Csillagösvényen -3. rész

-Mikor éri el a MANTARAY a szektort?
-A megküldött helyzetjelentések alapján úgy véljük, hogy 4 hónap múlva, admirális Úr!
-Biztosak benne, hogy nem fog támadni?
-Beszereltük a jeladót.
-És az elégséges?
-A tudósaink szerint a jelsor megbénítja.
-A kapitányok mennyit tudnak?
-Csak amennyit szükséges. Egy meghibásodott MI által irányított szondát keresnek.
-Ha az admirálisok tanácsa, vagy Kiss admirális fülébe jut ez a kis akció, akkor mindnyájan új elfoglaltság után nézhetünk.
-Ez nem fordulhat elő Uram!
-Remélem is! Délután 2-re hívják be Mr. Thompsont. Ki kell találnunk, mi legyen a szondával és a kristállyal.
-Igenis, admirális Úr!
-Hozzon egy teát, és hagyjon magamra!
 
 
A legénység szolgálaton kívüli tagjai a raktárban gyülekeznek. Aznap délután vonul hibernációba a „zöld” legénység, miután az elmúlt hét szokatlan izgalmai után átadták a szolgálatot az „arany” legénységnek. Az ilyen összejövetel a tényleges váltás előtt mindenképp szokatlan volt. A nemrég talált XXI. századi szondát a raktár fala mellé állították, néhányan érdeklődve vizsgálgatták az ősrégi szerkezetet. A raktár végében „rétesbe” tekeredve pihent az „ormány”, az a pneumatikus „kar”, ami szondák és holdak pályára állítását, illetve begyűjtését tette lehetővé.
 
A főtisztek azaz Altbaum és McEllroy kapitányok, az első és másodtisztek, a főmérnök, valamint Dr. Whitehead a kutatók vezetője, a tiszti tárgyalóban utolsó egyeztetést tartottak, a szolgálatváltást lezáró állománygyűlés előtt.
 
-Tehát kinevezésre terjesztek fel két kadétot, Ms. Cheyenne Humphries-t és Mr. Gregory St. John-t. Ezzel a kinevezéssel Ms. Cheyenne Humphries I. osztályú csillagközi navigátorként, Mr. Gregory St.John I. osztályú pilótaként folytatná a szolgálatát a hajón. A fő-navigátorok és a főpilóták értékelését már kézhez kapták. Vélemény? Ellenvetés?
McEllroy kapitány körbe pillant, de főtisztek részéről egyetértő bólogatás a válasz. Végül a főmérnök kér szót:
-Kapitány Úr, bár nem kapcsolódik szorosan a kinevezésekhez, az a szóbeszéd járja, hogy St.John kadét valamilyen módon kapcsolatba léphetett egy családtagjával. Megtudhatunk erről valamit?
 
Altbaum arca megrándul kérdésre, Dr. Whitehead zavartan a lapszámítógépén lapozgat, McEllroy elgondolkozva nézi a főmérnököt.
 
-A befogott szondán találtunk egy adathordozót, amelyen Dr. Stephen St.John néhány nem tudományos jellegű munkája és egy video-üzenet volt, amelyet a doktor a halála előtt rögzített. A sors furcsa fintora, hogy a kadét a doktor leszármazottja, így ő kapta meg ezeket az adatokat. Ennyi történt, semmi több. -mondja végül McEllroy.
 
Altbaum elismerően pillant oldalra, kapitány-társa felé. Vajon készült előre egy ilyen kérdésre, vagy most találta ki? Igyekszik memorizálni a szöveget.
 
-Köszönöm, kapitány Úr!
 
Gibbs, a „zöld” elsőtiszt is szót kér.
 
-Mindkettőjük teljesítménye meggyőző, de az újkeletű kapcsolatuk nem okoz majd problémát?
-A kapcsolatuk nem újkeletű, mi ketten tisztában voltunk vele, a kadétokra bíztuk, hogy ők mikor vállalják fel nyilvánosan. Szerencsétlen véletlen, hogy épp a vizsgafeladat közben kialakult vészhelyzet során derült ki. Ha esetleg ez fúrja az oldalát: a vizsgafeladatot az eddigi teljesítményüknek köszönhetően kapták meg. McEllroy kapitánnyal egyetértésben döntöttünk, és ők éltek a lehetőséggel.
-Köszönöm, kapitány Úr! Talán mindannyiunk nevében beszélhetek: egyetértünk a kinevezésekkel.
 
Az asztal körül mindenki egyetértőleg bólogat.
 
-Rendben! akkor az állománygyűlésen ki is hirdetjük! Egyéb kérdés?
-A GRAV-NAV uram…sajnos nagyon megbízhatatlanná vált a működése. Nem kérhetnénk egy javító software-csomagot a Földről? Tudom, hogy legalább 2 nap időveszteség, de félő, hogy megint akkor mondja fel a szolgálatot, amikor a legnagyobb szükség van rá. Nem bízhatunk mindig az embereink rátermettségében….
-Már jeleztük a problémát az irányításnak egy üzenetben. Hányszor állt le az elmúlt héten?
-Kétszer is, Uram.
-Sajnos nem kecsegtethetem túl sok jóval. Az irányítás szerint túl nagy lenne az információcsomag és nagy az esélye, hogy megsérül a hiper-téren keresztül történő üzenetváltás során. Azon kívül majd egy napig galaktikus stacioner pályán kéne maradnunk, azaz a hajó látszólagos helyzete a Földhöz képest nem változhat.
-Értem, Uram. Aggodalommal tölt el a navigációs számítógép bizonytalan működése. Teljes egészében ki kellene iktatni, de akkor a navigáció többlet-feladatot ró a legénységre.
-Megértem az aggodalmát Mr. Litnietskii, sajnos egyelőre nem tehetünk többet.
-Nem próbálhatnánk meg mi magunk megjavítani az MI-t? Hátha megtaláljuk a hiba okát.
-Megpróbálhatjuk, de kicsi az esély a sikerre. -válaszolja Dr. Whitehead- Ha esetleg valamelyik algoritmus hibás, azt még kiszúrjuk, de ha a szubrutinok közül nem működik jól valamelyik, arra rámegy az egész út, hogy megtaláljuk. Ha rájövünk mi a hiba, talán le tudjuk szűkíteni a vizsgálandó szubrutinok körét. De azt hiszem nem véletlen, hogy meghibásodás esetén az egész MI-t cserélik.
-Mindenesetre próbálják meg azonosítani vagy legalább behatárolni a probléma okát, Dr. Whitehead! -szólal meg Altbaum.
-Értettem Kapitány Úr! Mindent megteszünk.
-Egyéb?
 
A tisztek várakozva néznek egymásra, de nincs újabb hozzászólás.
 
-Nos, akkor itt végeztünk! Menjünk, vegyük át a szolgálatot. A hibernációba térőknek jó pihenést!
 
Az értekezlet feloszlik, a tisztek kettesével-hármasával, halkan beszélgetve hagyják el a tárgyalót. A két kapitány még az asztalnál ül.
 
-Hát, jó szolgálatot, jó repülést Fridrich!
-Úgy búcsúzol John, mintha nem találkoznánk többet. Miután visszatértünk megtartjuk a szokásos grillpartit!
-El is várom Fridrich!
 
A két kapitány kezet ráz, és ők is elindulnak a raktérbe.
 
-SORAKOZÓ! -vezényli az ügyeletes másodtiszt, amikor a kapitányok is megérkeznek.
A legénység alakzatba rendeződik. Nem katonák, bár kaptak kiképzést, azért nagyjából szabályos sorokba rendeződik mindenki.
-VIIIIIIIGYÁZZZZ!
Mindenki kihúzza magát.
-Kapitány Úr, a legénység felsorakozott!
-Pihenj -mondja emelt hangon McEllroy.
-Asztronauták! Utazásunk meghatározó szakaszához érkeztünk. A hajó érkezési pályán halad és 6 hónap múlva elérjük a célzónát, ahol megkezdhetjük a felderítést! Köszönöm a zöld legénység kitartó munkáját, és ígérem, hogy az arany legénység ugyanilyen keményen fog dolgozni!
Altbaum elégedetten néz végig az embereken.
-A mai rendkívüli állománygyűlés célja az, hogy tájékoztassuk Önöket két kinevezésről! Két kadét olyan kiváló teljesítményt nyújtott az eddigi út során, hogy kiérdemelték ezentúl a legénység teljes jogú tagjaként folytassák a szolgálatot. Ms. Cheyenne Humphries! Kérem lépjen ki!
Cheyenne a főtisztek elé járul.
-Ms. Cheyenne Humphries! Az Ön navigációs ismeretei és eddig elvégzett navigátori munkája feljogosítja Önt, hogy ezentúl I. osztályú csillagközi navigátorként szolgálja az IRCS felderítőflottáját. Kadét, elfogatja a kinevezést és az ezzel járó felelősséget?
-Igen, Uram! -Cheyenne hangja határozottan cseng a teremben
-Ms. Cheyenne Humphries, fogadja, hogy méltósággal és rendületlenül szolgálja a Földet az Emberiséget és a Flottát az ismert és ismeretlen világűr minden szektorában?!
-Fogadom!
-Ezennel I. osztályú csillagközi navigátorrá nevezem ki Önt!
Altbaum kapitány Cheyenne egyenruhájának hajtókájára tűzi a navigátorok szextánst formázó jelzését, és kezet fog vele.
-Köszöntse a navigátort háromszoros hurrá!
-HURRÁ! HURRÁ! HURRÁ! -a kiáltások nagyjából egyszerre hangzanak el.
-Mr. Gregory St. John, kérem lépjen ki!
Gregg is a főtisztek elé járul.
-Mr. Gregory St. John! Az Ön pilóta-ismeretei és a csillaghajó irányításában eddig elvégzett munkája feljogosítja Önt, hogy ezentúl I. osztályú csillagközi pilótaként szolgálja az IRCS felderítőflottáját. Kadét, elfogatja a kinevezést és az ezzel járó felelősséget?
-Igen, Uram!
-Mr. Gregory St. John, fogadja, hogy méltósággal és rendületlenül szolgálja a Földet az Emberiséget és a Flottát az ismert és ismeretlen világűr minden szektorában?!
-Fogadom!
-Ezennel I. osztályú pilótává nevezem ki Önt!
Altbaum kapitány Gregg egyenruhájának hajtókájára tűzi a pilóták, régi hajókereket szimbolizáló jelzését, majd vele is kezet fog.
-Köszöntse a pilótát háromszoros hurrá!
-HURRÁ! HURRÁ! HURRÁ!
Cheyenne és Gregg visszamennek a helyükre.
-Hölgyeim és Uraim! Jó repülést, jó pihenést kívánok Önöknek! Találkozunk 6 hónap múlva!
-VIIIIGYÁZZZZ! -kiáltja el magát a másodtiszt
A kapitányok és főtisztek elhagyják a rakteret, utoljára a másodtiszt marad.
-PIHENJ! OSZOLJ! -majd ő is távozik.
 
Cheyenne és Gregg mosolyogva fogadja a gratulációkat, bár az igazat megvallva, most leginkább kettesben szeretnének lenni, alig 2 óra múlva kezdődik a szolgálatuk. Akkor megy aludni a zöld legénység.
 
 
A következő hetek, hónapok eseménytelenül, sőt talán kissé unalmasan telnek, a hajó követi az útvonalat, melyet Cheyenne határozott meg, módosításra nincs szükség, semmi sem zavarja az utat. Furcsa mód a GRAV-NAV egyszer sem romlik el, csak gyakorlás céljából kapcsolják ki néha, hogy a legénység készen álljon, ha úgy hozza a szükség. A világűr unalmas sötétje vette őket körül, a radarok és rádió-teleszkópok csak jelentős távolságban érzékeltek néha egy-egy égitestet, valóban a semmi közepén voltak. A főtisztek elégedettek az újonnan kinevezett navigátor és kormányos munkájával. A váltás után 1 héttel Cheyenne hivatalosan is beköltözhetett Gregg kabinjába. A hátuk mögött titkos fogadások kezdődtek az esküvő várható időpontjáról. Altbaum csak morgott, amikor tudomására jutott a fogadás, majd zord fél-mosollyal 50 kreditet tett fel a következő váltás idejére.
Két hónap volt hátra az újabb váltásig, Gregg és Cheyenne szolgálatban voltak. A nap ugyanúgy kezdődött ahogy a többi: unalmas szolgálat, sehol egy üstökös, vagy meteor-raj csak egy nagyobb naprendszert közelítettek meg. A hajó épp fordulót hajtott végre, hogy a pálya megfelelő legyen a következő hinta-manőverhez, amikor a GRAV-NAV megunva az elmúlt hónapok dicsőséges működését, ismét felmondta a szolgálatot.
-Navigáció, gond van a GRAV-NAV-al…
-Kiiktatom. Kézivezérlés. 30 másodperc.
 
Cheyenne épp nekifogna elvégezni a számításokat, amikor a képernyőn zavaros számok és jelek jelennek meg.
 
-Kapitány, a GRAV-NAV zavarja a kézivezérlést! Kiiktatás sikertelen!
-Hogy az a mennydörgős üstökös baszná meg a jó kurva…
 
Altbaum kapitány híresen közönséges, ha valamelyik MI vacakol.
 
-Át akarja venni az irányítást!
-Hardware-zár! Felülíró kód Alt-2-alfa…
 
A hídon lévőlegénység egy emberként kezdi meg a műveleteket a meghibásodott MI kiiktatására. A közelségjelzők hirtelen riasztása váratlanul ér mindenkit.
 
-ÜTKÖZÉSVESZÉLY!! Irány 3-7-1-0. Azonosítatlan objektum, 10000 méter…azonosítatlan objektum 7000 méter…
-Kormány kitérőmanőver! Jobbra le 2, tolóerő -0,7!
 
Altbaum kapitány keze villámgyorsan dolgozik a saját konzolján, miközben a MANTARAY lomhán fordulni kezd.
 
-FIGYELEM! IZOLÁCIÓS REKESZEK ZÁRVA! -a kellemes, nyugtató tónusú hang a hajó minden szegletében megszólal.
-Azonosítatlan objektum, 2000 méter. -közli szenvtelen hangon a közelségjelző.
Aztán a MANTARAY hevesen megrázkódik, néhányan kiesnek a székükből, a fények villódzni kezdenek, majd kialszanak.
-Vészáramforrás be!
A híd újra fénybe borul.
-INTEGRITÁS MEGSZÜNT A 3., 4. és 7. IZOLÁCIÓS REKESZBEN! ISMÉTLEM, INTEGRITÁS MEGSZÜNT A 3., 4. és 7. IZOLÁCIÓS REKESZBEN! DEKOMPRESSZIÓ AZ 5. és 6. IZOLÁCIÓS REKESZBEN!
A riasztás baljóslatúan visszhangzik a teljes hajón. Altbaum fejében cikáznak a gondolatok, 7. zóna…a hibernációs terem…
-Kárjelentést!
-Kapitány úr, valami belénk csapódott, valószínűleg egy meteor! Teljesen keresztülfúrta a hajót, a reaktorok és a létfenntartás épp, de a sérült zónákból minden levegő elszökött. A lezárás kitart, egyelőre a többi részen nincs szivárgás. A reaktorok, úgy látom épek, de az elektromos hálózat károsodott, sok helyen akadozik az áramellátás. Sok a halott…
-Hány ember…? -a kapitány szinte suttog.
-63…és a hibernációban lévők…uram…
-Működnek a kinti kamerák? A saját szememmel akarom látni a károkat!
-Mindjárt uram!
A képernyő bekapcsol, és először roncsdarabok, majd a legénység egyik tagjának teste úszik a látótérbe, arcát rémület torzítja el.
-Neki legalább azonnal vége lett…-gondolja Litninetskii, a szolgálatos elsőtiszt.
-Kamerát kézi vezérlésre! -mondja rekedten Altbaum.
 
Addig ügyeskedik, amíg a kamera kiemelkedik és a sérülés helye felé fordul. A MANTARAY „hátán” hatalmas,10 m átmérőjű lyuk tátong, amiból repedések futnak végig a burkolaton minden irányba.
 
-Jól bekaptuk…pont a hibernációs terem…
-Híd, mi a fene volt ez?! -hallatszik a kommunikátorból a főmérnök hangja.
-Bekaptunk egy meteort a semmiből, súlyosak a károk. A reaktorok rendben?
-Még összegezzük a károkat, de akadozik a részecske-gyűjtés. A váltást ki lehetne vezényelni kárelhárításra…
-Nincs váltás!
-Tessék…?
-Ismétlem nincs váltás, a legénység nagy része elesett…talán 35-en maradtunk.
-És ha felébresztenénk a ….
-Épp telibe kapták…már nem ébreszti fel őket senki.
 
Mintha csak Altbaum szavait akarná nyomatékosítani, egy sérült hibernációs kapszula lebeg el a kamera előtt. A benne lévő hajózó békésen alszik…immár örökre.
 
-Úristen…
-Mérjék fel a károkat és tegyenek javaslatot a javításra! Vége! -Altbaum kikapcsolja a kommunikátort.
-Mindez egy átkozott MI miatt… Ha nem azzal baszakodunk…
-Elnézést Uram, túl kicsi volt, a közelségjelző radarok szerint legfeljebb 1 méter lehetett az átmérője. Esély sem volt kiszúrni…esetleg, ha fémből lett volna…
-Túl kicsi…alaposan kicsinált minket….
-Egy ilyen ütközés esélye 1:562000000…
-Kíméljen meg a statisztikáktól! Elméletileg 0 egy ilyen ütközés esélye, gyakorlatilag seggbe baszott minket egy meteor… Van esély a részecske-gyűjtő helyreállítására?
-A raktér felől, az űrsétához használt szkafanderekben befoltozhatjuk a hajót. A végleges izolációt is el kell végezni…különben nem marad levegőnk. Talán haza tudunk sántikálni, még ennyi emberrel is. Hibernáció nélkül nehéz lesz.
-Ms. Humphries, nézze ki nekünk a legrövidebb utat haza. Mr. St.John segíthet… Mr. Litnietskii, vegye számba a megmaradt legénységet, és egyeztessen a főmérnökkel. A legfontosabb munkákkal kezdjék! A részecske-gyűjtést helyre kell állítani. Hogy állunk az útvonallal?
-Még dolgozom, uram! Nincs GRAV-NAV…
-Ne is említse azt a szemétládát… -a képernyőre pillant.
-Kapcsolják ki! Ezek a szerencsétlenek még egy darabig körülöttünk lebegnek majd…
-Megvan az útvonal, Uram. 40 hónap, ha a szokásos sebeséggel haladunk.
-Nem lesz egy kéjutazás… Álljanak irányra, és hajrá!
A kommunikátor után nyúl.
-Gépház, itt a híd. Hazamegyünk, hajtóművek 80%-ra.
-Sajnos nem fog menni, néhány vezeték ereszt.
-Azonnal kezdjenek a javításnak! Pihenni ráérnek később. -bosszúsan lekapcsolja a kommunikátort.
-Uram, összeszedtem a túlélők közül 14 embert, akiknek most nincs sürgős dolga. Nekifogunk a sérült szektorok végleges izolációjának.
-Rendben Mr. Litnietskii…
Nyílik a híd ajtaja és Dr. Whitehead vonszolja be magát kúszva.
-A kutatólabor odaveszett, valamint az összes kutató is…uram…
-Ön jól van…?
-Gerincsérülés, deréktól lefelé lebénultam…
-Azonnal vigyék, Dr. Whitehead-et a gyengélkedőre!
-Nincs gyengélkedő…
-Akkor alakítsunk ki egyet a kis-tárgyalóban. A tartalék orvosi eszközök még megvannak?
-Igen, uram!
-Akkor lássanak hozzá!
Cheyenne és Gregg is feláll, hogy részt vegyenek a munkában.
-Nekünk most úgysincs dolgunk…
-Persze…menjenek.
Altbaum a készültségi szobába megy, leroskad egy székre és a kezeibe temeti az arcát.
Két óra múlva fut be az első pozitívnak mondható jelentés: a károsodott szektorokat sikerül végleg izolálni, már nem szökik a levegő. A szivárgó vezetékek javítása újabb egy óra múlva fejeződik be. A MANTARAY nehézkesen a hazavezető irányra áll és elindul.
-Indulhatunk, a hajtóművek és a reaktorok épek, de alig gyűjtünk részecskéket. -jelenti Jensen, a főmérnök.
-Uram, ilyen tempó mellett, akár 70 hónapig is eltarthat az út.
-Az rettenetesen sok…lehet, hogy fejadagokat kell bevezetnünk. Leadtam a vészjelzés, remélem küldenek mentőhajót.
Gregg csak most ér rá gondolkodni egy kicsit…ha nem kéri át magát, akkor most ő is csak egy darab űrszemét.
-Ne rágja magát St. John! Történt, ami történt… A legfontosabb, hogy hazavigyenek minket! -Altbaum mintha csak olvasna a gondolataiban.
 
A következő napok-hetek monoton munkával telnek. Összesen 34-en élték túl a becsapódást, közülük 7-en súlyosan sérültek. Szinte minden poszton hiány van az emberekből, ezért az ajánlottnál is sokkal nagyobb mértékben kell az MI-kre hagyatkozniuk. Gregg és Cheyenne holtfáradtak a folyamatos irányítás miatt, a szokásos 6 órás műszakok helyett 12 órában kell vezetniük a hajót, ráadásul a meghibásodott GRAV-NAV miatt az MI segítségére sem támaszkodhatnak. Aki ráér, a hajó kipofozásán fáradozik. Több, mint 3 havi munka után a hajótestet sikerül befoltozni, és a részecske-gyűjtőt helyreállítani. az egyik folyosón zsilipkamrát alakítanak ki, hogy a sérült részbe is be tudjanak lépni, levegőveszteség nélkül. Néhány holttestet találnak a roncsok közé szorulva, nekik legalább meg tudják adni a végtisztességet. A kapitány személyesen is megnézi a hajó sérült részeit, a pusztítás elképesztő mértékű.
 
-Nem is értem, hogy nem törtünk ketté?
-Hatalmas szerencse, Uram! -válaszolja a főmérnök- De vannak aggályaim, erősen roncsolódott a szerkezet. Nem tudom meddig bírják a főtartók… Ha nem jön semmi közbe, úgy értem hirtelen manőver vagy hasonlók, talán kibírják hazáig. Egy újabb ütközést semmiképp sem bírnánk ki.
-Hogy állnak a mentőkapszulák?
-8 maradt épen, legfeljebb 32 embert tudna elmenekülni a hajóról, de itt a mélyűrben, ennek semmi értelme… legfeljebb, ha belebotlanánk egy lakható bolygóba. De én akkor is inkább arra szavaznék, hogy próbáljunk meg hazajutni.
-Meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok. Tartsa életben a reaktorokat és a hajtóműveket, Jensen!
-Rajtunk nem múlik, menni fog Uram!
-14-00 órakor megbeszélést tartunk, legyen a tárgyalóban!
-Legyen inkább 15-00-kor Uram! Misét tartunk és a legénység egy része, mindig részt vesz rajta…egyre többen…más szertartások is vannak akkor…
-Zuhanó repülőgépen nincsen ateista… -gondolja magában Altbaum.
-Legyen, akkor értekezlet 15-00-kor.
 
A kapitány csendben ül a tárgyalóban. az értekezlet csak 1 óra múlva kezdődik, de összeszedi a gondolatait…igazából jól esik csak ülni. Az első hónapok rendkívül kemények voltak, de beállt az új rend, és ahol lehet könnyítik a saját dolgukat, most már elviselhetőbb az élet. Még 68 hónap, ha nem jön segítség. Ugyan küldött üzenetet a hipertéren keresztül, de a kommunikációs egységek meghibásodása miatt üzeneteket nem tudnak fogadni. Megjavítani azóta sem sikerült. Csak a legszükségesebb működnek: reaktorok, hajtóművek, létfenntartás. Irányítani tudják a hajót…
Az elmúlt 3 hónapban ezerszer végig rágta már magában, mit kellett volna másként csinálni…de mindig oda lyukadt ki, hogy ha a GRAV-NAV nem hibásodik meg egy rutinmanőver során, talán észlelhették volna a magányosan kószáló meteort. A hajába túr…a legénység majdnem 80%-a odaveszett, ez akkor is a kapitányi pályafutása végét jelenti, ha nem ő a hibás. Mindegy, az utolsó feladata az, hogy a megmaradt embereket biztonságban hazajuttassa. A két fiatalt sajnálta igazán: az első komoly útjuk és mindjárt ilyen slamasztikába kerülnek… Reméli, hogy kibírják hazáig, azon se lepődne meg ha azonnal leszerelnének…pedig átkozottul tehetséges mindkettő. Elgondolkozva nézi a kommunikátort, egyik sincs szolgálatban, így végül üzenetet küld nekik:
„15-00-kor értekezlet a tárgyalóban”
 
Cheyenne és Gregg is meglepődve, de elszontyolodva olvassák a kapitány üzenetét. Épp lett volna egy kis idejük egymásra is…
 
-Van 5 percünk, siessünk. Remélem hamar túl leszünk rajta, bármit is akar az Öreg!
A tárgyalóban lassan gyülekeznek a meghívottak. Altbaum fáradt mosollyal üdvözli az érkezőket. Rajta kívül Litnietskii az elsőtiszt, Jensen a főmérnök, Dr. Whitehead, Gregg és Cheyenne vannak jelen. Altbaum végignéz az elcsigázott embereken.
-Hölgyem és uraim, üdvözlöm Önöket! Először essünk át két előléptetésen! Kérem üdvözöljék az új főpilótát és fő-navigátort, akik egyben az új másodtisztek is! Gondolom nem ilyen körülmények között szerettek volna előléptetést… A kinevezésük jelen pillanattól él, és a legénység minden tagja értsül róla, valamint felvezetem a hajónaplóba is. A mai értekezlet célja, hogy eldöntsük, milyen helyzetre hogyan reagáljunk, és hogyan érhetünk haza a leghamarabb. Ms. Humphries, milyen messze vagyunk otthonról?
-68 hónap van hátra, Uram, ha tartjuk az útvonalat. Ez a legrövidebb, ha nem vállalunk rizikót, kerüljük az ismert aszteroida-mezőket és gázóriásokat.
-Tartsuk magunkat távol minden olyan égitesttől, aminek a gravitáció hatása megterhelheti a hajó szerkezetét! Egy újabb ütközés vagy gravitációs csavarás azonnal véget vetnek az utunknak…és az életünknek. -veti közbe Jensen.
-Ez az útvonal tiszta! -nyugtatja meg Cheyenne- Próbálhatnánk finomítani az érzékelőkön és radarokon, hogy időben észleljük a meteorokat.
-Talán megoldható… -mondja Dr. Whitehead meggyötört hangon a kerekes székéből.
-Van itt még valami…friss jelentés. Gravitációs anomáliát találtunk, ami egy csillagösvényre utal…talán meg lehetne próbálni…ha kibírja a hajó.
-Talán…talán…ha az egyik sérült főtartót megerősítjük… -húzza el a száját Jensen- De csak akkor érdemes kockáztatni, ha valóban megéri…
-Még ki kell számítani, hogy hová vezethet, ha egyáltalán csillagösvény…
-Derítsék ki! Hogy állunk a készletekkel Mr. St. John? Egy ideje úgy is Ön tartja nyilván…
-A levegő kitart, bár sokat vesztettünk. A vízből annyit kell reciklálni, amennyit csak lehet, egyelőre heti egy fürdés megengedhető a legénységnek. Viszont az élelmiszer-fejadagokat be kell vezetni, különben nem lesz elég! Dr. Whitehead kérem segítsen meghatározni, hogy mennyi az a minimum kalória- és tápanyagmennyiség, ami mellett a legénység teljesítménye még fenntartható!
-Rendben. Dolgozzák ki a fejadagok optimális nagyságát! Hogy áll a gépészet, Mr. Jensen?
-Minden megfelelően működik, sikerült javítani a részecske-begyűjtést, így talán gyorsulhatunk egy picit. A reaktorok bírják a strapát…talán kitartanak hazáig, a hajtóművek is. A napelemek fele kampó, úgy néz ki nem tudjuk őket újra működésbe hozni, a létfenntartást épp ellátják. Próbáljuk óvni a reaktorokat!
-Köszönöm, Mr. Jensen! Dr. Whitehead, hogy van? 
-Kicsit jobban Uram, de táncolni nem fogok Ms. Humphries esküvőjén… -Cheyenne elpirul- Az utolsó sérült is elhagyhatta a gyengélkedőt és szolgálatba állhatott. Próbálok kutatásokat is folytatni, de a hajó működtetésének optimalizálása elveszi minden időmet.
-Kicsit lassítson Dr. Whitehead! Határozzák meg Mr. St. John-nal az adagokat és végezzen kutatásokat. Sok mindent már nem tud optimalizálni…
-Az a csillagösvény érdekel…
-Megkérem az asztrometriát, hogy küldje át az adatokat Önnek, Dr. Whitehead! -mondja Cheyenne.
-Köszönöm, hölgyem és uraim! Egyéb hozzáfűzni való?
-Az emberek még jól bírják a gyűrődést. -mondja Litnietskii- De a fejadagok bevezetése ronthatja a hangulatot.
-A nem bevezetése pedig az esélyeinket a túlélésre. Próbálja megértetni mindenkivel, hogy az élelmiszerkészletek jó része odaveszett és az út is tovább fog tartani.
-Igenis, kapitány Úr!
-Ha ez volt minden, akkor oszolj! Humphries és St. John maradnak!
Amikor mindenki más elhagyja a tárgylót Altbaum lassan kezd beszélni.
-Remélem nem veszik zokon, hogy újabb feladatokat lőcsöltem Önökre, de szükségem van megbízható tisztekre. Az emberek hangulata nem jó, ami nem is csoda. Távol vagyunk otthonról, a hajó súlyosan sérült, és kemény munkára van szükség ahhoz, hogy hazaérjünk.
-Minden tőlünk telhetőt megteszünk Uram!
-Köszönöm! Remélem a fokozott terhelés nem tett kárt a kapcsolatukban! A lelkemre venném…
-Nem uram! bírjuk a gyűrődést! pillant egymásra a két tiszt.
-Úgy számítom, hogy a helyzet javulni fog az idő előre haladtával… Talán a nehezén túl vagyunk, ez a hajó hazavisz minket, csak az idő…
-Reménykedhetünk az új csillagösvényben, uram!
-Igaza van Humphries! De kérem ne beszéljenek róla a legénység előtt, amíg nem tudjuk biztosan…nem akarom őket hamis illúziókba ringatni!
-Értjük, Uram!
-Menjenek, kezdődik a szolgálat!
-Kérünk engedélyt, Uram…
-Hagyják a formaságokat! Negyedóra múlva én is a hídon vagyok.
Cheyenne és Gregg a hídra mennek. Altbaum újra töprengeni kezd…talán, ha letapogattuk volna a szektort, a gravitációs torzulásból rájöhettünk volna…az átkozott GRAV-NAV…nem volt idő semmire…163 ember odaveszett…az egyik legsúlyosabb baleset…vállalom a felelőséget.
A következő napok ismét eseménytelenül telnek. A hajó sebességét sikerült kissé növelni, és a főmérnök tervei alapján a legénység dolgozni kezdett az egyik sérült főtartó megerősítésén, ami javítja az esélyeiket, és talán még hinta-manővereket is megkockáztathatnak. Dr. Whitehead részletesen elemezte az asztrometriai adatokat és végül arra következtetésre jutott, hogy egy féregjáratra azaz csillagösvényre bukkantak. A napi értekezleten tájokaztatja az eredményeiről a többi főtisztet.
-Tehát az elfordulás és a gravitációs torzulás mértéke arra utal, hogy valóban egy féregjárat. A modellezés azt az eredmény hozta, hogy Földközelbe juttat minket, ha áthaladtunk rajta, kevesebb, mint 2 év lesz hátra az útból…
-Ez mindenképpen jó hír! Vannak kockázatok?
-Nem tudjuk, hogy milyen a járat lehet, hogy rázós lesz az út. Azon felül 1 hétig kell a féregjáratban haladni. 
-Más?
-Más nincs. Nyerünk majdnem 50 hónapot, szerintem bőven megéri. Annyira nem lesz rossz, hogy a hajó károsodjon, és csak egy roncsmező bukkanjon fel a járat másik végén.
-Ilyen hosszú ideig még senki sem utazott féregjáratban! -vet ellen Litnietskii.
-Igaz, de sok különbség nem lesz… Rádiózni nem tudunk így se, úgy se. Én arra szavazok, hogy siessünk haza. A fejadagokat sem kell akkor bevezetni…
-Végig tudunk menni a járaton? Precíz kormányzás kell.
-Végig. A robotpilóta működik, ha alaposan kiszámítjuk az útvonalat, akkor probléma nélkül végig haladhatunk a járaton. Azért folyamatosan figyelni kel a járat változásait és korrigálni a pályát, a rázósabb részeken kézi kormányzás szükséges. Mennyire stabil az ösvény?
-Az egyik legstabilabb, amit eddig láttam. 
-Viszont az áthaladás előtt mindenképp elvégezném a főtartó javítását! -mondja Jensen- Akkor biztosak lehetük benne, hogy túléljük az utat.
-Hozzávetőleg 1 hét alatt érünk el a csillagösvényhez. -pillant fel Cheyenne a lap-számítógépből.
-Ha meghúzzuk a munkát, ennyi idő alatt meg lehet erősíteni a főtartót. -számolgat Jensen
-Javaslok egy utolsó ellenőrzést, mielőtt teszünk egy próbát az ösvénnyel. -ezt Dr. Whitehead teszi hozzá.
-Rendben, mit gondolnak, mennyi idő?
-Legfeljebb 9 nap, Uram.
Altbaum hosszú ideig bámul maga elé.
-Akkor vágjunk bele! Humphries, St. John-al végezzék el a számításokat az átkeléshez! Jensen, Litnietskii, azonnal szervezzék meg a főtartó megerősítését! Dr. Whitehead, pihenjen egy kicsit, úgy 1 hét múlva számítunk magára. A legénységet személyesen tájékoztatom! Oszolj!
Cheyenne és Gregg épp a hídra tartanak, amikor valaki utánuk szól a folyosón.
-Pssszt…hé, haver! Várjatok egy kicsit!
Hendricks az.
-Figyelj, az a hír járja, hogy találtunk egy féregjáratot… -fogja suttogóra a hangját. 
-Tartsd a szád! Az Öreg ma bejelenti.
-És, mikor? 
-8-10 nap múlva.
-Hazavisz?
-Nem, csak közelebb…de 22 hónap, mégse 68.
Hendricks elvigyorodik.
-Bíztam bennetek haver… Tudod az Öreg szerintünk megzakkant, de ti tuti hazavisztek minket.
-Jól van haver, nyugi! Még bármi lehet. A főtartót is meg kell erősíteni, indulás előtt vetünk még egy pillantást, hogy minden rendben, csak aztán vágunk bele. De ha eljár a szád, beleváglak a plazma-fáklyába!
-Bízhatsz bennem tesó…csak tudod kicsinál, hogy hazaérünk-e egyáltalán…
-Szedd össze magad! A hajó egyben van annyira, hogy hazajussunk… Előbb vagy utóbb, de otthon leszünk!
-Kössz haver! -Hendricks eltűnik a folyosókon.
-Ez se százas… -mondja halkan Gregg.
-Szerintem lelkiismeretfurdalása van a GRAV-NAV miatt. Gyere, kezdjük el kiszámolni az átkelést. 
-Oké! -Gregg magához húzza és megcsókolja a lányt- Ha túl leszünk ezen az egészen…
-Igen! -vág közbe Cheyenne
-Akkor határozzuk meg a pályát, Ms. Humphries! Vigyük haza ezt az ócska bádogot!
-Tényleg, szerinted mi lesz vele, ha hazaértünk? -kéz a kézben mennek tovább a híd felé.
-Szerintem selejtezik…kár érte…de nem hinném, hogy gazdaságosan meg lehetne javítani.
-Pedig jó kis hajó…
-Az.
1 óra múlva a kapitány bejelenti a legénység maradékának, hogy egy csillagösvényre bukkantak, ami lerövidíti az utat. Bár mindenkit óvva int attól, hogy túlzott reményeket tápláljon, a legénység határozottan optimistává válik, az emberek váltásokban, keményen dolgoznak a sérült főtartón. A hajó sérült részének újabb átkutatásakor még sikerül valamennyi élelmiszert megmenteni. A hajó végül a terveknek megfelelően 1 hét múlva éri el a féregjáratot. Dr. Whitehead újabb mérései és számításai megerősítik, hogy a járat biztonságos, és közelebb viszi őket a Földhöz. Gregg és Cheyenne éjt nappallá téve dolgoznak a pályaszámításokon, és a meghibásodott főtartó megerősítése és befejeződik. Végül minden készen áll. A legénység elfoglalja a helyét, a hajóhídon érzékelhető a feszültség.
-Nos, hölgyeim és uraim, kezdjük meg az átkelést!
Cheyenne némi feszültséggel követi a hajó pályáját, Gregg magabiztosnak tűnik, ahogy egyre közelebb kormányozza a hajót, a MANTARAY végül behatol a járatba, és megkezdődik az átkelés. Az átkelés problémamentes, néha ugyan megrázkódik a hajó, de végső soron a tervezettnél is simább az út. 1 hét elteltével a MANTARAY elhagyja a járatot. Az asztrometriai állomás gyors méréseket végez, és megállapítja a hajó helyét.
-Helyzetmeghatározás kész! 0,54 parsec távolságra vagyunk a Földtől.
-Irány 7-3-5-2, tapossunk bele, az útvonalat folyamatosan helyesbítem! Becsült érkezés 22 hónap múlva! -Cheyenne megkönnyebbült, sokat nyertek az átkeléssel, már csak haza kell vitorlázni… Gregg a mondott irányba fordítja a hajót.
 
-Föld, jövünk!
 
Mindenki elvigyorodik a hídon.
A MANTARAY tovább szeli a világűrt, üreges orrát a Föld irányába fordítva. Cheyenne folyamatosan pontosítja, finomítja a pályát. 
-Semmi rizikó Ms. Humphries, csak vigyenek minket haza! -mondogatja Altbaum.