Csillagösvényen - 2. rész

Altbaum gondterhelten mered az üzenetre a lapszámítógép kijelzőjén. A kommunikátor után nyúl.
-Kutatólabor, itt Altbaum. Azonnal vizsgálják meg a szondáról jövő üzenetben lévő egyenleteket! Prioritás!
-Értettem! –hangzik a válasz.
McEllroy csak ingatja a fejét.
-Ez nem lehet! Kizárt! 
-A kadét nem tudhatja meg!
-Titkoljuk?
-Amíg lehet.
Megszólal a kommunikátor.
-Altbaum kapitány, a szonda a raktérben.
-Fertőtlenítsék UV fénnyel, és gamma sugárzással! Vigyázzanak, hogy ne károsodjon! Utána megnézzük közelebbről.
 
McEllroy gondterhelten bámul maga elé. Altbaum idegesen járkál fel s alá. Egy óra múlva újra jelentkeznek a kommunikátoron:
-A fertőtlenítés kész, Uram.
-Megyünk! –nyugtázza Altbaum.
A két kapitány egyenesen a raktérhez siet. A raktárban már készenlétben áll egy sebtében összeállított műszerész csapat.
-Sugárzás rendben, beléphetünk.
A kis csapat benyomul a raktárba…egy pillanatra mindenki megtorpan, ahogy végigmérik az ősöreg szerkezetet.
-Nyissák fel!
A műszerészek negyed óra csavarozás után jutnak el a szonda belsejébe, közben folyamatosan dokumentálnak minden lépést.
-Uram, ezt látnia kell!
-Mutassák! –lép közelebb Altbaum.
A szonda belsejében az ósdi számítógépek között egy grapefruit nagyságú, majdnem tökéletesen gömb formájú kristály kuksolt. A kristályhoz, melyet lámpák világították meg tompa fénnyel, mindenféle kábelek csatlakoztak.
-Ez mi a szar?
-Nem tudjuk Uram…olyan, mintha a kristály lenne a vezérlő-egység. De nem tudom, mi célt szolgálnak a lámpák.
-Elnézést, Uram! –szólal meg egy másik technikus- Én azt hiszem tudom mi ez.
-Ne csigázzon!
-A XXI. század második felében kísérleteztek ilyen kristályokkal. Meg voltak győződve, hogy képesek emberek emlékeit vagy tudását letölteni. A siker felemás volt…többen beleőrültek, vagy elvesztették az emlékeiket… Ez szemmel láthatóan egy olyan kristály.
-Folytassák! Semmi sem változhat. Hagyják a lámpákat is!
 
-Mit gondolsz…?
-Azt mondtad sokat olvastál Dr. St.John-ról. 
-Igen…
-Hogyan halt meg?
-Természetes okokból egy klinikán, pár hónappal azután, hogy elvesztette szeretett feleségét. A 90. évében járt, és az utolsó hetek kivételével nagyon aktív volt. A felesége halála megtörte…előtte mindenki azt hitte, hogy 100 évnél is tovább élhet.
-Hmmm…
-Arra gondolsz, hogy esetleg…amikor közelgett a vég, vele kísérleteztek, ha már mással nem ment?
-Igen…lehet…
-Talán nemcsak az tudását töltötték le, hanem…őt is…a lelkét?
-Ha létezik olyan, hogy lélek…
-Na igen…
Altbaum a kommunikátor után nyúl:
-Labor, mire jutottak az egyenletekkel?
-Egyenlőre semmire.
-Szóljanak Dr. Whitehead-nek, szeretnék beszélni vele!
-Igen, Uram!
-Menj vissza a hídra, és gondoskodj róla, hogy a pilóta-jelölt ne tudjon meg semmit! Minket is összezavar a dolog…hát még őt! McEllroy elsiet a hídra, Altbaum pedig a labor felé veszi az irányt. A laborban már várja a kutatók vezetője.
 
-Dr. Whithehead, mit tud az emlék-kristályokról…vagy mikről…? Amikbe emberek tudását próbáltak tárolni.
-A tudomány egyik legsötétebb korszaka volt. Manapság emberiesség elleni bűntettnek minősül az emlékek vagy a „tudás” letöltése. Miért fontos ez, kapitány?
-Dr. Whitehead, ez maradjon köztünk, de az imént befogott szondán találtunk egy ilyen kristályt. Bizton állíthatjuk, hogy a 2060-as évekből származik…
-Egek…
-Meg kellene vizsgálnia. Olyan…olyan mintha a kristály irányította volna a szondát.
-Utána kell olvasnom. Ki kellene szedni onnan és idehozni… Lehetőleg minél több cuccal.
-Rendben…intézkedem.
-Vajon kinek az emlékeit szuszakolhatták oda be?
-Na ez a másik…és emiatt hipertitkos. Lehet vele kommunikálni.
 
A toll Dr. Whitehead kezéből, az asztalra pottyan.
 
-Na neeee…
-És húzzanak bele…45 óránk van hátra. Utána az érkezési pályára állunk, addigra tudni akarom, mi a helyzet.
 
Néhány órával később a labor jelentkezik, áttörést értek el. Altbaum kapitány kissé unatkozva hallgatja Dr. Whitehead beszámolóját, a kiselőadás egy jó része számára érthetetlen.
-Lehet hogy az emlékek és a viselkedés –minták alapján véletlenszerűen generálódott egy „személyiség”, egy mesterséges személy, ami hasonlít az eredeti személyre, de mégsem az…
-És a másik lehetőség?
-Feltételezzük, hogy létezik a lélek és csapdába esett.
-Lehetséges?
-Elméletileg igen…ugyanakkora az esélye, mint a másik eshetőségnek.
-Mit tudunk a kristályról?
-Mesterséges szilikát-kristály, majdnem hibátlan. Összesen 6 ilyen készült. Megmértük, a súlya több, mint amennyinek lennie kellene…a számítási módszertől függően 17-25 grammal. Csatlakozók és érzékelők kapcsolódnak hozzá. Elméletileg lehetséges, hogy irányítsa a szondát.
-Irányította a szondát. Mire jutottak az egyenletekkel?
-Ez a másik furcsaság… A dr. St.John féle klíma-egyenletrendszer… Dr. St.John életében nem tudta befejezni az egyenletrendszert, bár előremutató volt és sokat segített a klímaváltozás modellezésében és megállításában, de nem volt teljes. Az átküldött rendszer teljes…és a meglévő részét is több ponton javították… A pontossága nagyobb, mint 99%...
-Valaki befejezte?
-Sajnos sosem sikerült…az elméletet talán csak a doktor értette teljesen. Az egyenletrendszert maga Dr. St.John tudta volna befejezni, vagy egy zseni… Sajnos senki sem vette komolyan a doktort, amikor dolgozni kezdett rajta…aztán már késő volt.
Altbaum masszírozni kezdte a halántékát.
-Ettől meg lehet őrülni… Tudok vele beszélni?
-Igen. A lámpák a kulcs…energiát adnak. Tehát nem csak egy egyszerű adathordozó... vizsgáljuk a szerkezeti hibát…hátha az megmagyaráz valamit. De ez, mondanom sem kell, ez tiltott. Sokat kell majd magyarázkodnunk.
-Tartom a hátam. Hogyan lehet vele kommunikálni?
-Csak beszéljen. A válaszok írásban érkeznek. Csatlakoztattunk egy kamerát hozzá. Elméletileg „lát”…
-Egyedül akarok beszélni vele… -int Altbaum a másik helység felé.
A kutató biccent és távozik. Altbaum bemegy a másik helységbe és becsukja az ajtót. Az asztalon ott hevert a kristály, a furcsa lámpák tompa rőtes fényében, mellette az ósdi számítógépek és egyebek, állványon egy kamera. Altbaum helyet foglal az asztal melletti széken, a kamera fókuszálni kezd.
-Üdvözlöm, Fridrich Altbaum vagyok, a MANTARAY csillaghajó kapitánya.
A kis képernyőn egy darabig nem látszott semmi, majd kísértetiesen kezdtek megjelenni a betűk.
-ÜDVÖZLÖM! VALAHA STEPHEN ST.JOHN-NAK HÍVTAK
A kapitány nézi a kék háttéren világító fehér betűket. A bemutatkozás csak jobban összezavarta…
-CSAPDÁBA ESTEM.
-Hogyan történt?
-KÓMÁBAN VOLTAM. MEG AKARTÁK SZEREZNI A TUDÁSOM.
Rövid szünet, Altbaum már kezdi azt hinni, hogy valami baj történt.
-KÖZELGETT A HALÁLOM IDŐPONTJA. VÉGREHAJTOTTÁK A LETÖLTÉST.
-Mi sikerült félre?
-NEM TUDOM.
-Miért akarták  tudását?
-BEFEJEZNI AZ EGYENLETEKET.
Altbaum kezdte megérteni…csak rövid válaszokra képes.
-Hogy került a szondába?
-RÁJÖTTEK, HOGY VALAMI NEM SIKERÜLT. NEM ÚGY.
Újabb szünet.
-ÁTALAKÍTOTTAK, HOGY VEZESSEM A SZONDÁT.
-Na jó –gondolja magában Altbaum- Belemegyek a játékba.
-Miben segíthetek?
-SZABADÍTSANAK KI!
-Dolgozunk rajta…
-AZ EGYENLET?
-Hibátlan. Ne haragudjon, de magára kell hagyjam egy időre. A kollégáim majd beszélnek Önnel.
Várakozik, de nem jelenik meg újabb üzenet, sőt a kamera kikapcsol. Altbaum csendben kimegy a teremből, és előkeríti a kutatók vezetőjét.
-Dr. Whitehead…tudni akarom, hogyan működik a kristály! Mondják meg hogyan lehet egy véletlenszerűen generálódott személyiséget megszüntetni, vagy akármi... A legvadabb feltételezésektől sem riadhatunk vissza…
-Vannak feltételezéseink…a megváltozott kristályszerkezet lehet az oka. Lemodellezzük a kristályt alkotó atomok sajátrezgését hibátlan állapotában és megmérjük a mostani sajátrezgését. Itt lehet a megoldás.
-Csinálják!
 
 
Altbaum a kabinjába siet és hideg vízzel megmossa az arcát. Nagy kedvet érez, hogy felcsempészet whiskey-készletét most azonnal megigya. 
-Ideje nekem is megismerkednem Dr. St.John-al. –mormogja félhangosan.
 Előveszi a számítógépét és előhívja a doktor adatait, tanulmányozni kezdi az életutat, publikációkat…család. Két órájába telik, amíg átrágja ,agát mindenen, a doktorról szóló cikkeket is elolvassa. „Tényleg nem mindennapi pofa…” Zsibog az agya az új információktól. Előhívja a képeket, a doktor markáns, karakteres arca, zöldes-barna szeme, tüskés haja, jellegzetes ajkai nem épp egy tudósra emlékeztetik. A feleségét szépnek ítéli. „Jó ízlése volt a dokinak.” Gyerekek… Marcell St.John. A betöltődő képről Gregory St.John néz vissza rá…a barnás-szőke haj és a kék szemek anyai örökség, a markáns vonások és ajkak a doktoré… Nézegeti a későbbi leszármazottak fotóit, de egy-egy jellegzetes vonás maradt csak meg, a hasonlóság nem volt ennyire szembetűnő. „Itt valami nem stimmel!” A kommunikátor után nyúl:
-Jack, 10 perc múlva megbeszélés a készültségi szobában. 
Újabb hívás:
-Dr. Whitehead, 10 perc múlva megbeszélés a kapitányok készültségi irodájában.
 
Altbaum a készültségi szobába megy és lerogy az egyik fotelbe. Pár perc múlva megérkezik McEllroy kapitány, végül Dr. Whitehead.
-Késtem volna?
-Nem, mi siettünk. –nyugtatja meg McEllroy.
-Tessék, nézzék! –tolja Altbaum a képet a többiek elé.
-Nahát, milyen jó kép a kadétról, honnan szerezted?
-Ezen a képen Marcell St.John van, Dr. Stephen St.John elsőszülött fia. 2021 nyarán született.
-Szórakozz az öregapáddal, Friedrich!
-Komolyan beszélek… Dr.Whitehead, lehetséges ez vagy 10 generációval később?
-Kizárt…
-Klón?
-Eddig nem sikerült embert klónozni...
-Ki lehet deríteni, hogy mi újság?
-A genetikai adatbázisukban elég sok adat van, talán Dr. St.John genom-szekvenciája is. Ha összevetjük a fiúéval, talán kiderül valami.
-Mikorra tudja megmondani?
-10 percet kérek.
Dr. Whitehead a számítógépébe temetkezik, néha ráncolja a homlokát, néha felvonja a szemöldökét.
-Nos..ez több mint furcsa..
-Mi?
-Jobb ha maguk nézik meg…
McEllroy kapitány álla leesik, Altbaum szinte már meg sem lepődik. Nyúzott hangon szólal meg.
-Asszisztens alkalmazás, kérem a kartoték-adatokat Gregory St.Joh-ról, a titkosított adatokat is… Azonosító kód, Alt-alfa-2
-Megerősítő kód, El-kszi-7. –teszi hozzá McEllroy.
-Kérem az orvosi adatokat! Azonosító kód: White-omega-10!
-Azonosítás rendben! Mire kíváncsi Dr.Whitehead?
-Mindenre.
-Adatok letöltve.
-Köszönöm! Asszisztens alkalmazás kikapcsol.
-Mi a fene...?
-Igen, helyes a következtetés. –válaszolja a kutatók főnöke.
Altbaum kapitány kezdi nagyon megbánni, hogy összeszedték a szondát…
-Még mindig titkolni akarod…
-Csak amíg nem tudjuk biztosan, hogy mi van a szondában.
Altbaum kapitányra heves fejfájás tör, elkeseredetten kezdi masszírozni a halántékát.
-Nyugi, rosszabb már nem lehet… -mondja vigasztalólag McEllroy.
Ebben a pillanatban riaszatás harsan fel a teljes hajón.
-Biztonsági riadó!! Illetéktelen behatolás! Kutatólabor!
-Tévedtél, Jack!
 
A riasztáskor Gregg és Cheyenne a szolgálatuk után épp a folyosókon andalognak, már nem titkolják, hogy együtt vannak. Nemsokára kiáltozás hallatszik a folyosón:
-Fogják el! Ellopta… 
Gregg ösztönös mozdulattal gáncsolja el a feléjük rohanó alakot, majd ráveti magát. Egy gömbölyű valami gurul tovább a padlón, Cheyenne felveszi. Csak ekkor ismerik fel a biztonságiak őrmesterét. Az üldözők, két biztonsági szolgálatos épp akkor ér oda.
-Kadét, vigye vissza a kristályt a kutatólaborba! –miközben lefogják és megbilincselik a szabadulni igyekvő őrmestert.
Cheyenne a kristállyal elindul a labor felé. A laborba érve az egyik kutató hanyagul int neki:
-Vidd be oda a szobába..nem kell semmit se csinálni, csak tedd oda a lámpák közé.
Cheyenne elhelyezi a kristályt, majd érdeklődve kezdi tanulmányozni a rég elavult szerkezeteket. Meglepetésére egy képernyő kigyullad és a kamera felé fordul, majd fókuszál
-DEANA…?! –jelenik meg a képernyőn.
A lány bénultan áll. Ebben a pillanatba ront be a két kapitány és Dr. Whitehead.
DEANA HUMPHRIES –a betűk bántóan világítanak a kék háttéren.
-Cheyenne… Cheyenne Humphries… -motyogja a lány.
-Kadét, távozzon! Amit itt látott, arról nem beszélhet a pasijának sem!
-ÁLLJ! –jelenik meg a képernyőn.
-Igen…?
-MILYEN ÉVET ÍRUNK
-2217.
-KÉSZÁZ ÉVE…NEM LEHET…
-Miért fontos ez Dr.St.John…? –Altbaum kapitány a legszívesebben azonnal leharapná a nyelvét.
-Dr. St.John…az a St.John…? –sápad el Cheyenne.
-IGEN.
-Kadét, távozzon!
-NEM! BESZÉLNI AKAROK VELE!
-Csak beszéljen, megérti… -mondja Dr. Whitehead
-Egy percet kérek, utána beszélhet a kadéttal! –vonja félre Cheyenne-t Altbaum.
-Nézze kadét, felderítettük a St.John kadét családi hátterét és…Nagyon fontos, hogy ne beszéljen róla…annak…
-De mi az…? –int a kristály felé Cheyenne. A sírás határán van.
-Nem tudjuk… -vallja be Altbaum- Valamiféle adattároló kristály…de úgy viselkedik, mintha maga Dr. St.John lenne…
-Mi ez az istentelenség… 
-Régi és bűnös dolog…sosem lett volna szabad megtörténnie. –válaszolja Dr. Whitehead.
-Beszéljen…vele… -int a kristály felé Altbaum, azzal magára hagyják Cheyenne-t.
Cheyenne az asztalhoz tántorog és leül egy székre. A kamera követi.
-NEM PONT OLYAN VAGY…
-De ki…az a Deana…
-DEANA HUMPHRIES. MEGPRÓBÁLT MEGÖLNI.
-De Ön ki…
-DR STEPEHEN ST.JOHN VAGYOK. BEZÁRTAK.
-Hogyan…mi…
-A TUDÁSOM AKARTÁK
-De ez Ön…vagy.
-BIZTOSÍTHATLAK, ÉN VAGYOK.
Rövid szünet.
LÉLEK. EMLÉKEK. ADATOK.
Cheyenne elsírja magát.
-MI A BAJ?
-Ez rettenetes…!
-HISZEL?
-Igen…
-SEGÍTS KIJUTNI INNEN!
-De az olyan mintha…
-MEGÖLNÉL?
-Igen…
-MÁR MEGHALTAM.
-De akkor is…beszélnem kell a lelkésszel…mielőtt…
-SZOLGÁLATOT TESZEL VELE
-Nehéz…összezavarodtam.
-JÓVÁ TESZED
-Amit az a Deana…
-IGEN.
Cheyenne pityereg.
-ELNÉZÉST. ZSAROLÁS.
-Nem…
-TÉGY AHOGY AKARSZ!
-Segítek, amit tudok.
-MIT CSINÁLSZ ITT?
-Navigátor vagyok….leszek. –hüppögi.
-MI A BAJ? … NEM BÁNTALAK!
-Semmi…nem mondhatom el.
-MEGTILTOTTÁK?
-Igen. Még nekem is túl zűrzavaros. Mennem kell…
-SZIA.
A tisztek már tűkön ülve várják Cheyenne-t.
-Nos?
-Az a Deana meg akarta ölni Dr.St.John-t. Én nem értem…
Altbaum megvakarja a fejét.
-Kiderítjük, mi ez. Ne aggódjon!
-Ki kell szabadítanunk!
-Kadét, ezt nem az Ön…
-Az ott maga a pokol! –Cheyenne sutba vágja a függelmi kérdéseket.
-Jól van kadét…nyugodjon meg…megtesszük,amit lehet. Pihenjen egyet…
-Gregg tudja?
-Még nem.
-Joga van hozzá!
-Azt sem tudjuk mi az…
-Nem! Dr.St.John van a kristályban…szenved. Biztos!
-Kicsit legyen türelemmel kadét! Menjen, pihenjen le!
-De Uram…
-Kadét, menjen pihenni! Ez parancs! Holnap megint navigálnia kell…nekünk pedig kitalálni, hogy hogyan működik a kristály.
McEllroy tűnődve nézi a távozó kadétot.
-Ki volt az a hülye, aki ellopta a kristályt? És egyáltalán ki engedte meg, hogy a kadét vigye be a helyére…?
-Az egyik biztonsági. Mielőbb ki kell hallgatni...
-Kitudódott az egész…tényleg el kell mondanunk a kadétnak. A fenébe is…
-Megpróbálom kideríteni, hogy ki volt ez a Deana Humphries…
 
 
Cheyenne sóhajtozva bújt Gregg-hez, aki simogatással próbálta megnyugtatni a lányt. Ezúttal a lány kabinjába vonultak vissza, mivel most az volt szabad.
-Mi a baj, Kicsim…?
-Nem…nem mondhatom el…
-Fenyítés? Nem is csináltál semmit…
-Nem…az egész olyan zavaros…kísérteties…
A kommunikátor csippant:
-St.John Kadét, Humphries kadét, 30 perc múlva jelentkezzenek a kapitány irodájában!
-Azt hiszem elmondják neked… -sóhajt Cheyenne.
 
 
-Na, mit mondott az őrmester?
-Kiszimatolta, hogy mi történt…az emlékeket akarta ellopni, hogy eladja. Beteg ez a világ!
-Faszomba…nem tudtam, hogy ilyen hülye.
-Egy csomó biztonsági-kamera felvételt találtunk nála…többnyire intim felvételek. Árulni akarta őket…
-15 év alatt nem ússza meg…
 
Altbaum nyúzott arccal löki a lapszámítógépet McEllroy elé:
-Tessék, nézd! Deana Humphries, 2019-ben meg akarta ölni Victoria Howard-ot azaz a későbbi Mrs. St.John-t és magát dr. St.John-t is. Az indonéz haditengerészet különleges alakulata végzett vele.
-És a kadét…?
-Nem egyenes ági leszármazott. Nem is jellemző a bűnözés a családra…Deana Humphries estében valamilyen mentális problémára vagy pillanatnyi elmezavarra gyanakodtak.
McEllroy kapitány érdeklődve nézi a fényképet: dús idomú, sötétbarna hajú, karcsú nő, buja ajkakkal, szép arccal. Bármelyik korban taktikai nehézbombázónak számítana… A navigátor-jelölt sokban hasonlított rá, talán az arca bájosabb és a vonásai kevésbé „rosszlányosak”, inkább kedves teremtésnek tűnik, és a tapasztalatok alapján az is.
-Ez megbonyolíthatja a dolgokat…
-De meg ám… Mindjárt itt vannak.
A két kadét pontosan jelentkezik a kapitányoknál.
-Pihenj! Foglaljanak helyet.
Gregg várakozva néz a két kapitányra, Cheyenne csak maga elé mered.
-Amit most megosztunk Önökkel…az nem mindennapi…sőt az ismert világ határain túl mutat. St.John kadét, elsősorban Önt érinti, de mindkettőjükre tartozik. –Altbaum igyekszik gondosan megválogatni a szavait. Lassan fog a mondanivalója lényegi részébe:
-A 2000-es évek második felében történtek kísérletek az emberek által megszerzett ismeretek tárolására. A folyamat lényegében arról szólt, hogy az agy által tárolt információt digitális jelek formájában tárolták valamilyen adathordozón, a kísérletek előrehaladottabb fázisában ezek az adathordozók mesterségesen létrehozott szilikát-kristályok voltak. A kísérletek sajnos nem sikerültek túl jól…több kísérleti alany beleőrült a folyamatba, vagy elveszett a tudásuk, emlékeik. végül betiltották az ez irányú kísérleteket, ma már emberiesség elleni bűntettnek számít. A minap befogott szondában egy ilyen kristályt találtunk.
Gregg érdeklődéssel vegyes izgalommal figyeli a kiselőadást, nem érti mi köze ehhez, Cheyenne továbbra is maga elé mered.
-Megvizsgáltuk a kristályt, és okkal feltételezzük, hogy abban nemcsak információt tárolnak, hanem valakinek a személyiségét…ha úgy tetszik a lelkét is.
-Lehet tudni, hogy kiről van szó? –kérdezi a fiú.
-Megállapítottuk, hogy kristály a néhai Dr. Stephen St.John emlékeit és…személyiségét…tárolja…
Cheyenne arcán kövér könnycsepp gurul le és megfogja Gregg kezét.
-Ne haragudj…
-Megtiltottuk Humphries kadétnak, hogy beszéljen róla Önnek. Még ki kellett derítenünk valamit.
-Ez az a…szóval az én…XXI. századi felmenőm…?
-Nem fiam –válaszolja McEllroy- Nem a távoli őse…az apja.
Gregg falfehéren bámul a kapitányokra, és Cheyenne is felkapja a fejét.
-Tud valamit a születése körülményeiről?
-A szüleimnek nem lehetett természetes úton gyermeke, így mesterséges megtermékenyítés után… -lassan buggyannak ki Gregg-ből a szavak.
-A szülei teljesen terméketlenek voltak, Ön a néhai doktor és felesége lefagyasztott spermiumából és petesejtjeiből fogant, azt ültették be az édesanyja méhébe, biológiai értelemben Ön Mr. és Mrs. St.John gyermeke.
Gregg megkövülten ül a széken.
-Gregg…egy bizonyos Deana Humphries meg akarta ölni a szüleidet…még 2019-ben. –mondja Cheyenne váratlanul, cérnavékony hangon.
-Deana Humphries utódok nélkül halt meg, Humphries kadét nem az ő leszármazottja. –teszi hozzá McEllroy kapitány hivatalos hangon.
-Rettenetesen sajnálom…ha úgy gondolod, hogy… -hüppögi Cheyenne.
-Nem…dehogy… De…az apám?
-Most szenved! –előzi meg a két kapitányt Cheyenne- Beszéltem vele. Ki akar szabadulni!
-Úgy érted…
-Bezárták oda, mintha börtönben lenne.
-De hogy…
-A lelkét…
-Ez csak feltételezés, kadét! Véletlenül generálódott személyiség is lehet…
-Beszélhetek vele…? Cheyenne beszélhetett vele…
-Véletlen volt…nem lett volna szabad megtörténnie. De természetesen beszélhet vele.
-Mikor?
-Amikor úgy érzi, készen áll rá.
-Készen állok!
-Akkor menjünk. Az…apja…még nem tud Önről.
Csendben mennek a folyosók és liftek labirintusán át a laborig, McEllroy kapitány útközben elbúcsúzik és a hídra siet. Gregg fejében kavarognak a gondolatok, lassan kezdi felfogni a hallottakat…a régen halott tudós a biológiai apja…és a sors furcsa fintora során most beszélhet vele… Vajon a szülei miért nem mondták el? Szégyellték? Cheyenne keze után nyúl.
 
Cheyenne is gondterhelt…bár sok köze nincs ahhoz a Deana-hoz, a dolog mégis rányomhatja a bélyegét a kapcsolatukra Gregg-el. Érzi ahogy Gregg megfogja a kezét, az ujjaik összefonódnak.
 
 
A laborban Altbaum röviden tájékoztatja Dr. Whitehead-et, majd a kadétokhoz fordul:
-Várjanak itt, majd hívom!
Cheyenne és Gregg fittyet hányva a szabályzatra összeölelkezve várnak. Az egyik kutató fölényesen vigyorog a többire.
-Dr. St.John…
-IGEN, KAPITÁNY? –érkezik kisvártatva a szöveges válasz.
-Szeretnék beszélni Önnel…
-A LÁNY TÁJÉKOZTATTA?
-Igen, Cheyenne Humphries kadét mindent elmondott. De nem erről van szó.
Hosszú másodpercek telnek el, mire válasz érkezik.
-NE CSIGÁZZON.
-Jöjjenek! –kiált ki a két kadétnak.
Dr. St.John! Engedje meg, hogy bemutassam Önnek… -vonja Gregg-et Altbaum kapitány a kamera látószögébe.
-MARCELL?
A kamera többször is a fiúra fókuszál.
-Nem Uram… ő itt Gregory St.John kadét…
-LESZÁRMAZOTT
-Nem. St.John kadét mesterséges megtermékenyítéssel született, biológiai értelemben a felesége és az Ön 5. gyermeke. A fiú apja, Peter St.John, valóban az Ön leszármazottja, de ő és a felesége terméketlenek voltak, így az Ön és felesége lefagyasztott mintáihoz nyúltak.
-EMLÉKSZEM!
-Tessék…?
-EGY MŰTÉT ELŐTT ADTUNK MINTÁT.
A kapitány homlokráncolva nézi a kijelzőt.
-A 4. GYEREK SZÜLETÉSE ELŐTT.
Türelmesen várakoznak a folytatásra.
-MÉG AKARTUNK GYEREKET. … A MŰTÉT MIATT NEM VOLT BIZTOS.
-Az innen származó mintát használták fel. Kicsi volt az esély a sikerre…közel 200 éves mintát sosem használtak addig eredményesen. A fiú sem tudott róla, ahogy azt sem tudta senki, mi történt Önnel a halála előtt.
-LETÖLTÖTTÉK.
-Tudjuk…kegyetlen és bűnös dolog volt.
-BESZÉLHETEK VELE?
-Természetesen! Jöjjön kadét! –int Cheyenne-nek.
-A LÁNY MARADHAT!
-Beszéljenek nyugodtan, sajnos csak rövid válaszokat tud adni, még nem derítettük fel annyira a technológiát, hogy hosszabban tudjon válaszolni.
A kapitány biccent és magukra hagyja őket. A kamera végigpásztázza Gregg-et Cheyenne-t.
-FIAM…
-Váratlan ez a helyzet és szokatlan…nem tudtam…
-ELHISZEM.
-Senki sem mondta…
-VÁRATLAN…NEKEM IS.
-Nem tehet róla…
-ŐT LÁTOM BENNED…
-A feleségét…feleséged…? Az anyám…?
-IGEN
-Jó lenne őt is megismerni.
-RENDKÍVÜLI ASSZONY VOLT
-Mit…mit tehetünk érted?
-EGYÜTT VAGYTOK
A kamera felváltva fókuszál Cheyenne-re és Gregg-re.
-Igen. –rebegi Cheyenne.
-RÉGEN.
A fiatalok türelmesen várnak.
EGY INDIÁN MEGFOGTA A KEZÜNK ÉS TUDTA
A kurzor tovább villog, így várnak
-ÉN NEM FOGHATOM A KEZETEK
Chyenne eltöprenget, majd hirtelen ötlettől vezérelve a lámpák és vezetékek közé dugta a kezét és a kristályra tette. Gregg követte a lány példáját. A kristály felülete csaknem tökéletesen simának tűnt, és várakozásaival ellentétben nem volt sem hideg, sem meleg.
-VIGYÁZZATOK EGYMÁSRA –érkezett az üzenet a kijelzőn.
Majdnem egy percig nem történt semmi-
-A LÁMPÁK.
A kadétok észbe kaptak és elvették a kezüket.
-Kiszabadítjuk! –suttogja Cheyenne.
-Mindent megteszünk…akkor is, ha kirúgnak a csillagflottától…apa.
-SEGÍTSETEK
-Segítünk!
-IDŐ...
-HOGY ADHATOK ADATOKAT?
-Van adatátviteli csatlakozó, ha jól látom.
-HOLNAP ADOK
Ismét szünet.
-MENJETEK…DOLGOZOM
-Szia…
 
Némán távoznak a helyiségből. A laborban Gregg leroskadt egy székre és a kezeibe temeti az arcát. Cheyenne mellé lép és simogatni kezdi a fiú fejét. Gregg magához húzza a lányt és az ölébe fúrja a fejét.
-Hogy történhetett meg ez… -hallatszik fojtottan. 
-Nyugalom kadét…lehet hogy megvan a megoldás.
Mindhárman várakozva fordulnak Dr. Whitehead felé.
-Mint az tudják annak a kristálynak a szerkezete nem tökéletes…nem olyan mint amilyennek lennie kellene, emiatt egy kissé más a kristályt alkotó atomok rezgése. Ez tehette lehetővé, hogy a…az Ön apja gondolkodjon…és ez ejtette csapdába a lelkét…már ha van olyan. A többi kristály esetében hasonló jelenséget nem fedeztek fel…az apja esetében hamar rájöttek, hogy valami történt.
-Éééés…?
-Már csak azt kell kitaláljuk, hogyan tudjuk megváltoztatni az atomok rezgését úgy, hogy olyan legyen, mint a hibátlan kristály esetében.
-Mennyi időre van szükségük?
-Pár óra… 
-1 nap! –közli Gregg határozottan.
-Tessék? Hogy mondta kadét?
-Apám 1 nap múlva adatokat akar átadni. Utána lehet…
-Tiszteletben tartjuk a kérését. Még belefér…26 óra múlva kell érkező-pályára állnunk. Meg tudják csinálni?
-Igen…
-Akkor most menjenek pihenni! Dr. Whitehead, a következő 24 órában folytassanak le annyi kísérletet és modellezést, amennyit csak lehet… Biztosra kell mennünk, ennyivel tartozunk…nos…tartozunk neki.
 
A következő órák eseménytelenül telnek, az ISRS MANTARAY rendületlenül szeli a végtelen világűrt. Altbaum kapitány álmatlanul forgolódik az ágyában..kérdések és lehetséges válaszok forognak a fejében, melyek még további kérdéseket vetnek fel. Végül lerúgja magáról a takarót, felöltözik és a kontroll-terembe megy, aztán a kantinban kávét vesz és elgondolkodva kavargatja a forró fekete italt. Fogja a bögrét és a laborba megy, ahol a kutatók gőzerővel dolgoznak. A fejével kérdően biccent a külön helység felé, mire Dr. Whitehead jóváhagyóan bólint, majd ismét a munkába temetkezik. Altbaum bemegy és leül a lámpák által megvilágított kristály elé. Egy darabig nem történik semmi…megköszörüli a torkát, mire a kamera felé fordul.
-KAPITÁNY –jelenik meg az üzenet kisvártatva a kijelzőn.
-Nem kertelek…nem tudom hova tenni…Önt…
-NEM HISZI HOGY ÉN VAGYOK
-Nem.
-NEKEM 150 ÉV SEM VOLT ELÉG
-Mire…?
-HOGY MEGÉRTSEM
-Nézze nekem, ez a csapdába esett lélek dolog nekem túl hihetetlen…de másik a véletlenszerűen generálódott személyiség sem túl hihető…MI-nek viszont túl kifinomult.
-BIZONYÍTÉKOT VÁR TŐLEM
-Igen.
-NEM TUDOK ADNI
-Az egyenletét is tökéletesítette.
-100 ÉVBE TELT MIRE RÁJÖTTEM HOGYAN
-Akkor még 100 év…és talán meg tud győzni…
-NEM ÁLL SZÁNDÉKOMBAN
-Miért…?
-EZ EGY HATÁRMEZSGYE
 
Altbaum türelmesen vár.
 
-ITT TÖBBET SZÁMÍT A HIT
-Mint?
-MINT A BIZONYÍTÉK
-A tudósaink rájöttek valamire…meg kell változtatnunk a kristály saját-rezgését.
-ZSAROL
-Hová gondol…?
-BIZONYÍTÉKOT AKAR
-Szeretnék
-CSERÉBE KISZABADÍT … ERRE GONDOLT
-Megnyugtatom…meg sem fordult a fejemben. 
-NEM TUDOM BIZONYÍTANI
-És ha üzenetet hozna egy elhunyt hozzátartozómtól…mondjuk…
-NEM KÖZVETÍTHETEK
-De értse meg mit kockáztatunk! Tegyük fel „kiszabadítjuk” de adatok vesznek el…a tudás, amit felhalmozott…
-MEGKAPTÁK AZ EGYENLETEKET
-De a többi? Nem zavarja, ha elvész?
-NEM
-De miért?
-ÚGY BECSÜLÖM TÖBBET TUDNAK
Altbaum ráncolni kezdi a homlokát.
-HASZONTALAN A TUDÁSOM
-Tegyük fel, csapdába esett a lelke…nem csak annyira szabadulna, hogy nem érdekli ha elvész a tudása?
-NEM.
-Hajlok arra, hogy Ön inkább egy mesterségesen létrehozott személyiség…egy MI, ha úgy tetszik, ami használja a néhai Dr. St.John emlékeit.
-AKKOR MIÉRT AKAROK TÁVOZNI
-Ez egy jó kérdés doktor…
-KÉREM HAGYJON
-Megbántottam?
-DOLGOZOM
A kamera kikapcsol és elfordul. Altbaum zavartan kevergeti a maradék kávét…a beszélgetés nem győzte meg sem a saját teóriájáról, sem az ellenkezőjéről. Egy MI valóban nem óhajtaná megszüntetni magát, bár amilyenek a mai MI-k, a szuicid hajlam se lenne tőlük szokatlan. Ugyanakkor arra sem kapott bizonyítékot hogy valóban esetleg egy lélek esett csapdába…ez az egész kezdett szürreálissá válni… Mindenesetre a két gyereket meggyőzte… Nem kötelessége, de kedvez nekik…ha Gregory nem a doktor hozzátartozója lenne magasról tenne az egészre… 24 óra haladék még belefér. Min dolgozhat a doki…? Keserűen belekortyol a kihűlt kávéba.
 
-Altbaum kapitány, úgy véljük, megtaláltuk a módját az atomok saját-rezgésének stabilizálására.
-Rendben…mennyi idő…?
-3 órán át kell tartson az energiaközlés.
-Azt mondta, stabilizálják a rezgést.
-Igen, a hiba miatt lassan de biztosan diszharmonikussá válik az atomok rezgése…másképp a kristály szétesik, elporlad.
-Ez mit jelent? Kiszabadul?
-Inkább csak fragmentálódik…
-Tudhatja ezt…? –int a külön szobában lévő kristály felé.
-Nem. Csak a raktározott tudást képest kezelni, így pontosíthatta az egyenleteket…
Altbaum megmasszírozza az orrnyergét, majd visszamegy a szobába.
-Dr. St.John. Megtaláltuk a módját, hogy az Ön szavával élve kiszabadítsuk. 12 óra múlva hozzá kell kezdenünk…
Sokáig semmi…a kamera nem kapcsol be. Végül világítani kezd a képernyő és megjelenik egy üzenet:
-SZÓLJANAK NEKIK
Altbaumnak semmi kétsége kikre gondol…az… Képtelen élő emberként vagy valóságos személyként gondolni a kristályra…vagy a kristályban lévő valamire.
-De ez azt jelenti, hogy megszűnik.
Hosszú percekig vár, de nem érkezik válasz. Mérgesen otthagyja a kristályt és a kabinjába rohan. A kutatók a laborban elhűlve néznek utána.
Altbaum mérgesen nyúl a kommunikátor után:
-St.John, Humphries, 14-00-kor megkezdjük a kiszabadítást. Legyenek a laborban. Vége.
A kadétok értetlenül bámulnak egymásra a nyers hang hallatán. Altbaum a kezében lévő kommunikátort méregeti…ezt nem kellett volna…a saját kételyei miatt azt a két szerencsétlen kölyköt bünteti… Majd elfelejtik…esetleg alkalomadtán bocsánatot kér.
 
 
 
14-00 előtt nem sokkal pár ember gyülekezik a laborban: McEllroy és Altbaum kapitányok, Dr. Whithead és két másik kutató, Gregg és Cheyenne, végül az egyik reaktormérnök, aki a lelkészi feladatokat is ellátja a hajón.
-Ő…? –biccent a reaktormérnök felé Altbaum.
-Méltó módon kell útjára bocsátanunk. –válaszolja a mérnök.
-Lássunk hozzá Dr. Whitehead.
 
A kis társaság bevonul a külön szobában lévő kristályhoz
-Nos. igen. Dr. St.John, megkezdjük az eljárást. A folyamat lényege, hogy moduláljuk a besugárzó fény fotonjainak rezgését, az amplitúdót és a frekvenciát is, ezzel elérjük, hogy az atomok rezgése megváltozzon.
-ELŐBB AZ ADATOKAT
Gregg elővesz egy kis kerek korongot és az adatátviteli csatlakozóra helyezi. A kis korong peremén hamarosan növekvő hosszúságú kék csík jelzi az átvitelt.
-SZEMÉLYES JELLEGŰ ADATOK
Halk pittyenés jelzi, hogy az adatátvitel kész, Gregg elteszi a korongot.
-CHEYENNE, GREGG
-Igen… -a két kadét a kamera elé áll.
-CSAK MÉG EGYSZER LÁTNI AKARTALAK BENNETEKET
-Apa… -Gregg egy kis faragott fehér keresztet vesz elő a zsebéből, és a sok használattól elfeketedett bőrszíjnál fogva a nyakába akasztja.
-MÉG MEGVAN
-Igen
-A MÁSIK
-A kabinomban van.
-ADD CHEYENNE-NEK.
-Úgy lesz…
-VICKY-É VOLT
Cheyenne megtörli a szemét.
-KEZDHETJÜK
-Megkezdem a besugárzást, doktor! Kérem amennyiben, nem esik nehezére tájékoztasson, mi történik.
-RENDBEN
Dr. Whitehead és a kutatók elhelyezik a besugárzást végző lámpákat.
-KAPITÁNY
Dr. Whitehead ellenőrzi a sebtében összeállított berendezést.
-NÉHA A BIZONYÍTÉKOT
A beosztott kutatók bólintanak, Dr. Whithead bekapcsolja a berendezést
-MAGÁBAN KELL KERESNI
Altbaum megrendülten böngészi az neki szánt üzenetet. Halvány, kékes-fehéren derengő fény világítja meg a kristályt, telnek a percek, majd az első óra is. 
 
-FÉNY
Dr. Whitehead és kollégái néha méréseket végeznek.
-REZEG…MÁSHOGY…NEM ÉREM EL
-Eddig minden jól megy –súgja Whitehead Altbaumnak- Az atomok sajátrezgése a kívánt ütemben változik.
Cheyenne és Gregg szomorkásan nézik a jelentet. A lelkész feladatait ellátó mérnök mormolja a szertartás imáit. Cheyenne halkan mondja utána, Gregg azon kapja magát, hogy magában ismétli a lelkész szavait. Altbaum elgondolkozva nézi őket. Eltelik a második óra is, a harmadik óra hasonlóan telik, Dr. Whitehead folyamatosan mér és elégedetten bólogat.
-Hogy van doktor? –a kérdés meglehetősen profánul hangzik
-NYÍLIK
Telik az idő, a kristályból nem érkezik üzenet.
-Ég veled… -int Gregg.
-VICKY
-Mi történik? –kérdezi súgva Altbaum Dr. Whitehead-től.
-Szétesik az adathalmaz, vagy kiszabadul a lélek…amelyik tetszik.
-Akkor nem MI?
-Valószínűleg nem…nem így reagálna.
-SZABAD
Cheyenne könnyek közt mosolyog és Gregg-et megmagyarázhatatlan megnyugvás tölti el. További negyed óra telik el.
-Dr. St. John, itt van még? Hogy érzi magát?
Nem érkezik válasz.
-Doktor, kérem válaszoljon…minden rendben?
Csigalassúsággal vánszorognak a percek. Whitehead újabb méréseket végez.
-Eltűnt a parallel rezgésminta. –állapítja meg szakszerűen- Eltelt idő 2 óra 57 perc 31 másodperc. Eljárás vége 17-07-32.
Ennyi…volt? -kérdezi Altbaum
-Nos, igen. Ennyi. Kérek egy adat-csatlakozót!
Dr. Whitehead összeköti a lapszámítógépét a kristállyal.
-Igen…itt van minden…nagyszerű… Most már tulajdonképpen egy viszonylag stabil adathordozó. Megvannak az egyenletek, és a levezetés is…azt kell mondjam, zseniális…
-Akkor mehetünk! 19-00-00-kor megkezdjük az érkezési pályára állást!
Altbaum gyanakodva méregeti a két kadétot, de nem tűnnek zaklatottnak, inkább nyugodtak. „Ha másért nem, ezért megérte.” –zárja le magában a témát.
-Még a súlyát mérjük meg…csak kíváncsiságból.
-Ez érdekes, főnök –mondja a mérést végző kutató- Most pont annyi, amennyinek lennie kéne. Biztos rossz volt a mérleg, Charlie egyszer odakoccantotta az asztalhoz.
Altbaum a gondolataiba mélyedve ballag a kontrollterem felé, fél füllel hallja, hogy Gregg megbeszél valamit a lelkésszel, valami felkészítés…
 
Cheyenne és Gregg a kantinban kuporognak egy-egy bögre tea mellett. Gregg csatlakoztatja az adathordozót a lap-számítógéphez és tanulmányozni kezdi az adatokat.
-Mit adott…?
-Történeteket az életéből…hogyan járta a világot, hogyan ismerkedett meg a feleségével, aki tulajdonképp az anyám…kalandos élete volt.
-Merre járt?
-Mindenfelé…Mexikó, Brazília, Mongólia, Alaszka, Ausztrália…a Csendes-óceán lakatlan szigetein…
-És kiderül…hogy miért…hogy Deana miért akarta megölni…?
-Igen, tessék, olvasd el, egy külön történet, „Sátánsziget” a címe, de ne rágódj ezen…nem változtat semmin…ugyanúgy szeretlek. A többi is érdekes olvasmány.
Cheyenne olvasni kezd.
-Kérem a kezed! –mondja Gregg.
Cheyenne érzi, hogy a fiú valamit a markába csúsztat, kíváncsian nyitja ki az ujjait. A tenyerén egy vékony, de erős nemesacél láncon függő, a fiúéhoz hasonló kis kereszt pihen.
-Ő akarta így…az apám.
-Ez…ez olyan, mintha…
 
Gregg csak mosolyog.