Baráti szerelem 5. fejezet

Ötödik fejezet



A tél zordabbnak ígérkezik, mint az előző éviek. Odakint ismét havazott. Csendesen, nagy pelyhekben. Erik az ablak előtt állt, és bámult kifelé. Kezében egy csésze forró kakaót tartott. Nemrég kelt fel. Gondolatai Katán jártak. Az elmúlt két hét csodálatos volt. Egy igazi valóra vált álom. Még most sem akarta elhinni. A lány vele van, őt választotta, és viszont szereti. Elmosolyodott, majd szürcsölt egy kortyot az italából. Odakint az utcán pár gyerek szaladgált. Hangosan nevetgéltek. Hógolyóztak, szánkóztak. Élvezték a tél különleges varázsát. Láthatóan nem zavarta őket a hideg, és a szüntelenül eső hó. A meteorológusok azt jósolták, hogy hétvégére eláll, és hideg, de napsütéses napok jönnek. Úgy látszik megint tévedtek, mert nem úgy tűnt, hogy ennek egyhamar vége lesz. Pedig jó lenne, mert az este lesz Kata első fotókiállítása. A lány egész héten ideges volt. Fel-alá szaladgált, és egyszerűen nem akarta elhinni, hogy erre sor fog kerülni. Élete egyik nagy álma vált valóra, mikor megkeresték, és felajánlották neki, hogy a fotóiból kiállítást rendeznek. Eddig csak pár képe jelent meg egy-egy magazinban, és sosem hitte volna, hogy bárki fel fog rá figyelni, de megtörtént. Ez lesz élete első kiállítása, és nem is mer belegondolni. Igyekszik elhessegetni a pozitív gondolatokat. Nem akar arra gondolni, hogy hatalmas siker lesz, és beindul a karrierje, és leteheti névjegyét a művészvilágban. Azt tervezte, hogy ha vége az iskolának, akkor külföldre megy, munkát vállal, és ott igyekszik kamatoztatni a tudását, ám ha esetleg sikerrel jár, akkor lehetséges, hogy a maradás mellett fog dönteni.
Bárhogy is alakul, Erikre számíthat. A férfi vele tart akár a világ végére is. Nem akarja elveszíteni, nem akar nélküle létezni. Az elmúlt napok fantasztikusak voltak. Minden szabadidejüket együtt töltötték. Sétáltak, szeretkeztek, mókáztak, szeretkeztek, beszélgettek, és szeretkeztek. Élete álma vált valóra. Meg van az, amire, akire vágyott, és ez akkora erőt, energiát ad számára, hogy a fáradtság érzését már nem is ismeri. Sosem hitte volna, hogy ilyen jó érzés boldognak lenni. Elképzelni sem tudta ezt az állapotot. Rég lemondott róla, és boldogtalanul élte a napjait, melyek egyre elviselhetetlenebbek lettek… most pedig majd kiugrott a bőréből, annyira jól érezte magát.
Gondolatai világából a telefonja csörgése hozta vissza a valóságba. Felhörpintette a maradék kakaóját, és a konyhapulton hagyott telefonhoz sietett. Csodálkozva nézte. Nem tudta felvegye-e, vagy sem, de végül felvette.
- Igen? –nem tudta mit akarhat. Hónapok óta nem beszéltek. Timi egyik pillanatról a másikra döntött úgy, hogy elhagyja. Azóta, talán ha kétszer beszéltek. Évekig voltak együtt, és Erik azt hitte örökre együtt maradnak. Vele tervezte el az egész életét. Boldog volt, legalábbis azt hitte, hogy az, mert ehhez, amit most érez köze sem volt annak az érzésnek.
- Szia. –lágy, kedves hangon köszönt- Nem zavarlak?
- Nem, dehogy. –valóban nem zavarta. A napot teljesen szabaddá tette az esti kiállítás miatt, hogyha esetleg Katának bármiben a segítségére lehet, akkor egyből menni tudjon.
- Nem akarlak zavarni, csak lenne egy problémám, és nem tudtam, hogy kit hívhatnék fel –kissé zavartnak tűnt. Izgatott volt- aztán eszembe jutottál.
- Miben segíthetek? –félt feltenni a kérdést, de nem akart udvariatlan lenni.
- Vettem egy fát karácsonyra, és hát nem tudom beletenni a tartóba, mert az túl szűk. Próbáltam faragni belőle, de totál béna vagyok. Neked meg mindig olyan jól ment. Esetleg nem tudnál valamikor átjönni, és segíteni?
- Hát… - hirtelen nem is tudta, hogy mit is válaszoljon. Nem akart gondot magának, de cserben sem akarta hagyni a lányt. A délelőtt nem volt jó, mert Katával megbeszélték, hogy együtt ebédeznek. Este viszont a kiállítás előtt fel tud ugorni. Végül is nem nagy munka, pár perc alatt belefaragja, aztán mehet is a kiállításra. –A napom elég zsúfolt, de este lesz egy kis szabad időm, akkor fel tudok nézni.
- Az nagyszerű lenne –lelkendezett- akkor gyere csak. Itthon leszek.
- Rendben –letette a telefont, és mélyet sóhajtott. Nem tudta, hogy szóljon-e róla Katának. Nem akart titkolózni előtte, de azt sem akarta, hogy emiatt is idegeskedjen. A kiállítás miatt amúgy is feszült volt, ez pedig csak egy kis apróság. Nem kell róla tudnia, majd inkább csak a kiállítás után szól róla, amikor már a lány nyugodt lesz. Ha az lesz. Mert. ha nem jól sikerül a dolog, akkor nagyon maga alatt lesz, és akkor amiatt nem szólhat neki róla. Ahogy ezen rágódott ő maga is nyugtalan lett, de végül úgy döntött, hogy majd ha minden oké lesz, akkor fog szólni róla. Az órájára pillantva látta, hogy eléggé elszaladt az idő. A fürdőbe sietett, lezuhanyozott, összeszedte magát, majd elindult Katáért a galériához. A lány már korán bement. Pár napja már minden képnek megtalálták a tökéletes helyet, ám szerette volna még egyszer alaposan szemügyre venni, hogy ha kell, akkor még időben módosítani tudjon. Mire a galériához ért a havazás elállt. Az utak ugyan fehér takaróba burkolóztak, de járhatóak voltak. Farkas éhes volt, mert a kakaón kívül semmit sem fogyasztott. Kata szintúgy éhes, korgó hassal csatlakozott hozzá. Örült is a férfi meghívásának, mert nem lett volna ideje főzőcskézni. A közeli étterembe mentek, ahol szinte egy üres asztal sem volt. Erik is már egy hete lefoglalta az asztalukat. Ilyenkor ünnepekkor megszokás volt, hogy a rohanás miatt mindenki a könnyebb utat választotta, és főzés, otthoni pepecselés helyett a kényelmesebb, éttermi kosztot, vagy a pizza futárt választották. És persze ilyenkor rendezték az év végi munkahelyi ebédeket, vacsorákat, partikat is. Mindenki ünnepi lázban égett. Sokan rohangáltak még ajándékok után, és úgy tűnt sosem érik utol magukat. Az ünnepi pörgés mindenkit stresszel, de a legtöbben szerették. A karácsony különleges esemény, az egyik legnagyobb, legjobb az évben, mely összehozza a családokat, barátok, rokonokat, és együtt jó hangulatban zárhatják az évet, mely teljesen mindegy, hogy mennyire volt sikeres, vagy sikertelen. Ilyenkor egy pillanatra megszűnnek a gondok, és mindenki boldog, még ha ez az érzés csak egy pillanatig is tart. Erik ilyenkor mindig felidézi magában a régi emlékeket. Azokat az éveket, mikor még fára is alig telt. Nem voltak nagy ajándékok alatta, volt mikor csak egy kis játékautó, és egy pár zokni fogadta, de ő örült azoknak is. És már akkor megtanulta, hogy ez az esemény nem az ajándékokról szól, hanem arról, hogy együtt vannak, szeretik egymást, törődnek egymással, és akármennyi vita, nézeteltérés is volt évközben, ilyenkor ezek háttérbe szorulnak és élvezik egymás társaságát. Ők ketten már eldöntötték, hogy együtt szeretnék tölteni a szentestét, ezért Erik fog átmenni a lányhoz, és a szüleihez. Az elmúlt években amúgy sem volt otthon ezeken az estéken, mert mindig Timi szüleinél töltötték. Ez ott hagyomány volt. A szétszéledt család összejött arra az estére, és együtt töltötték el. Másnap szoktak ebédre átmenni Erik szüleihez. Ebben nem fog változni semmi sem… Az ebédet gyorsan belapátolták. Kata sietett vissza a galériába, mert még egy-két apróbb módósítást szeretett volna véghezvinni, és még egyszer átbeszélni az estét is. Erik kietette ott, ahol összeszedte, majd haza sietett. Maradt még pár órája. Megnézett egy filmet, majd ledőlt egy órácskát aludni, hogy az estét jobban bírja. Már majdnem sötét volt odakint mikor felébredt. Gyorsan lefürdött, felöltözött, és már indult is. Lesz körülbelül egy fél órája Timire, aminek elégnek kell lennie…
- Szia –Timi ajtót nyitott, és beengedte.
- Szia –köszönt, és egy pillanatra elállt a lélegzete. A lány gyönyörű volt. Még sosem látta ennyire szépnek. Hosszú, fekete haja kibontva omlott a derekáig. Fekete, alkalmi ruha volt rajta, mely a testéhez simult, és kihangsúlyozta kerek melleit, és formás fenekét.
- Már vártalak –mosolygott.
- Jól nézel ki –viszonozta a mosolyt, és kissé zavarban volt. Érezhető volt a kettőjük közti feszültség.
- Köszönöm –jólesett neki a férfi bókja- te sem panaszkodhatsz.
- Köszi. Na és hol van az a rakoncátlan fa?
- Az erkélyen. Kitettem oda, hogy a meleg meg ne viselje idebent.
- A tartó is kint van? –elindult az erkély felé.
- Igen –követte- és a kés is. Ugyanaz, amivel tavaly is fabrikáltál.
- Ami miatt totál kiakadtál –mosolygott.
- Annyira azért nem.
- De, de… jól emlékszem. Azt mondtad az volt az egyetlen normális késed.
- Csak vicceltem –próbált hárítani- tudod, hogy engem sosem szabad komolyan venni.
- Igen, tudom –kilépett az erkélyre-, na, lássuk. A fa közel két méter magas volt. A lábánál ott volt a tartó, a kés, és némi forgács. Timi valóban próbálkozott, de nem járt sikerrel. Erik lehajolt, és hozzá látott, hogy méretre vágja a fát. Pár perc alatt végzett. Ráhózta a tartót, majd felállította –kész is vagyok.
- Köszönöm – örült a sikernek. Már el is felejtette, hogy a férfi mekkora segítséget jelentett számára a hétköznapokban, és azon gondolkozott, hogy mekkora hülyeséget csinált, amikor kitette. Azt hitte az a jó megoldás. Titokban a főnőkével kavart, aki azt ígérte, hogy elhagyja a feleségét, és együtt kezdenek új életet, ami végül sosem következett be. A főnöke felesége terhes lett, és kiderült, hogy ú csak egy játékszer volt. A férfi utána el is költözött a családjával, az ország másik felében telepedtek le, ő pedig itt maradt egyedül. Akkor azt hitte az a jó megoldás. Többre, jobbra vágyott, és végül megjárta. Azóta sem találja a helyét, és egy férfival sem állt le. Beletemetkezett a munkába. Szabadidejét a barátnőivel tölti, és igyekszik nem egyedül lenni, mert olyankor mindig maga alatt van, és az elszúrt életén gondolkozik. –gyere, egyél egy sütit.
- Nem akarok zavarni.
- Nem zavarsz, gyere –elindult a konyha felé, Erik pedig utána. Nem bírta levenni a tekintetét a lány kerek hátsójáról, mely lágyan ringott. – iszol velem egy bort?
- Nem lehet, mert ma még vezetek.
- El is felejtettem –mosolygott- kár, hogy sietsz. Emlékszel, hogy régen minden péntek este elmentünk vacsorázni, utána pedig itthon megittunk egy üveg bort, és megnéztünk egy filmet?
- Persze –felidézte magában az emlékeket. Nagyon jól megvoltak, szerették egymást, és rengeteg feledhetetlen élményben volt részük. Timi pedig még mindig gyönyörű. Nem tagadhatja, hogy a szépsége még mindig lenyűgözi. Furcsa bizsergés futott végig a testén. Ismét megkívánta. Talán csak az emlékek felidézése miatt, de egy röpke pillanatra elöntötte a vágy.
- Mi az? –észrevette a férfi vágyó tekintetét. Poharát a konyhapultra tette. és odalépett hozzá. Tekintetük találkozott, megnyalta a szája szélét, majd megcsókolta. Eriket váratlanul érte, a pillanat hevében nem tudott máshogy reagálni, és visszacsókolt. Timi karjaival magához préselte, majd vetkőztetni kezdte. Nem a fa miatt hívta fel, hanem azért, mert hiányzott neki. Újra látni akarta, és újra szeretkezni akart vele. A fa csak remek ürügyként szolgált, hogy felcsalja. Most pedig minden úgy alakul, ahogy eltervezte. Erik kezei is felfedező útra indultak. Az alkalmi ruhát feljebb húzva a lány kerek, feszes hátsójába markolt, miközben Timi már az alsónadrágjában járt, és azon dolgozott, hogy teljesen felizgassa. Közben tovább csókolóztak. Percekig tartó nyelvcsatába feledkeztek, míg nem a lány felsóhajtott, és tovább indult. Erik nyakát kezdte el csókolgatni, majd beleharapott, amitől a férfi kijózanodott, és rájött, hogy hülyeséget csinál. Katát szereti, ő élete szerelme… ez pedig, ez pedig hiba lenne. Hatalmas hiba. Nem szabad engednie a szép emlékek okozta pillanatnyi vágynak. Kezét kihúzta Timi bugyijából, és finoman eltávolodott tőle. – Mi a baj? –vágytól égve nézett rá.
- Nem lehet –szégyellte magát- van valakim, és szeretem. Ez pedig hiba lenne.
- Nem lenne az –teljesen felizgatta, vágyott rá, és nem akarta, hogy vége legyen-, nem lenne hiba. Csak felidéznénk a régi szép időket.
- Hidd el, mind a ketten megbánnánk –visszagombolta a nadrágját, majd elindult a nappali felé- csodálatos nő vagy. Fogsz majd találni egy remek férfit, aki szeretni, értékelni fog, de ez nem én leszek. Szép volt, jó volt veled. Ne bolygassuk a múltat, és rontsuk el egy pillanatnyi vágy miatt.
- Rendben –csalódott lett, de nem tehetett semmit. Mindig is tisztelte, szerette a férfi erősségét, őszinteségét és, hogy képes volt a legnehezebb pillanatokban is jól dönteni- szerencsés az a lány. Veled megütötte a főnyereményt.
- Köszi –elmosolyodott, majd odalépett hozzá, és megölelte. Timi arcán egy könnycsepp gördült végig. Tudta, hogy hatalmas hibát követett el, mikor szakított vele, és most ezért fizetnie kell-, ha bármikor bármiben a segítségedre lehetek, csak hívnod kell. És lehetünk barátok, ha akarod.
- Persze –jó érzés volt a férfit ölelni.
- Boldog karácsonyt –két puszit nyomott az arcára.
- Boldog karácsonyt.

Erik az utcára érve az órájára pillantva látta, hogy elkésett. A kiállítás már elkezdődött, és majdnem egy órányi késésben volt. Beült az autóba, és száguldani kezdett. A galéria előtt már nem volt szabad hely, ezért két utcával lejjebb kellett megállnia. Tudta, hogy hibázott, és cserbenhagyta Katát. Tudta azt is, hogy számolnia kell a tette következményével, és, hogy nem hazudhat. A nyakán lévő harapásnyom mindent elárul. Csak abban bízhat, hogy Kata meg fogja érteni, és meg tud neki bocsájtani ezért a hibáért.