Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Korábbi két történetemmel párhuzamosan fut a történet.
Fordítás …. Eredeti történet: COLD CASES AND HOT NIGHTS …. Szerző: Ronde ... Literotica; 2023<br...
Ketten különleges születésnapi ajándékot kapnak. Egy showműsor felejthetetlen zárószámmal...
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
Friss hozzászólások
Materdoloroza: Van olyan írása, ami tetszik....
2024-04-12 15:16
Rémpásztor: Facebook-ról ismerem az ipsét,...
2024-04-12 14:43
laci78: én történetet sem :(
2024-04-12 14:13
Materdoloroza: Erotika cimkével jelent meg, d...
2024-04-12 14:11
laci78: totálisan készek ezek a "törté...
2024-04-12 10:27
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Another day and another's gone...

„The fall of an empire is upon us again, These reigns of power are bestowed to our successor” 
 
A hó által vastagon betakart, egykori kertes házas környék csendjét a lassan guruló, pöfékelő motorok hangja töri meg. Habár mindegyik motoron szöges gumi van, de a hó alatt észrevétlenül meg tud bújni bármilyen kellemetlen meglepetés, és nem kevés holmi is van a motorosoknál. Oldaltáska vagy oldaldoboz, valamint nagy hátizsák terheli a motorosokat, nem csoda hát a lassú tempó.  
 
A cipzár alakzatot egy fekete Suzuki VStrom vezeti, ezt a pályát talán ez a motor bírja a legjobban. Nem simán szöges gumijai vannak, bütykös terep gumik vannak szögessé alakítva. Balra hátrébb egy Harley-Davidson Softail pöfög, a VStrom mögött pedig egy ritkaságnak számító bordó BMW R80 jön, amit a gazdája gondos kezei hoztak majdnem újszerű állapotba. A Harley mögött egy naked kategóriájú Yamaha MT 15 döcög. Leghátul egy Honda CBR 900as szenved; ha van motor, ami végképp nem ide való az ez, még szöges gumikkal sem. A tulaja lehet jobban járna, ha tolná.  
 
- Zaz! Meddig akarsz még menni? – kiálltja előre a Harley-t vezető Erik, lehúzva a sálját az arca elől 
 
A VStrom sofőrje azonban nem reagál. 
 
- Zalán! – kiálltja Erik többször is – Baz’meg ez süket… 
 
Erik ekkor húz egy kövér gázt, hogy felbőgjön a motor, visszhangzik is a környék. Erre már hátra néz Zaz, a VStromon álló férfi. 
 
- Mi van? – áll meg a motorral Zaz, majd hátranéz és felhajtja a vizort. Ennek hatására a többiek is megállnak. 
 
- Meddig akarsz még menni? – ismétli meg a kérdést Erik 
 
- Jah, megállhatunk. Csak belemélyedtem a tájba.  
 
- Későre jár, keressünk valami szállást. – támasztja ki a motort Erik 
 
A férfiak leszállnak a motorokról, közel mennek egymáshoz, közben felhajtják a vizort, kivéve Erik. Neki egy chopperes, úgynevezett roham sisakja van. Az ő arcát egy napszemüveg és egy sál védi.  
 
- Mi legyen? – néz körbe Renátó, a BMW tulaja, köpcös, átlag magas férfi 
 
- Ketten maradjatok itt a motorokkal. Erik, Ati meg én elmegyünk körülnézni, keresünk valami szállást.  
 
- Jó. – bólint Dávid, aki az MT 15ön utazik. Az átlagnál alacsonyabb férfi. – De siessetek, mert összefagy a seggem.  
 
Zaz, Erik és Ati három különböző irányba megy, Dávid meg Renátó a motorok között sétálgatnak, közben Dávid rágyújt.  
 
- Remélem gyorsan találnak valamit. – fújja ki a füstöt Dávid 
 
- Errefelé sok kertes ház van, csak találnak valamit. – reménykedik Renátó 
 
- Kivéve, ha a tetű városőrség szét nem baszott itt mindent. Állítólag parancsba kapták, hogy amit csak lehet tegyenek lakhatatlanná, direkt azért, hogy az emberek beköltözzenek a táborba.  
 
- Azért csak nem. – kételkedik Renátó, majd gyorsan kiegészíti – De nem tudom, meglátjuk mit mondanak a többiek.  
 
A nap lemenőben van, ráadásul a szürke felhőkből a hó is elkezd esni. A két férfi reménykedik benne, hogy csak szállingózás lesz, de az egyre erősödő hóesés erre igen hamar rácáfol.  
 
- Kurva anyját, már csak ez hiányzott. – pöcköli el az elszívott cigit Dávid 
 
A felfedezők közül Zaz ér vissza a leghamarabb, de már akkorra is vaskos pelyhekben és sűrűn hull a hó.  
 
- Nah? – kérdezi Renátó reménykedve, Dávid pedig számonkérően 
 
- Ahány házat láttam, mind be volt törve az ajtaja, az ablaka, valamelyik el is van szenesedve. Viszont arra – mutatja Zaz – találtam egy sufniszerű helységet, ami egyben van és érintetlen.  
 
- Mi van?! Sufni? Szopatsz? – akad ki Dávid 
 
- Nyugodtan állíts sátrat, ha nem tetszik, én más olyan helyet, ahol alhatnánk, nem találtam.  
 
- Várjuk meg a többieket! – próbálja nyugtatni a kedélyeket Renátó 
 
Kis idő múlva Erik és a magas, de vékony Ati is visszatérnek, de egyikőjük sem talált olyan házat, amit használhatnának, mindegyik hasonló állapotban van, mint amiket Zaz talált. 
 
- Kurva jó, nyomoroghatunk egy sufniban… - csóválja a fejét Dávid, visszasétálva a motorjához 
 
- Mondom, aludj nyugodtan sátorban. Legalább több helyünk lesz. – vicceli el a végét Zaz 
 
A telekre, ahol a sufni van könnyű bejutni, a kert kaput valaki már kinyitotta és nem csukta be maga után. A jégtől és a rozsdától viszont már nem is lehet becsukni, ezért így hagyják. A telken két ház van, a sufni közöttük helyezkedik el. A motorokat be tudják tolni a két ház közé, így az útról nem látni őket. A sufnit csak egy régi, de masszív lakat védi. Még a rozsda sem fogta meg nagyon a lakatot.  
 
- Ebben még volt anyag. – jegyzi meg nosztalgiával Renátó 
 
- Jó, majd te kint maradsz és csodálod a lakatot, miután mi bementünk. – tessékeli arrébb Dávid a férfit 
 
Egyszerűbb a pántokat kifeszíteni a fából, mint a lakat leverésével bajlódni, állapítja meg Dávid és már nyitva is az ajtó. A sufniban csak pár dolog van, egy-két kerti szerszám, nah meg sok pókháló. A hely nem nagy, talán öten épphogy elférnek benne.  
 
- Sok a tennivaló, mivel kezdjük? – gondolkodik hangosan Erik 
 
- Szerintem… - pörgeti végig az agyában gyorsan a dolgokat Zaz – Renátó, te csinálj valahogy egy tűzrakót középre, szükség lesz rá. Dávid, te Atival menjetek és gyűjtsetek annyi fát, amennyit tudtok. Tök mindegy, jöhetnek könyvek is, a lényeg, hogy éghető legyen, amit hoztok. Erikkel mi elmegyünk és szerzünk valamit, amire fekhetünk, hogy ne a hideg földre keljen ágyazni. Jah, de előtte, hordjuk be a motorokról a cuccokat, aztán takarjuk le őket.  
 
A motorokról leszerelik az oldaltáskákat, dobozokat, amiket a hátizsákokkal a sufniba raknak, majd a ponyvákkal letakarják a motorokat, miután lesöprögették róluk az időközben rájuk hullott havat. 
 
A kitört ablakoknak köszönhetően a házakba sok helyen legalább akkora hó van, mint kint. A hó és a nedvesség a lakások nagy részének nem tett jót, sok helyen rohad, penészedik. Ezeket akkor is munka lenne lakhatóvá tenni, ha nem lenne hó.  
 
- Az egy egész jó matrac. – nézi Erik a hálószobában lévőt 
 
- Nem túl nagy? – méregeti szemmel Zaz 
 
- Annyival sztem nem, majd bepréseljük. Gyere, vegyük ki. – dobálja le róla, a rajtamaradt ágyneműt Erik 
 
- Szerinted nem volt hülyeség most télen eljönni a táborból? – kérdezi Zaz, miközben ő is lepakolja a ropogósra fagyott ágyneműt 
 
- Hát nézd, még visszamehetünk. Egyébként is, a te ölteted volt, hogy most jöjjünk. – emeli ki a szivacsot Erik – Én tartom a véleményem, hogy rövid távon tuti, hogy rosszabb, mintha maradtunk volna, de ha sikerül valami jó helyet találni, hogy saját tábort alakítsunk ki, akkor szerintem jobb lesz. 
 
- Én attól féltem, amiket pletykálnak, hogy hamarosan minket is beköltöztettek volna a táborba.  
 
- Nem lenne alaptalan. Szerintem eddig is luxus volt, hogy otthon lakhattunk.  
 
- Hát igen. – nyugszik meg Zaz – Mondjuk ez tuti, hogy nem lesz életünk éjszakája… 
 
- Tényleg, még valami pokrócféle is kéne, csak 3 hálózsák van. – emlékezteti magát Erik 
 
Szerencsére még 2-3 hasonló állapotú matracot össze tudnak szedni a környékbeli házakból és használható pokróc is akad. Kicsit sakkozni kell, hogy elférjenek a matracok, de végül mindenkinek jut fekhely. Renátó gyorsan megvan a tűzrakóval, a hullám palából épített tetőn még egy kis lyukat is tud csinálni, ahol a füst távozni fog. Miután a fekhely is megvan, Zaz és Erik is csatlakoznak a tüzelőgyűjtéshez.  
 
 
 
- Ati, hogy a faszod vetne lombot, ne olvass ki minden könyvet, mert akkor sose végzünk. – szól rá a barátjára Dávid 
 
- Jól van nah, nem olvasom el, csak átlapoztam, hogy ne tüzeljünk el olyasmit, ami kellhet. – folytatja Ati a pakolást 
 
- Majd a tűznél átnézzük. Mindenem át van fagyva, siessünk. 
 
A házakban talált ruhákból ítélve a környéken főleg idősek laktak. Ennek előnye, hogy a bútoraik egy része még a régi, fából készült bútor volt, nem ez az újfajta, ami préselt fatörmelékből készült. Dávid persze nem válogat, aminek van valami köze a fához, már aprítja is össze.  
 
Visszaérve Renátó épp a helyet pókhálótlanítja és takarítja ki egy kicsit. Dávid miután lepakolja a nagy adag könyvet és fát a tűz mellé, javasol is egy cserét, hogy menjen Renátó Attilával, ő addig elkezd főzni.  
 
Már bőven este van, amikor a csapat még hordja a tüzelni valót.  
 
- Nem lesz elég ennyi? – kérdezi Dávid 
 
- Télen tűzifából nincs olyan, hogy elég. Egyik haverom mondta, aki sokat sátorozott még télen is, hogy ha télen éjjel nem akarsz megfagyni akkor gyűjts össze annyi fát amennyit elégnek gondolsz, majd még 2X annyit. Annyi talán elég lesz. – jegyzi meg Zaz 
 
- Egyelőre legyen ennyi elég, éhen halok. – telepszik le a tűz mellé Erik 
 
- Felőlem mehetünk még hozni fát. – ajánlja Renátó 
 
- A kaja kész van. – jegyzi meg Dávid 
 
- Jó, együnk. Majd később szerzünk még. – ül le Zaz is 
 
A konzervekből és leves porból készült étel ismét finomra sikerült, bár Dávid ritkán főz rosszat. Mivel Dávidon kívül senki nem hozott se evőeszközt, se semmilyen csajkát, így Dávid evőeszközeivel esznek a bográcsból. A tűz már bemelegítette a kis sufnit, a csapat legalább a vastag kabátot levehette, lassan már a motoros kabát is lekerül mindenkiről.  
 
- Urak, mit szólnátok, ha koccintanánk a szabadságra? – vesz elő egy doboz sört Erik a táskájából 
 
- Jöhet! – örülnek 
 
Erik körbe adja a söröket és már ciccennek is a dobozok. 
 
- A szabadságra! – emelik a levegőbe, majd nagyot kortyolnak 
 
- Áh, végre. – sóhajt nagyot Renátó a korty után 
 
- Kaja után s sör mellé nem kétséges, egy szál cigi egészséges! – veszi a szájába a cigit Dávid, majd körbe néz – Kimenjek, vagy rágyújthatok itt?  
 
A társaság nem küldené ki a szakácsukat a hóba, legyintenek, hogy maradjon. Dávid meggyújtja a cigit, nagy slukkot szív, majd a tetőn lévő lyuk felé fújja.  
 
- Ez nagyon jó. – mosolyog Dávid, ami ritkaság 
 
- Tudjátok, voltak bennem kétségek, még akkor is, amikor otthon pakoltam, de végül örülök, hogy eljöttünk. És amíg lesz fedél a fejünk felett, lesz előttünk étel és így együtt leszünk, addig én örülni fogok. – mosolyog Zaz 
 
- Így van! – emeli a sört Renátó 
 
- Igyunk Zazra! – emeli a sört Erik 
 
- Zazra! – emelik a többiek a sörüket 
 
Egy ideig csak csöndben iszogatnak, egyedül a tűz ropogását lehet hallani.  
 
- Ha becsukom a szemem, tökre olyan hangulat van, mint karácsonykor a vidéki rokonoknál. – mosolyog Renátó  
 
- Én karácsonykor mindig egy szál semmibe voltam az aktuális csajommal. – teszi hozzá Erik 
 
- Érdekes, hogy régen, amik alap dolgok voltak, azok most annyira luxusnak számítanak. – jegyzi meg Zaz, nézve a tüzet – Gondoljatok bele, alap volt a fűtött lakás, ahol simán elvoltál egy mackó nadrágban és egy pólóban, ha kinyitottad a csapot akkor folyt a forró vagy a hideg víz, amit akartál! Most meg boldogok vagyunk, hogy végre levehettük a vastag kabát után motoros kabátot is.  
 
- Mindig hogy ki voltak akadva anyámék, amikor időnként nem volt melegvíz. – szólal meg elbambulva Ati 
 
- Nagymamám egy kicsi faluban lakott a világ végén. Nála kútból húzott víz volt, ha meleg vizet akartál akkor forralhattad fel. – meséli Dávid, szeretettel a hangjában – Fával fűtött, fával főzött, egyedül a villany meg a rádió használt áramot, később meg a hűtő. Sok nyarat töltöttem nála.   
 
- Amióta az eszemet tudom, én így akartam élni. – feleli Renátó – Egy kis faluban, magamnak termesztek, magamnak vágom a fát, esténként csak a természet hangját hallani, a szobában gyertya mellett olvasni.  
 
- Akkor azon leszünk, hogy valóra váltsuk az álmod! – vágja rá Erik, Renátóra nézve 
 
- Amúgy igen. – nevet Zaz 
 
- Tessék, itt a könyv, olvashatsz. – dobja oda Erik Renátónak 
 
Söröznek, beszélgetnek, közben pedig nézik ahogy ropog a tűz. Egészen bemelegszik a kis sufni, Renátó már a pulóvert is levette, bár ő sosem volt fázós. A motoros kabát mellett, már a sisak alatti csuklya is lekerül róluk, láthatóvá téve Erik frissen borotvált, kopasz fejét és a szakállát, vagy Zaz közepén, egy 10-15 centis sávban meghagyott, rövid haját és a rövid kecskeszakállát. A többieknek átlagos rövid hajuk van, különösebb arcszőrzet sem ékesíti az állukat, persze ha nem számítjuk Dávid borostáját.  
 
- A sörrel együtt a kedvem is elfogyott, hogy újra felöltözzek és menjek fát gyűjteni. – jegyzi meg Zaz, az utolsó korty után 
 
- Én viszont feltöltődtem, mehetünk! – lelkesedik Renátó 
 
- Én Zaz oldalán vagyok, bármihez több kedvem van, mint újra felöltözni. - bólogat Dávid 
 
- Ha nem helyezkedtem volna el… - feleli fekve Erik – akkor mennék, de nekem se sok kedvem van innen felkelni.  
 
- Pedig fa kelleni fog még. – teszi hozzá Zaz fintorogva 
 
- Ati jössz? Hozunk még fát, meg amit találunk éghetőt. – néz Renátó a vékony férfira, aki váll rándítással jelzi, hogy neki mindegy. 
 
A két férfi felöltözik és kimennek, a bent maradtaknak már az is bőven elég amennyi szél bejön a kinyitott ajtón.  
 
- És tudjátok, hogy mi a szar? – szólal meg Erik, a többiek kérdőn néznek rá – Hugyoznom kell. – neveti el magát kínjában 
 
- A sörtől majd mindenkinek fog kelleni. – bólogat Dávid 
 
- Indítványozom az eszkimó szabály elfogadását. – néz körbe Zaz, de a többiek nem értik – A kunyhó mögötti sárga hóból enni tilos! – nevetnek 
 
A hóesés nemhogy enyhült, inkább súlyosbodott; a szinte függöny-szerűen eső hótól és az erős széltől alig láttak el pár méterre. A ponyvával letakart motorok is lassan csak egy nagy hó kupacnak tűnnek. Kitalálni még kitalálnak a telekről, ahol tábort vertek, de onnan gyakorlatilag vakon mennek. Egy örökkévalóságnak tűnik, amíg eljutnak a szomszédos házakig, ahol még nem jártak, viszont annál nagyobb megkönnyebbülés amikor végre bejutnak a házba. Kicsit le is ülnek a konyhában a székekre, eléggé elfáradtak.  
 
- Basszus, ez többet kivett belőlem, mint az egész nap. – liheg Renátó, Ati bólogat 
 
Egy kis pihenés után munkához is látnak, nem akarnak egész éjjel kint lenni. Fa bútorból, régi újságokból, könyvekből itt is van bőven, a kérdés a szállítás. Nem akarnak több kört fordulni, viszont jó lenne minél többet vinni. Renátónak villan az ötlet, a négy lábú konyhai asztalt meglátva. Fejjel lefelé fordítva máris lehet bele pakolni, és egy kis barkácsolás segítségével talán a havon is tud siklani. Amíg Renátó bütyköl, addig Ati gyűjti a tüzelőt. Renátó szerencséjére egész sok szerszámot talál a lakásban, szögek is akadnak, amik nagyban megkönnyítik a munkát. A fantáziája azonban sokkal magasabbra szárnyal, mint amit az alapanyagok megengednek, végül sikerül tákolnia valamit, ami az asztalnál jobban fog siklani, de messze van Renátó elképzeléseitől.  
 
A többi ház végigjárása után elkezdik hazahúzni a rögtönzött szánt. A hóvihar ellenére az irányt egész jól belövik, hogy merről jöttek, a telek megtalálása már nagyobb probléma, a sűrű hóesésben minden egyformának tűnik. Végül meglesz a telek, a szerzett faanyagot pedig a fészer előtt hagyják a többivel.  
 
Visszalépve a fészerbe, azonnal megcsapja őket a meleg, ami bizony most nagyon jó érzés. Nem is vetkőznek le, egyből odaguggolnak a tűz köré. 
 
- Jó sokáig elvoltatok, minden oké? – kérdezi Zaz 
 
- Olyan hóvihar van kint. – csóválja a fejét Renátó – Itt a két ház nagyon sokat felfog, csak annyi látszik, hogy szakad a hó, de kint mocskosul fúj a szél. Nem volt könnyű tájékozódni se.  
 
- Akkor ennyi fával osztjuk be. – feleli Zaz – Ott vannak még a kerti szerszámok nyelei, és ha nagyon kell, akkor azt a barkács asztalt is szét tudjuk szedni.  
 
- A reggelihez fog kelleni tűz még, aztán gondolom úgyis megyünk. – jegyzi meg Dávid, Zaz bólogat 
 
Zaz ihletet kap, hogy Erik már egy jó ideje fekszik betakarózva, a fal felé fordulva és javasolja, hogy tegyék el magukat holnapra. 
 
- Aludjatok csak, mi is mindjárt alszunk, csak átmelegszünk. – biccent Renátó 
 
- Mi legyen a tűzzel? Ki rakjon rá? – kérdezi Dávid 
 
- Aludjatok, mindjárt kitalálok rá valamit. – dörzsöli a kezét Renátó a tűznél 
 
Renátó és Attila még tesznek-vesznek egy ideig, de az álom mindenkit hamar elnyom.  
Hasonló történetek
4609
Ezután jelentéseket kellett olvasnia és kiszúrni az árulókat. Sok kettős ügynököt lebuktatott, többek között azt a nagy medvét is, aki költöztette. Teljesen nem lehetett rábizonyítani, hogy kettős ügynök, de azon túl csak apró - seprő ügyeket bíztak rá...
4398
- Nem, sőt legyen szíves a feleségemnek se szóljon, hogy itt jártam. Meg akarom lepni.
Elővette a legcsábosabb mosolyát és egy húszdollárost csúsztatott a pultra, majd távozott. Beült egy gondolába, és a főtérre vitette magát. Beült a vendéglőbe, és szép komótosan megebédelt. A mosdóba kimenés ürügyén alaposan körülnézet...
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: