Delwood 1. fejezet - Búcsú

Orsil kikötőváros, 642. március 22.*

A nap felkelőben volt. A köd lassacskán szertefoszlott. Rendkívül hideg volt. Pillanatok alatt hatalmas tömeg kerekedett. A kikötőben négy gőzhajó várt, a város összes katonájára.
Az Ezüstkéz fivérek is jelen voltak. Mind a ketten katonai egyenruháikat viselték. A tömeget fürkészték.
Abram két napja töltötte be 28. életévét, így a testvérek között ő volt a rangidős. Markáns arcán barna körszakáll volt. Haja éppúgy barna.
Fejét sisak fedte. A bal oldalán egy vágás éktelenkedett, amely a szemrésen is áthaladt. Ez a vágás majdnem Abram bal szeme világába került.
Vállát, egy igen vastag, mégis pehelykönnyű páncél védte, melyen egy vörös kereszt díszelgett. Ez a hadsereg és a birodalom jelképe. Katonai egyenruhájához tartozott még a zöld nadrág és a kék hosszú ujjú is.
Öccse, a 22 éves Raymond újoncként szolgált a seregben, ez volt az első komoly hadmozdulat, amiben részt vett. Hosszú, szőke hajának, és fiatalos arcának köszönhetően állandó gúny tárgyát képezte az idősebb katonák körében. Jó testvérhez méltón, ők is folyton csipkelődtek egymással, de szétválaszthatatlanok voltak.
- Hol maradnak már? – kérdezte idegesen bátyjától Raymond.
- Nem tudom, de ha háromszor megkérdezed is, akkor sem fogom tudni – felelte Abram, és közben a gőzhajót nézte, ami pár perc múlva megkezdi hosszú útját.
Raymond tovább fürkészte a tömeget. Messze kimagaslott a díszes templomtorony. A város fényei haloványan derengtek a háttérben. Katonák, és polgárok sokasága töltötte meg a kikötőt. Szeretteiktől búcsúzkodtak. Hirtelen valaki hátulról átölelte Raymondot.
- Izabell! Hányszor kértem már az utóbbi két napban hogy ne ölelgess? – kérdezte Raymond, miközben megpróbálta lefejteni magáról a kishúgát.
- Sokszor, de nem érdekel. Félek, hogy bajod esik. Ki vigyáz rád, ha én nem leszek ott melletted?
- Abram – mondta Raymond, miután kiszabadult a karok szorításából.
Izabellnek, Raymondhoz hasonlóan hosszú, szőke haja volt. Fehér, földig érő szoknyát, hosszú ujjú felsőt viselt és egy pokrócba burkolózott. Arca kipirosodott a hidegtől.
Hirtelen a szülők is megjelentek a tömegben.
A családfő tábornoki egyenruhában volt. A hasán kitüntetések díszelegtek. Barna, rövid haja és szakálla volt.
Felesége fekete szoknyát és felsőt viselt. Haja szőke volt, mint két gyermekének. Könnyes arccal ő is átölelte Raymondot, akinek már elege volt a sok ölelésből.
- Vigyázz az öcsédre! – mondta apja Abramnak.
Anyja elengedte Raymondot, majd idősebbik fiát is megölelte. Amikor átnézett fia válla felett, ismerős alakot pillantott meg.
Aldor gazdag nemesi családból származott. Szüleit húsz évesen veszítette el, mikor leégett a házuk egy parasztfelkelés következtében. Úgy határozott, hogy beáll a seregbe. Már tíz éve szolgálja az országot.
Griswold, a hűséges szolgálója, mint mindig, most is ott áll mellette.
- Nézzétek, ott van Aldor – mondta a többieknek Raymond, aki szintén észre vette.
Izabell rögtön felkapta fejét és odanézett. Arca még jobban elpirult. Hogy ezt senki se vegye észre, megindult a férfi felé.
- Szia Izabell – köszönt, mikor meglátta.
- Kérlek, vigyázz magadra! – mondta, majd átölelte.