Egy átlagos(nak tűnő) nap... (részlet)

Prológus

Aznap, március elején, még a hó nem egészen olvadt el, de azért kezdett melegedni az idő, tehát magyarul tavaszodott. Marci, mint minden átlagos reggelen elindult az iskolába. Bár hideg, csípős reggelre ébredtünk, ő mégis a öreg kerékpárjával ment. Ragaszkodott hozzá, az volt az ő fétise: ha úgy érezte rossz napja lesz, akkor azzal tekert be a városba, ahol az iskolája volt. Ma különösen jó napra ébredt. Érezte. Ki tudja miért, de ma is a kedvenc kétkerekűjével ment.

Nem volt túl szép srác. Nem tolongtak körülötte a lányok, vagy ha tolongtak, akkor csak azért, mert kiönthették neki a szívüket, vagy csak egyszerűen beszélgetni akartak. (Persze ez is jelenthetett valamiféle vonzódást.) Rá mindig támaszkodtak, mindig meg is hallgatott mindenkit. A vállára vette azokat a problémákat, amikkel nem is ő küzdött. De egy ekkora súlyt nem lehet sokáig cipelni. Nem is tudta tartani. Ez most nem lényeg. Ott tartottunk, hogy éppen a suliba teker.

Most kifejezetten melege volt a biciklijén ülve. Nem tudnám most pontosan megmondani mitől, és szerintem ő sem, de valami előérzet miatt lehetett. Valami hatalmas jót sejthetett, ezért izgulhatott és melege lett tőle. Magyarán elterelte a figyelmét a hidegről.

Mikor betette a biciklijét a tárolóba találkozott azzal a lánnyal, aki miatt hónapokig fenn volt akadva, A.-val. Most is valamiféle szorongás fogta el.
- Helló - mondta neki.
- Szia! - köszönt vissza a lány. - Hogy vagy?
-Kösz, jól - közben próbálta kerülni a szemkontaktust és elkezdett matatni a biciklizárral. - Milyen lesz a matekdogád?
- Háát, nem fényes.
A lány kicsit oldalranéz és meglátja a barátnőit.
- Ááá! Nézd már! Itt van Gabi és Zsuzsi!
- Aha, látom.
- Na megyek is. Szia!
- Szia - mondja motyogva Marci.

1. A beszélgetés

Mikor Marci felér a lépcsőn és elindul osztálya felé az egyik lány osztálytársával találkozik, akivel rengeteget beszélgetett az ő problémáiról.
- Szia! - mondja Noémi.
- Szevasz! Hogy vagy? Jobban vagy, amiatt a hülye Ottó miatt?
- Sokkal. Köszi, hogy segítettél. Sokkal jobban éreztem magamat utána.
- Semmiség. Teljesen természetes.
- Nem. Igenis számít. Ritkán találni manapság ilyen rendes srácokat, mint te vagy. Szeretném, ha ma jobban megismerhetnélek, merthogy én már mindent elmondtam magamról a múltkor.
- Ööö...
Marci hatalmas zavarban lesz. A feje mintha le próbálna csúszni a nyakáról, de mégsem. Különös érzés fogja el.
- Jól van. Beszélgethetünk. Várj! Leteszem a táskámat...

folyt.köv.