelőcsoportnak legyen egy darabja a múltjából és legyenek igazi amerikai fegyverei. Ám az atomháború elmaradt, de a komp fennmaradt az űrben.
1988-ben a Szovjetunió bukása már nyilvánvaló volt. Hruscsov úgy döntött, hogy felküld egy űrszondát, amely a Szovjetunió összes „magasztos tettének” állít emléket valamint fegyvereket rejt ha valamikor a jövőben valaki újjá akarná építeni a dicső Szovjetuniót. (A szovjetek sohasem szereztek tudomást az amerikaiak ´61-ben felküldött kompjáról.) A Szovjetuniót legyőzték és feloszlatták és az űrszonda (éppúgy mint a ´61-es amerikai teherkomp) a feledés homályába merült.

Az ezredforduló után pár évvel egy amerikai fejéből kipattant az ötlet, hogy készítsenek egy úgynevezett „időkapszulát” amelyet megtöltenek a XXI. század jelentéktelen, ám mégis a maga nemében izgalmas emlékeivel és ezt az egészet fellövik az űrbe egy olyan pályára amelyről kb. 2430-ban visszazuhan a Földre. A tervet megvalósították és a több száz tonnás „kapszulát” tele fegyverekkel, gépészeti tervekkel, robotokkal stb. Fellőttek az űrbe. Ám egy nőt név szerint Kate Fallert (mivel ebben a műben igyekszem magyarosítani a neveket Katát) a különböző fizikai, matematikai, földrajzi és biológiai tudományok tudósát riválisai egy új technológiával lehibernálták és becsempészték az időkapszulába. Gúnyosan mondván: „A jövő embereinek szüksége lehet ilyen zsenikre.” Így a kapszula nem csak egy rakat fegyvert és katonai célokra is felhasználható tárgyat vitt magával az űrbe de egy huszonhat éves lányt is aki mindezekhez úgy ért mint senki más a Földön. A három űrszonda (a ´61-es amerikai, a ´88-as szovjet és a mostani időkapszula) pályája nem sokkal ezután keresztezte egymást és egy érdekes fizikai jelenség folytán egy súlyközéppont körül kezdtek keringeni. Amikor a Kamcsatka-félszigetről délre fekvő számtalana tengerből kiálló vulkánok egyike kitört a Földet egy hatalmas hagyta el, amely ezeket a szondákat kilökte az űrbe. Ez a három test évekig lebegett céltalanul az űrben, míg nem egy meteor magával sodorta őket el a messzeségbe.

Évekig, sőt évszázadokig talán évmilliókig tartó út után elérték az Androméda-ködöt. Az Androméda-köd egyik csillaga körül keringett egy bolygó, melynek gravitációja elég volt ahhoz, hogy magához vonzza a három „utazót”, de ahhoz nem hogy a meteort is. A három űrszonda egyre kisebb körpálya leírása után belezuhant a bolygóba. Ám a kis zuhanási szög miatt némi burkolati zúzódástól eltekintve semmi bajuk nem lett. Ám ezen a bolygón légkör volt. Sőt nem csak légkör, de élet is. És nem akármilyen élet. Majdnem ugyanolyan, mint a Földön. Egyes kutatások szerint az életet egy aszteroida hozta a Földre. Nos ez aszteroida kettévált az űrben és a másik fele ebbe a bolygóba csapódott. Ám az élet mégsem lett ugyanolyan, mint a Földön. Bár számtalan földi faj kialakult itt is (köztük az ember is), más fajok is kialakultak. Az emberek fejlődése itt több ágra vált. Voltak a majmok (csimpánz, gorilla, orángután) és az értelmes ember. Már ha ezt értelmesnek lehet nevezni Bár kinézetre olyan volt mint a ma a Földön élő Homo Sapiens Sapiens, ugyanúgy beszélt is (bár nem valószínű hogy angolul de most feltételezzük, hogy igen) de tudás és szerveződés szintjén még a Neander-völgyi szintjét se biztos hogy elérte. (Kis csoportokban éltek „törzsekben” amelyek versengtek egymással.)

Új ágak is kifejlődtek. Ezek nagyrészt olyanok voltak mint a Homo Sapiens Sapiens, de valamiben mind különbözött. Volt egy fajcsoport, amely ujjain járt (persze négy lábon) és patái fejlődtek ki. Füveket evett és a földi patások (szarvasok, őzek) szerepét látta el. Egyes fajainak apró szarva is kifejlődött. Mivel a melegebb éghajlaton élt csak haja és ágyékszőre volt, valamint a hímeknek egy kevés testszőre, bajusza, szakálla is. Volt olyan faj, amely farka tovább nőtt, fogai kardfoggá vagy csupán tépőfoggá fejlődtek, orruk megnyúlt és a földi macskaféle ragadozókra emlékeztető életmódot folytattak. Természetesen a fajfenntartás szempontjából egyes fajok nem csak egy vagy két utódot, hanem akár rendszeresen négyet-tizet is szültek, így mellbimbóik száma is több volt. Ezek küllemüket és fejlett agyukat leszámítva nem sokban hasonlítottak a „Gondolkozó emberre” mégis egy őstől származtak. Méghozzá közelebbitől, mint a majmok. Tudom hogy ez abszurd, de hát itt nem az a cél hogy azt írjuk le ami tényleg megtörténhet, hanem az hogy azért elképzelhető legyen és izgalmas.

Nos ebbe a világba csöppent Kata (Kate Foller) aki hamarosan kiolvadt jégbörtönéből. A három űrszondát egy olyan törzs találta meg, amely minden környező törzzsel szemben állt és szinte halálra volt ítélve. Mivel hálás volt kiszabadítóinak és szüksége volt helybeliekre Kata belegyezett, hogy segít nekik. Lassanként beavatta őket a fegyverhasználat és a tudomány rejtelmeibe. De nem tudta, hogy ezzel hatalmas hibát követ el. A lány aki bár már több millió éves volt még mindig úgy nézett ki, mint amikor lehibernálták (és én mindig úgy fogom említeni a korát mintha a lehibernálás és a felolvasztás között alig pár perc telt volna el, mivel Kata szempontjából ez annyi is volt) hamar hozzászokott új hazájához, de vágyakozott vissza a Földre, nem tudva mennyi idő telt el indulása óta, pontosan hol van és egyáltalán létezik-e még a Föld.

Lassan kelt fel a nap a ritkás erdőben. Ezen a bolygón máshogy telt az idő, mint a Földön, de Kata pár hónap alatt hozzászokott a 48 órás naphoz és a 24 hónapos évhez. Itt minden kétszer olyan hosszú volt (mármint az idő mértékében). Egy óra két földi órának felelt meg. Egy nap két földi napnak. Egy év két földi évnek. Bár évmilliókig aludt egyfolytában Kata az egész éjszakát végig aludta. Mind a húsz órát. Mivel egy ember ha teheti tíztől nyolcig alszik. Az tíz óra. Így itt az éjszaka húsz óra. Reggel frissen és kipihenten ébredt. Az első pár napban furcsállta a szokásokat, a törzsi viseletet, az étrendet stb. De nemsokára már igyekezett mindennaposnak venni. Terepmintás ruháját csak akkor vette fel, ha nagyon szükség volt rá. Egyébként a törzs kiemelkedő női személyi viseletét hordta. Ez fura volt, hiszen eddig egy ilyen kiemelkedő női személy sem volt. Ezért a törzstagok néha el is feledték, hogy Kata ki is valójában. Szövésre, főzésre, mosásra és kemény szexre kényszeríttették. De Kata ezt tűrte, mert hamar rájött hogy ez csupán néha egy-két olyan pillanatban fordul elő, amikor a férfiak nem gondolkoznak. Igyekezett tanítani a törzs tagjait, hogy egykoron majd az egész bolygó urai lehessenek.

Egy (földi) év telt el a szondák becsapódása óta. Késő nyár volt. Már kezdett hűlni a levegő. A törzs tagjai reggeli tevékenységeiket végezték. Kata kelt a legkésőbb. Amikor kilépett a sátrából beborította testét a fény. Bőr csizmát, keresztpántos térdig érő „láberősítőt” és egy bőr „bikinit” viselt. Hullámos szőke haja leomlott a háta közepéig. Mindig is hosszú haja volt, de mióta megérkezett egyáltalán nem vágta le. Sőt nem is ápolta. Így kissé ragacsos és koszos volt. Persze néha lemosta, amikor fürdött vagy a vízben vadásztak, de különösebben nem mosta meg.
Kinyújtózott majd odament a lángoló farakáshoz a reggeliéért. Megint hús volt. Ezek az emberek feltűnően sok húst fogyasztottak. Mivel Kata a vadászatoknak csupán nagyon kis hányadában vett részt, nem tudhatta biztosan mi is „került a terítékre”. A hús világos volt és édes. Nem volt túl sok ebből, a lány arra következtetett, hogy a zsákmány vékony vagy beteges volt. Esetleg kis állat. Reggeli után összeszedték a holmijukat és vadászni indultak. Puskák, néhány kézigránát (amiből eddig még egy sem fogyott el), hálók, kötelek, íjak, nyilak és szuronyok voltak a fegyvereik. Golyójuk nem volt túl sok és állandó vas lelőhelyük sem volt ezért spóroltak vele.

Órák teltek el és még mindig csak néhány madarat és kisebb emlősöket szereztek, ám ekkor hirtelen megláttak valamit. A fák között hat álltak legelészett. Emberek voltak. De nem civilizált emberek. Patás emberek (amiket fent is említettem). Kata később Homo Sapiens cervicapra-nak keresztelte a fajt az indiai antilop latin neve az Antilope cervicapra után, mivel testtartásban és lábfelépítésben hasonlóak voltak ehhez az állathoz. Ezenfelül amelyiknek volt szarva annak olyan volt, mint az indiai antilopnak Ám aki nem tudja megjegyezni a latin neveket, valamint a rövidebb és egyszerűbb megnevezés végett fallendes-nek keresztelte (vezetékneve után). Hármójuknak volt szarva. Két nősténynek és egy hímnek. Tehát megállapítható, hogy mindkét nemnek lehet szarva. Kortól sem függhet, mert a szarvat viselők és nem viselő között nem lehetett túl sok korkülönbség. Tehát vagy genetikai öröklődés, vagy két külön alfaj. Külön faj azért nem lehetett, mert ezt leszámítva ugyan úgy néztek ki. Bár olyan eltérések voltak, mint az embereknél. Hajszín, szemszín, mellméret, farkhossz stb. Két hím és négy nőstény volt. Kata gyorsan előkapta jegyzetfüzetét és megkérte a vadászokat, hogy várjanak egy kicsit. Gyorsan lerajzolta mindkét nem két-két képviselőjét (egy szarvat viselőt és egy szarvat nem viselőt) és feljegyezte következtetéseit és megállapításait.

A fallendesek mellső lábai ugyanolyanok voltak, mint az emberi karok csupán a végük volt olyan, mint egy antilopé. A hátsó lábuk viszont rövidebb volt mint az emberi láb és picit hajlottabb. Valamint hiányzott a térd. Valószínűleg négy-hat kölyköt szülhetnek egyszerre mivel a nőstényeknek csak hat mellbimbójuk (és így hat egymástól nagyjából elkülöníthető mellük) volt. A nőstények ivarszerve (vagyis a puncijuk) hátrébb tolódott. Kb. az emberi segglyuk és punci közötti félútig és a segglukúk is egy picit. Tehát valószínűleg úgy párosodhatnak mint az antilopok. Farkuk és (a hajukon és a hímeknél az ágyékszőrzeten kívül) nem volt szőrük. Bőrük olyan volt mint az emberé. Kata gyorsan lefirkantotta ezt majd elrakta a jegyzettömbjét és jelt adott a támadási stratégiára. A fák között osonva körbevették az állatokat. Méterenként állt egy ember. Kata hátrébb állt és jelekkel mutogatta a parancsokat. Fölemelte a kezét majd hirtelen lerántotta. Ez volt a végső jel. Mindenki lőtt. Nyolc részre osztották a kört. Egy rész íjjal egy puskával lőtt. Majd megint egy nyíllal majd megint egy puskával. Egy nőstény felsivított az antilopokéra emlékeztető hangon és kidőlt. Az egyik hím egy golyót és két nyilat kapott az oldalába de még mindig állt. Ekkor a két szarvat viselő állat megrohanta őket. Kata amilyen gyorsan csak tudta, lerajzolta a támadási manőverüket. Két vadászt felökleltek. Ezek bele is haltak sérüléseikbe. De végül mindkettőt lelőtték. A többiek elmenekültek. Két nőstény és egy hím maradt döglötten a „csatatéren”.

A vadászok levágták a szarvaikat és örömordításban kitörve az égbe emelték őket. Ez biztos valami rítus volt. Összeszedték a tetemeket és elindultak hazafelé. Halottaikat ősemberek módjára otthagyták a dögevőknek. Kata hátranézett, majd két könny csepp csordult le az arcán. Sajnálta szegény vadászokat. Ezután kitörölte a szemét és a többiek után ment. Lenge ruhájába és hosszú szőke hajába belekapott a szél. Hat (földi) hónap alatt teljesen alkalmazkodott a teste a kihívásokhoz. Megizmosodott, jól mozgott és érzékszervei is a maximumra fejlődte. Bár ő inkább a stratégiában játszott fontos szerepet, ő is vadászott és edzett, hogy minél jobb legyen. De éjszakánként mindig nézte az eget. Egy-két csillagképet felismert de nem tudta megállapítani, hogy hol lehet a Föld. Csupán egy az égen egy méteres átmérőjű körre tudta leszűkíteni a területet, ahol lehet a Naprendszer. Ez viszont a valóságban több száz talán több ezer fényév. Ahogy ment az úton a többiek után azon tűnődött hogy hogyan juthat haza?

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK!!!