Durva szerelem 1. rész

Csupán 15 éves voltam, amikor egy hideg, téli napon összevesztem a szüleimmel és beültem a közelben lévő kocsmába. Nem érdekelt, hogy keresnek-e anyámék vagy a barátaim, ahogy az sem, hogy másnap dolgozatot írunk matekból. Csak ittam a sörömet. Ez a magatartás nem volt jellemző rám. Mindig jókislány voltam. Ha elmentem otthonról mindig időben hazaértem, becsülettel készültem minden dolgozatra és mindig kitünő tanuló voltam. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy egy hosszú barna hajú, jól öltözött lány ül velem szemben. 
- Te ki vagy? És hogy kerülsz ide? - kérdeztem meglepetten.
- Inkább az a kérdés, hogy te hogy kerülsz ide. 18 éven aluliak nem jöhetnek ide be. - mondta, majd az ajtón lógó táblára mutatott, amelyen egy nagy áthúzott 18-as volt.
- Nem kérték a személyimet én meg nem mondtam, hogy nem vagyok még 18, hiszen akkor nem engedtek volna be. 
- Huu, micsoda rossz kislány. - mondta gúnyosan.
- Te hány éves vagy? - kérdeztem.
- Március 3-án leszek 20. És te? - kérdezte.
- Én 15 vagyok. - feleltem.
- És mi az oka annak, hogy magadban iszogatsz? - érdeklődött.
- Összevesztem a szüleimmel és itt kötöttem ki.
- És miért vesztetek össze?
- Mindig olyan jókislány voltam. Szeretnék egy kicsit kitörni a hámból, de ők nem engedik. Túlféltenek és semmit sem csinálhatok, amit a korombeliek igen. 
- Szóval ki akarsz törni a hámból? - kérdezte.
- Pontosan.
- Hey, pincér! Kérünk 2 üveg whiskeyt! Ma estére a vendégem vagy. - mondta miközben rám mosolygott.
- Oké, de én sörnél erősebb italt még nem ittam... - mondtam kicsit félve.
- Ezt tudtam anélkül is, hogy mondtad volna.
- Honnan? - kérdeztem meglepetten.
- Csak rád kell nézni. - mondta nevetve.
- Itt az italuk! - mondta az asztalunkhoz érve a pincér.
- Köszönjük. - mondtam udvariasan.
- Na. Most ezt mind megisszuk. - közölte.
- 2 üveg whiskeyt?? - kérdeztem ijedten.
- Mire belelendülsz már ez a 2 üveg is kevésnek fog tűnni. - mondta.
Elkezdtünk inni, de leginkább csak én meséltem magamról. Róla alig tudtam meg valamit. Mikor felálltam a székről eléggé forgott velem a világ, ezért inkább visszaültem a székembe. 
- Várj! Segítek! - mondta.
Nincs is annál irónikusabb, amikor 2 részeg ember akar segíteni egymásnak. Kiléptünk a kocsma ajtaján és elindultunk. Rá támaszkodtam az ismeretlen, gyönyörű lányra. 
- Mi a neved? - kérdeztem. 
- Nóra.
- Gyönyörű neved van. - mondtam.
- Köszi. Merre laksz? Hazakísérlek.
- Egy utcával lejjebb.
Nagy nehezen a házunk elé értünk..
- Akkor viszlát Nóra! - mondtam, miközben Nóra gyönyörű barna szemeibe néztem. Megcsókoltam.