Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
1986 nyara. A felszabadulás óta először látható vérfarkas a Fővárosi Állat-és Növénykertben!...
A történet egy fantasy paródia, elsősorban az 1920-30-as évek amerikai fantasy szerzőinek...
fordítás …. Eredeti történet: THE COLD CASE OF MR. HARRINGTON …. Szerző: Ronde …. Literotica...
Fordítás …. Eredeti történet: THE COLD CASE OF THE PIERCED WOMAN .... Szerző: Ronde .... Literotica;...
A mostani történetem az erotikustól a fantasy-ig terjed, benne bdsm és egyéb elemekkel. Jó...
Friss hozzászólások
golyó56: Csúcs ahogy kigúnyolod a fociő...
2024-05-23 17:35
kaliban: Nagyon tetszett! Jó kis doppin...
2024-05-23 17:23
laci78: mikorra várható a folytatás, S...
2024-05-22 07:29
kivancsigi13: Tetszett a történet, kár, hogy...
2024-05-21 22:01
Materdoloroza: Ez is nagyon bejött! Még! Még!...
2024-05-16 12:16
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Another day and another's gone...

Renátó barkácsolásának köszönhetően a tűz még reggel is ég, amikor Zaz elsőként felébred, de nem sokkal utána Ati is felül. Álmos tekintetével csak biccent egyet Zaz felé, ezzel kívánva jó reggelt. A két férfi felkel és kimennek egyet járni, meg wczni. A motorok szerencsére megvannak még és már a hó sem esik. Ugyan még sötét van, de már nincs olyan hideg, mint tegnap este. A két férfi elindul, hogy egy kicsit szétnézzen, nem történt-e valami az éjszaka.  
 
A tájat érintetlen hó és végtelen csönd borítja. Ez a csönd sokkal mélyebb, mint az összeomlás előtti külvárosi, nyugodt éjszakák, masszívabb, ugyanakkor törékenyebb. Ezt nem zavarja meg egy távoli autó, vagy egy közeli szomszéd bulizásának a hangja, a kutyák ugatási lánca sem oszlatja szét, de a száraz ág letörésének a hangja szinte fájdalmas a fülnek. Ati és Zaz nem is beszélgetnek, csak csendben sétálnak egymás mellett, kísérőjük a talpuk alatt ropogó hónak a zaja.  
 
Mire a többiek is felébrednek már világos van. Egy kis fekvés után Dávid nekiáll reggelit csinálni, közben a többiek készülődnek, összepakolnak és előkészítik a motorokat.   
 
- Meg kell mondjam, nagyon jót aludtam. – jegyzi meg Erik, a ponyvája összehajtása közben  
 
- Én sokszor felébredtem. Izgultam, hogy ne aludjon ki a tűz. – feleli Zaz  
 
- Renátó tök jól megcsinálta. Irigylem amiért ilyen jó megoldásokat tud kitalálni. – csóválja a fejét Erik, irigykedve  
 
- Persze, jó lett, csak biztosra akartam menni. Nem akartam, hogy a hidegre keljünk, mert az már rég rossz.   
 
- Te vagy a mi védőszentünk. – mosolyog Erik  
 
Reggeli után eloltják a tüzet és visszazárják a sufnit, biztosítva, hogy ha más is akarja használni, akkor legyen rá lehetősége. Kitolják a motorokat és ugyanabban az alakzatban útnak indulnak, mint ahogy jöttek.   
 
Zalán egyelőre még ülve motorozik, élvezi a tájat és a motorozást, valamint, hogy nem fáj az ülepe. A téli táj látványát amúgy sem tudja megunni. Automatikusan eszébe jutnak azok az idők, amikor még kicsiként az apjával és a testvérével szánkózni mentek, vagy amikor az iskola előtt, után, esetleg órákról kilógva hógolyó csatáztak. Eszébe jutnak a téli szünetek, a sablonosan gondtalannak mondott gyerekkor, ami csak a felnőttléthez képest gondtalan. Eszébe jutnak a karácsonyok, a készülődés, a karácsony előtti takarítás, a sütés-főzés, rokonvárás, rokonlátogatás és persze maga a karácsony. Az ajándékok bontogatása, a fenyőfa, az ünnepi rántott hal, a bejgli és az, hogy együtt van a család. Aznap estére tényleg mintha kicsit béke ült volna a világra, nem volt semmi más, csak a szeretet. Így utólag már nincs rossz emlék, minden emlék kellemessé fakult, ha alapból nem is volt az. Aztán most itt ül, és próbálja megragadni ezeket a távolodó emlékképeket, mint kifújt cigifüstöt a levegőben; mindkettőt hiába.   
 
- Na tessék, megint sikerült elszomorítanom magam. Faszom. – lesz mérges magára Zalán  
 
Az utakon több helyen látni hatalmas hókupacokat, ezek valószínűleg otthagyott autók, betemetve. Lehet, hogy van bennük hasznosítható holmi, vagy alkatrész, de lehet, hogy nincs. A hó letakarítás, valamint a bejutás a kocsiba viszont sok energiát emésztene fel, így már az elején megállapodtak, hogy nem bajlódnak ezekkel.  
 
Hamarosan kiérnek a kertesházas részről egy nagy körforgalomhoz. A táblákat már leszedték, így akik nem ismerik a környéket, csak találgatni tudnak, hogy a 3 másik út merre visz. A jobb oldalra menő út látszólag a kertes házakhoz megy vissza, csak egy másik részhez, az egyenesen és a balra menő út pedig bemegy a fák közé.   
 
- Merre menjünk? – fordul a társaihoz Zaz – Nem vagyok ismerős ezen a környéken.    
 
- Attól függ merre akarunk menni. – kiáltja Dávid – Balra egy hosszú erdős rész után egy másik lakótelepre jutunk, egyenesen meg fel az autópályára.  
 
Attila egyetértően bólogat.   
 
- Akkor egyenesen? – néz a társaira Zaz, azok bólogatnak – Egyenesen. – csukják le a sisakplexit 
 
Attilát az őrületbe kergeti, hogy itt van alatta egy gép, amit tökéletesen ismer és ami simán tud 200 km/h-val menni, most mégis úgy kell bánnia a gázzal, mint a hímes tojással, különben kivágódik alóla a motor. Piszkosul unja magát, és ezen a monoton, fehér táj sem segít. Amerre csak néz fehérség, fehérség hátán, pláne így az autópálya felé haladva, ami még nyáron is monoton. Persze nyáron nem a tájat nézi, hanem az utat és az autókat, vagy a sebességmérőt, ami ritkán megy a 150-es vonal alá. Most azonban ez nincs, így vagy a saját műszerfalát nézi, vagy az előtte haladó BMW-t, esetleg a Yamahát, amiknek kis túlzással már minden részletét le tudná rajzolni.   
 
Az idő fokozatosan melegszik, az éjszakához képest egész tűrhető idő van. Az autópályán jóval több elhagyatott jármű van, sok helyen egymásba csúszott autók, nagy balesetek nehezítik a tovább haladást. Egy nagy, hosszú kocsisor után viszont egy kamion van keresztbe fordulva az autópályán, a csapat tagjai, a motorról leszállva méregetik a lehetőségeket. A kamion ugyan kidöntötte a szalagkorlátot, de egy elég mély és meredek árok húzódik az autópálya mellett, balra viszont két szalagkorlát, köztük pedig egy széles bokor sor választja el a kétszer két sávot, így arra sem tudnak menni, kénytelenek visszafordulni az előző lehajtóig. A lehajtó után kétfelé lehet fordulni, a csapat jobbra megy. Egy kis domboldalra épült kertesházas település felé mennek, azonban a településtől nem messze autókkal, kerítéssel meg mindenféle rögtönzött akadállyal zárták le a házak közé vezető utat. Az akadályra több helyen föl van fújva piros festékszóróval, hogy „Távozz innen!”, hangsúlyozva, hogy nem várnak vendégeket. A kerítés hosszan elhúzódik, be a fák közé, a tetején szögesdróttal. Nem tűnik elhanyagoltnak, sőt sok helyen javított, foltozott.  Ez a tény, és az, hogy inkább egy elhagyatottabb falut akarnak keresni, arra készteti őket, hogy végül visszaforduljanak és visszahajtsanak az autópálya lehajtóhoz és most a másik irányba menjek, remélve, hogy egy másik települést találnak.  
 
A hosszú egyenes utat mindkét oldalról erdő szegélyezi, a hó itt is vastagon betakar mindent. A csapat tagjai elmerülnek a téli erdős táj látványában, ami valóban gyönyörű.  
 
Renátó a tájat nézve szinte teljesen megfeledkezik a gondokról és a jelenlegi helyzetről. Elmélyülve csodálja a táj szépségét, a képeslapra illő látványt. Sose tudott festeni vagy fotózni és mindig irigykedve nézte azokat, akik tudnak és megtudtak örökíteni egy ilyen látványt. Mindig is a tél volt a kedvenc évszaka, a hideget sokkal jobban is bírja, mint a nyári forróságot. Sokszor volt, hogy munka után csak úgy sétált egyet, élvezte a téli tájat.   
 
- Hé! – zavarja meg a csöndet Ati hátulról, miközben megáll  
 
- Mi a gond? – néz hátra Erik  
 
Ati nem szól, csak int, hogy jöjjenek hátra. A csapat leszáll a motorokról és a cbr köré gyűlnek.   
 
- Embereket láttam mozgolódni a távolban a fák között az út két oldalán, ez szerintem csapda.   
 
Erik előre néz – Nem elképzelhetetlen.   
 
- Mi legyen? – néz kérdőn Renátó körbe  
 
- Előre megyek a fák között motorral és meglesem őket. - csap le a terepmotorozás lehetőségére Zaz 
 
- És mégis minek? - néz rá kérdőn Erik, majd az ujjain számolni kezd – Egy: a zajjal úgyis elijeszted őket, kettő: elesel és megsérülsz, három: elesel, megsérülsz és a motorod is megsérül. Esetleg négy: csak defektet kapsz.  
 
- Jó, igaz. - csökken a lelkesedése Zaznak – Ne kockáztassunk, forduljunk vissza.  
 
Dávidnak nincs ínyére az ötlet, de belátja, hogy még mindig jobb, mint esetleg belesétálni egy csapdába. Ismét fordulás, vissza az autópályához, ám ezúttal a szembejövő sávba mennek fel, kikerülve a kamiont.   
 
A hosszú, monoton autópálya látványát a távolban egy pihenő képe szakítja meg. Óvatosan közelítik meg, habár nem látják életnek nyomát. Felhajtanak a pihenő végébe és ott állnak meg a motorokkal. Ahogy előre néznek, a benzinkút és az épület környékén nem látnak mozgást, a hó is érintetlenül takarja be a tájat.   
 
- Mi legyen? Nézzük meg a boltot, hátha találunk valamit? – veti fel Zalán  
 
- Hát nem tudom, és ha vannak bent? – aggódik Renátó  
 
- Közelítsük meg óvatosan. Én megyek, nálam úgyis van pisztoly. – veszi elő Erik a fegyvert  
 
- Megyek én is. Ti maradjatok a motoroknál. – néz Dávidra, Attilára és Renátóra Zalán, akik bólintanak  
 
Mivel a szembejövő sávban jöttek és a kijáratnál jöttek be a pihenő helyre, ezért hátulról közelítik meg a benzinkútnál lévő boltot. Ahogy a két férfi lopakodik egyre közelebb akkor se hallanak semmit és mozgásnak se látják nyomát, szűz hó takarja be az egész környéket. Már majdnem elérik az épület sarkát, amikor lépések, de inkább csoszogás hangját hallják, ekkor megállnak. Nemsokára a sarok mögül egy zombi csoszog elő. Nő lehetett amikor még élt, legalábbis a hosszú szőke hajából és a ruhájából ítélve. Üveges tekintetével rájuk néz és csoszogva elindul feléjük. Erik nem habozik, felemeli a pisztolyát, céloz és lő. A zombi bicegő mozgása miatt Erik nem talál, de cserébe az egész környéket betölti a dörrenés hangja. A feléjük tántorgó zombin kívül még 2 jön elő a sarok mögül, ráadásul az egyik igencsak fürgén szedi a lábát. Zalán és Erik pördül és futnának, de Erik megcsúszik egy jégfolton. Ösztönösen kapaszkodót keres, aki most Zalán, így őt is elrántja. Szerencsére az egyik zombi szintén elesik, de a fürgeléptű viszont közelít feléjük. Zaz gyorsan talpra pattan és felsegíti a barátját is, majd futásnak erednek a motorjaik felé. Zaz gyorsabban fut, Erik tempóját viszont tudja tartani a fürgeléptű, sőt mivel Erik sokszor meg-megcsusszan, a zombi kezdi is utolérni. Mivel Dávid látja, hogy a barátja bajban van, indítaná a motorját, de az egy mordulás után leáll.  
 
- Mi a fasz? Ne szórakozz… – próbál indítani Dávid, de a motor nem indul  
 
Ezalatt a zombi próbálja rávetni magát Erikre, ám Erik könnyedén lerázza magáról. Erik ismét célba veszi a zombi fejét, s habár eltalálja, de csak a zombi arcát. A lövés nem tántorítja el a zombit, hogy ismét megpróbálja elkapni Eriket és ezúttal le is dönti a lábáról. Vadul próbálja megharapni a férfit, de Erik egyelőre távol tudja tartani magától. Zaz és Attila odafutnak Erikhez, hogy leszedjék róla az oszladozó hullát, ami elég erősen kapaszkodik, de együttes erővel sikerül lerángatniuk Erikről. Segítenek Eriknek felkelni, aki felpattan a motorjára és indulnának.   
 
- Segítsetek már, nem indul ez a szar! – próbálja indítani Dávid a motort  
 
- Ó a faszomat… Renátó nézd meg a motort! – pattan le Zalán a motorjáról és a zombi felé indul  
 
A zombi látja, hogy közeledik felé Zalán és próbálja elkapni a férfit, ám Zaz könnyedén félreüti a zombi kezeit és egy jobb egyenessel arcon üti. A zombi ismét megpróbálja rávetni magát Zalánra, aki kitér és ismét üt. A helyzet azonban kezd meleg lenni, mert időközben a lassabb zombi is odaér Zazhoz. Ezt látva Erik visszaszalad, hogy segítsen a barátjának és nekifutásból fellöki a lassú zombit. Hogy ne ficánkoljon a lábával rálép a kapálózó hulla mellkasára, hogy lent maradjon. Szerencsére Renátó már meg is találta, hogy miért nem indul Dávid motorja, szerencsére könnyen javítható.   
 
- Kész! Indítsd! – áll fel Renátó  
 
Dávid motorja is felmorajlik, kiabál is a két férfinak, hogy jöjjenek. Zaz egy utolsó ütést még bevisz a zombinak, majd fölülnek a motorjukra és elindulnak. A gyors indulás miatt Attila alatt elkezd ficánkolni a motorja, de hála a rutinjának meg tudja fogni a cbr-t. A fürgeléptű zombi próbál utánuk futni, de már nem olyan jó bőrben, mint eddig, hamar le is marad. A csapat megy tovább a pályán, egészen a következő nagy leágazásig, itt ismét megállnak megvitatni, hogy merre menjenek.   
 
- Én tovább mennék, egy kicsit távolabb pesttől. – nyújtózik Erik  
 
- Szerintem keressünk valahol egy ideiglenes szállást, aztán holnap továbbmegyünk. – javasolja Dávid  
 
- Pest környékén sűrűn vannak a települések, én kicsit keresnék. – gondolkodik hangosan Zaz  
 
- Semmi akadálya, de ma már ne menjünk távolabb. Dél körül lehet az idő, álljunk meg valami normális helyen táborozni, aztán holnap haladunk tovább. – hangsúlyozza Dávid  
 
-  Jó, legyen. Keressünk éjszakára valami normális szállást. – bólint Zaz  
 
Dávid arcára enyhe megelégedettség ül ki, a csapat pedig a motorokkal letér az autópályáról. Pár körforgalom és néhány kanyar után elérnek egy település szélére. Sokáig kell keresni, mire találnak egy olyan házat, amibe nincsenek zombik, vagy nem kong az ürességtől és még használható állapotú is. Végül találnak egyet, ahol a kert és a házfal ugyan nincs a legszebb állapotban, de a tető és a bútorok nagyon jól néznek ki. Garázs is van, amiben nem áll autó és oda be tudják tolni a motorokat. Az eredeti lakatot már nem tudták használni, de Renátó szaktudásának köszönhetően egy nagyon jó kis zárat hozott össze. A többiek közben becipekednek a házba és felmérik. A nappali a legnagyobb, itt van egy nagy, kihúzható sarok kanapé. Ezen kívül még egy franciaágy van a házban, azt is áthozzák a nappaliba, hogy ne kelljen több helyiséget befűteni. Mire végeznek a pakolással, épp beér Renátó. Nem sokat pihenhet, mert ismét rajta a sor, hogy valami melegítő szerkezetet hozzon össze. Renátó körülnéz, felméri, hogy milyen alkatrészek állnak a rendelkezésére és tervez.  Ezalatt Zaz, Erik és Attila átnézik a lakást és összeszedik, amit hasznosnak ítélnek. 
 
- Még egy bezacskózott takaró. Nincs rossz szaga. - veszi ki Attila a csomagot, az egyik szekrény felső polcáról 
 
- Mehet akkor az is takarónak. - bök a fejével Erik a nagy szoba felé 
 
- Találtam mellé hálóinget! Ki kéri? Rózsaszín. - fordul körbe mosolyogva Zaz 
 
-  Szerintem pont Renátó mérete. - nevet Erik 
 
- Renátó! - kiabál Zaz 
 
- Tessék? - lép oda Renátó 
 
- Találtunk neked hálóinget! - mutatja Zaz 
 
- Juj, te cúna fiú! - hülyéskedik Dávid 
 
- Csak bemelegszik estére a hangulat! - folytatja a poénkodást Zaz 
 
Mire elkezd lemenni a nap, egy egész ügyes tűzrakó helyet barkácsol Renátó, aminek a füstjét ki tudja vezetni a lakásból és még főzni is lehet rajta, aminek Dávid neki is lát. Miközben Dávid előkészíti a vacsorát, Zalán és Erik bútorokat aprítanak össze, könyveket és újságokat hordanak egy helyre. A kertben a fészerben nincs sok fa, így a lakásban lévő, nélkülözhető bútorok felaprításán kívül biztos kelleni fog még. Ahogy a szomszédságot kémlelik, hogy esetleg melyik ház üres még, feltűnik, hogy pár teleknyire tőlük az egyik házban tevékenykedik valaki. A házban gyertya világít, Erik szerint az bent lévő személy zombihoz képest túl összetetten mozog. Több személyt nem látnak bent, feljegyzik, hogy melyik ház az és tovább keresgélnek.   
 
A vacsora ismét nagyon finom lett, jól is esik a csapatnak a meleg étel, a kényelmes kanapén. Legalábbis a tegnapi, sufnis nyomorgás után mindenképp kényelmesebb. Renátó szerkezete elég lassan melegíti be a szobát, ahhoz a szoba nagy, és minden hideg.   
 
- Pár napig maradhatnánk. – jegyzi meg Dávid  
 
- Holnap még szerintem maradjunk, mérjük fel a környéket. Kérdés, hogy hány házban laknak. Persze nem én döntök. – szabadkozik Erik Zazra nézve  
 
- Megbeszéltük, hogy közösen döntünk. – feleli Zaz – Amúgy szerintem is maradjunk pár napig, ha sokat motorozunk a hidegben még a végén lebetegszünk és most az hiányozna a legkevésbé.
  
- Nekem mindegy, én bírom, de maradhatunk is. – marad továbbra is pártatlan Renátó  
Ekkor a tekintetek Attilára szegeződnek, aki egy szokásos vállrándítással jelzi, hogy neki mindegy.   
 
- Akkor ez eldőlt. – folytatja az evést Dávid  
 
- Amúgy a többi kertes ház fészerébe be se néztünk, hátha van ott is feldarabolt tűzifa. – veti fel Zaz  
 
- Jaja. Kizárt, hogy ilyen részen ne fűtsenek fával. – bólogat egyetértően Erik  
 
- Mit gondoltok, milyen ember lehet, akit láttatok innen nem messze? – veti fel a témát Renátó  
 
Találgatnak egy ideig, végül Dávid álmosodik el elsőként és aludni tér a francia ágyba. A többiek is kihúzzák a kanapét és megágyaznak, amíg van energiájuk.   
Előző részek
569
A társadalom összeomlott. A városokat a helyi politikusok, pénzes vállalkozók irányítják, az embereket táborokba tömörítve, ahol menedéket, élelmet és biztonságot ígérnek a zombik elől. Mégis vannak akik a veszélyt választják, és nem kérnek a táborokból, inkább saját maguknak teremtenek tábort. Talán nem véletlenül...
Öt jóbarát kalandjait kísérheted végig, ahogy kűzdenek az elemekkel, a zombikkal és az emberekkel, akiket már semmilyen társadalmi fék nem fog vissza.

Igény...
Hasonló történetek
4245
Vajon ki ez az ember? Taktikai zseni, hős fegyverforgató, intrikus, a természet ismerője egyetlen személyben?
Azyert mindig körbelengte valamiféle titkot sejtető misztikum, ami még érdekesebbé tette az egyébként is jóképű fickót. Ráadásul a vándor rengeteg nyelven beszélt, olvasott, még az ó-jezykivel is elboldogult, ami köztudottan a nyelvtudósok átka. Egy közrangú ember nem lehet ilyen járatos egyszerre a művészetekben, nyelvekben, számtanban, orvoslásban, harcban, stratégiában...
3337
Megálltak és füleltek. Qwâmbii nem hallott semmit. Akárhogy fülelt csak a szélben lengedező ágak leveleinek zörgését hallotta. Ennek ellenére csöndben maradt, hátha a mágusnak jobb a füle. Horiq lassan leguggolt. Qwâmbii utánozta. Hosszú perceket töltöttek így, de nem láttak, és nem hallottak semmit.
- Észrevettek minket! - mondta Horiq gondterhelt arccal - Elvesztünk!
Ahogy ezt kimondta felállt. Abban a pillanatban repült a nyílvessző. A mágus botját találta el. A vashegy...
Hozzászólások
Materdoloroza ·
Jó, hogy megint itt vagy.
Logan Ne'ran ·
örülök, hogy hiányoztam. sajnos vagy nem, de több íráson / regényen dolgozom egyszerre, nem tudok mindegyikkel haladni, pláne, hogy sokszor a munka is leszívja az agyam, és hétköznap esténként sokszor már nincs kapacitásom írni. most készülök munkahelyet váltani, remélem az új, nem fog így leszívni :) a vámpírosat is folytatni akarom, a punkosat nem tudom, hogy publikálom-e.
Materdoloroza ·
A vámpírost is várom nagyon. A punkos nem volt a kedvencem, de az is te vagy. Ne hagyd magad eltéríteni. Van élet a munkán kívül. :grinning:

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: