Az emberi faj már réges rég óta háborúkat vív egymással. Túl vannak már 2 világháborún és még mindig nincs béke köztük. Még a mai időkben is háborúznak egymással érthetetlen okokból. De a legnagyobb háború nem az emberek között van. A legnagyobb háború már évezredek óta folyik a menny és a pokol között. Az angyalok és a démonok már azóta harcolnak egymás ellen, amióta Lucifert kitaszították a mennyből.
Történetünk is egy csatában veszi kezdetét. A démonok és az angyalok egy Wombwell nevű kis falucska melletti erdőben, a Wombwell erdőben csaptak össze. A harc már alkonyat óta folyt, mikor már csak Uriel arkangyal és Sammael a démonok hercege volt talpon. Kegyetlenül osztották egymást, amikor is egy véletlen esemény zavarta meg a harcukat.
Két ember a szokásos heti vadászatukra indult a nap első sugarainál. Apa és fia minden héten elmenneka közeli erdőbe vadászni remélve, hogy sikerül lőni valamit vacsorára.
- Apa miért kell nekünk mindig ilyen korán elindulnunk? - kérdezte a fia. - Már majd megfagyok.
- Fiam, elmondtam már párszor, ilyenkor bújik elő a legtöbb vadállat.
- Akkor is várhatunk volna még pár órát, remélem, nem jöttünk ki hiába.
- Hát én is, a múlt héten is egy vézna nyúlon kívül semmit sem lőttünk - tette hozzá az apja.
A fiatalabb férfit Jack Savonnak hívták. Még csak 22 éves volt, de már eléggé hasonlított az apjára.
Ugyanaz a szem, ugyanaz az arcforma. Az orra kicsit nagyobb volt a kelleténél, ebben az egyben tért el az apjától. Testalkata a sok falusi munkától megizmosodott. Sok volt a munka a földeken mivel volt nekik pár hektárnyi területük. Jack édesannya már kiskorában meghalt, amikor kiégett a pajta és nem tudott kijutni. Szomorúan gondoltak arra a napra, ezért nem is nagyon emlegették.
Amikor már vagy egy órája járták az erdőt, kezdtek felhagyni a reménnyel, hogy lőnek valamit. Indultak is volna hazafelé, amikor Jack észrevett egy szép kifejlett hím szarvast. Óvatlanok voltak, mert a szarvas elszaladt előlük.
- Nem, ezt már nem szalasztjuk el - mondta Jack apja.
A szarvas után eredtek. Ha akkor nem indultak el volna a szarvas után, másként alakult volna az életük, de ezt ők nem tudták. Kitartóan üldözték. Pár kilométer után kiértek egy tisztásra. Akkor vették észre, hogy elvesztették a szarvas nyomát. Abban a pillanatban erős reccsenések sorozata hallatszódott a fák közül.
-Ez meg mi? - kérdezte izgatottan Jack.
- Nem tudom - válaszolta az apja.
Nemsokára megis kapták a választ, és nem hittek a szemüknek. A fák közül egy szárnyas lény zuhant ki a tisztásra-egy angyal. Hatalmas fehér szárnyai voltak, de a szárnyak vége tűzpiros volt. Az egész testét páncél fedte, és a kezében egy hosszú kardot szorongatott. A fejéről folyt a vér. Látszott rajta, hogy harcolt valakivel, és ki is derült, hogy kivel. Onnan ahonnan pár pillanata kizuhant az angyal most egy sokkal rondább teremtmény állt. Fején nem volt se hús, se bőr, csak a tiszta koponyája látszott ki.
Páncélját mindenütt keresztek és halálfejek díszítették. Egyik kezében egy fegyvernek tetsző tárgy, a másikban pedig egy vörösen izzó kard volt. A kard markolatát bíbor rubintok díszítették. A teremtmények észrevették a vadászokat. Az angyal megvetően pillantott rájuk és ezzel ez volt az utolsó pillantása. A démon egy gyors mozdulattal megmártotta a kardját az angyal sebzett páncélján keresztül a szívébe, és szárnyas csoda már nem mozdult többet. A démon most Jack apjára meredt és rászegezte a pisztolyát. Jack elkiáltotta magát:
- Őt hagy békén, te fenevad!
De már késő volt. A démon meghúzta a ravaszt, és egy vörös fénynyaláb kíséretében eltalálta a férfit. Az azon nyomban a földre zuhant, és egy hatalmas lyuk tátongott a mellkasán. A démon most Jacket vette célba, de ebben a pillanatban egy éles kürtszó hangja zúgott fel a levegőben, és a démon egy szempillantás alatt eltűnt. Jack odaszaladt apjához, aki nyitott szemmel feküdt a földön. A rémült fiú szólongatta, de már hiába. A férfi már halott volt.
A gyászos eset óta már 5 év telt el. Jack azon a napon bosszút esküdött, hogy mindenáron megtalálja és megöli azt, aki elintézte az apját. De hiába kereste a lényeket, hiába járta be százszor is az erdőt, a démont nem találta. Az angyal teteme is eltűnt onnan. Így tehát Jack folytatta az unalmas életét és csak reménykedett benne, hogy egyszer megbosszulhatja apja halálát.
Hétfő éjszaka volt. Jack kint volt a földjén és csak most indult el hazafelé. Már reggel óta kint dolgozott. Lassan eljön az aratás ideje, gondolta miközben belépett a bejárati ajtón keresztül a konyhába. Bezárta az ajtót, és elment, hogy lezuhanyozzon. Már elmúlt 11 óra, amikor eldöntötte, hogy lefekszik. Épp feküdt volna be az ágyba, amikor léptek zaja hallatszott a földszintről. Jack azonnal belenyúlt az ágy melletti fiókba és elővette a pisztolyát, olyat, amilyet a rendőrük szoknak használni. Engedélye volt rá, mivel vadász volt. Szép lassan elindult a lépcsőn lefelé, és hegyezte a fülét. Már nem hallotta a lépteket. Egyszer csak felhangzott egy furcsa hang:
- Hello Jack!
Jack megfordult, és egy férfi állt előtte, de fegyver nem volt nála.
- Ki vagy te? - kérdezte ijedten Jack.
- Jack, nem fontos, hogy én kivagyok. Sokáig tartott, amíg megtaláltalak, és csak egy kérdést szeretnék – mondta az idegen.
- Na és mi az a kérdés?
Az idegen szája mosolyra húzódott, és feltette a kérdést:
- Még mindig meg akarod bosszulni apád halálát?
Jack kezéből kiesett a fegyver, és elkezdett hátrálni.
- Honnan tudsz te erről, és ki vagy te idegen?
- Jack, nagyon sokan tudnak arról az esetről - mondta az idegen. - Nem is fogják elfelejteni egy ideig, főleg az angyalok. Megölték az egyik arkangyalt. Nagy viszályt szított ez a mennyben. És az pedig a másik dolog, hogy Sammael megölt egy halandót is, aki történetesen a te apád volt.
- Ki a franc az a Sammael, és mond már meg, hogy ki vagy te? - kérdezte türelmetlenül a fiú.
- Sammael herceg a démonok közt gyakran a halál ördögének hívják. Néhányan azt mondják, hogy ő volt az édenkert kígyója, és ő csábította el Évát. Az angyal pedig, akit megölt, Uriel volt. Egy az arkangyalok közül. És arra a kérdésedre hogy ki vagyok, én inkább nem válaszolok, hanem megmutatom.
Az idegen pillanatok alatt felöltötte igazi alakját, ami cseppet sem volt biztató. Neki is Sammaelhez hasonló koponyaszerű feje volt, és a kezei végén hosszú karmok meredeztek. A fején két nagy szarv éktelenkedett. Nyakából furcsa alakú nyakláncok lógtak lefelé. Lába nem látszott ki hosszú köpenye alatt. Talán nem is volt neki, mivel lebegett. Amikor kinyitotta a száját, nyájas hangon szólalt meg:
-
