Durva szerelem 2. rész

Visszacsókolt, majd elhúzódott.
- Nézd, el akarok mondani valamit. Nagyon nehéz erről beszélni, de muszáj ezt elmondanom ahhoz, hogy megvédjelek... 
- Megvédj? Mitől?
- Magamtól... Nézd, én... Nárcisztikus személyiségzavarral küzdök. Járok orvoshoz, gyógyszereket szedek és mára már eljutottam arra a pontra, hogy beismerem a betegségemet és vannak viszonylag normális pillanataim.
- Mit jelent a nárcisztikus személyiségzavar?
- Ez egy betegség. Nézz utána a neten, de röviden annyi, hogy ha közel kerülsz hozzám, akkor tönkre teszem az életed. Nincsenek barátaim, mert senki sem képes elviselni. Mióta orvoshoz járok, felismertem a betegségem és próbálok változtatni, de nagyon nehéz. Senkit sem akarok közel engedni magamhoz, mert a hozzám közelállókat bántom. Már képes vagyok ezt beismerni. 
- Sajnálom, hogy van ez a betegséged, de erről nem tehetsz. Ez egy betegség. Nem te akarsz ilyen lenni. 
- Ez így van. Nos akkor... Sikerült egy kicsit kirúgnod a hámból. Hogy is hívnak?
- Anna.
- Szép név.
- Köszi.
- Hát akkor... szia!
- Szia!
Bementem a lakásunkba, felkapcsoltam a villanyt és anya egyből a nyakamba ugrott. 
- Jaj kislányom, hol voltál eddig? Nagyon aggódtunk!
- Csak a közelben. Ne haragudjatok!
- Semmi baj kincsem! Mi is túlzásba vittük a dolgokat.
- Akkor én most felmegyek a szobámba.
- Rendben.
Felrohantam a lépcsőn és egyenesen a szobámba mentem. Első dolgom az volt, hogy bekapcsoltam a laptopom és beírtam a keresőbe, hogy: nárcisztikus személyiségzavar. Felolvastam az interneten leírtakat.
- Bárminemű kritikára, tiszteletlenségre túlérzékenyen, időnként dühkitöréssel reagálnak. Leginkább azok lesznek ezeknek a kitöréseknek a szenvedő alanyai, akik a legközelebb állnak hozzájuk. Nem veszik figyelembe mások érzéseit. Csak magukkal foglalkoznak és önzőek. A nárcisztikus személyiségű ember képtelen állhatatosan szeretetet adni. Tehát nem képes szeretni és nem törődik másokkal? Ugyan. Hiszen törődött velem. Előre figyelmeztetett a betegségéről, hazahozott és meghallgatta a problémáimat. Nem lehet olyan, mint amilyennek itt leírták. Képtelenség.
Rákerestem facebookon és írtam neki egy üzenetet, hogy holnap szeretnék találkozni vele. Végül sikerült rávennem, hogy találkozzon velem. Másnap az óráim után már az iskola előtt várt. 
- Szia! - köszöntem.
- Szia!
- Hova szeretnél menni? - kérdeztem.
- Sétálhatnánk egyet. - mondta.
- Rendben. 
Séta közben előhozakodtam a betegségével. 
- Kérdezhetek pár dolgot a betegségedről?
- Nem szívesen beszélek róla, de legyen.
- Ennek a betegségnek köszönhetően mindenkit alsóbbrendűnek tekintesz magadnál?
- Nem mindenkit, de sokakat. 
- Tudsz szerelmes lenni?
- Nem tudom. Szerintem nem. 20 éves vagyok és még sosem voltam szerelmes. A romantikától is hányok. De tettetni tudom.
- Huu. Ez durva. És ha valaki mégis jobban elnyeri a figyelmed, mint mások, az minek tudható be?
- Talán annak, hogy kielégíti a biológiai szükségleteimet.
- A szexre gondolsz?
- Igen, benne van a pakliban. Hiszen az is biológiai szükséglet.
- Lehetek az a személy, aki ezt megteheti?
- Azt hiszem nem fogtad fel a helyzet súlyát. - mondta.
Én pedig újra megcsókoltam.