Ally-1.

Talán 27 éves lehettem, mikor megismerkedtem vele. Fiatal, szép arcú lány volt. De mindenki félt tőle. Meg is értem, hiszen 3 embert ölt meg. Amikor én hallgattam ki, egyszer sem próbált megölni, kirohanásai sem voltak. Mi mások voltunk. Ő is érezte, én is...
Az egész egy gyilkossággal kezdődött a Summer street-en. Tudják nem volt az rossz környék. Mindig szerettem arra járni, arra sétáltatni kutyámat. Nem volt messze a park. Az utca fényes volt, sosem hittem volna, hogy bárki itt követne el egy gyilkosságot.
Talán nem is ez volt az egészben a legfurább, hanem az, hogy Ally nem menekült. És erősnek sem volt mondható. Ráadásul tudta, hogy én fogom fölfedezni őt a holttest mellett. Épp reggeli futóedzésemnek tettem eleget, mikor halk zörgést hallottam az egyik kuka mögül. Mielőtt eltévedne a kedves olvasó, elárulom: én nem voltam rendőr akkoriban. A kihallgatást azért bízták rám, mert börtön pszichológus voltam. Ráadásul régen az FBI természetfölötti jelenségekkel foglalkozó csoportjánál dolgoztam. Így Ally pont az én hatásköröm alá tartozott.

Szóval, a kuka mögül jövő zaj miatt megálltam. Gondoltam, hogy csak egy macska vagy valami állat, de valami arra késztetett, hogy nézzek oda, nézzek a kuka mögé. Sosem voltam egy félős természet, nagyon ritkán volt olyan, hogy megijedtem. Akkor sem ijedtem meg... csak a vér fagyott meg az ereimben. A látvány, ami elém tárult hátborzongató volt. Egy halott férfi... De még csöpögött belőle a vér, szóval maximum 1-2órás lehetett, sőt lehet annyi se. Ally se mondta el, hogy mikor ölte meg. Pedig még Ally is ott volt. Ott ült a hulla mellett és vakarózott. Mint aki bolhás vagy fogalmam sincs. De a szájából csöpögött a vér, fehér ruháját vérfoltok tarkították. Ha nincs tele vérrel, azt mondom, hogy szegény ártatlan angyalkám. Komolyan! Úgy nézett ki ez a lány... Kb. 165cm magas lehetett, maximum 45-50 kilo, középhosszú barna haja volt és szép, értelmes csillogású kék szeme.

Mikor odaléptem, rámnézett. Tekintete mindent tudást tükrözött. Nekem, ha jól emlékszem leesett az állam. Mármint eltátottam a szám. Nem is a férfit bámultam, inkább Allyt, akinek szép lassan mosolyra húzódott a szája. Hirtelen megfordult a fejemben, hogy uristen, egy vámpírral van dolgom. Az FBI-nál megtanultam, hogy minden lehetséges. De Ally fogta magát még nagyobb mosolyra húzta száját és láttam, hogy fogai normálisak. Valamelyest megnyugodtam, de szólni nem tudtam.

Aztán eszembe jutott a férfi. Leguggoltam hozzá, nyakára tettem két ujjam, megnéztem van-e még pulzusa. Nem volt. Allyra néztem, aki még mindig csak mosolygott. Mobilom után nyúltam. Tárcsáztam a rendőrséget. Nem akartam Allyre nézni... sajnáltam. Azt hittem megőrült...
- Halló! Justine Love vagyok! A Summer streeten gyilkosság történt... Közel a parkhoz... Középkorú férfi, egyetlen szemtanú... Nem. A férfi már nem él.
A lányra pillantottam, már nagyjából nyugodt voltam, így beszélgetést is tudtam kezdeményezni.
- Szia! Ne aggódj! Nem lesz semmi baj - próbáltam mosolyogni rá. - Tudod ki ez a férfi? Ki ölte meg? Hány éves vagy? Mi a neved? - Ally nagy szemeket meresztett a kérdéseimre. Már nem mosolygott. Majd vékony, lányos hangján megszólalt:
- Justine... - gondolkodott.
- Igen, ez az én nevem! Na és a tiéd?
- Én Ally vagyok.
- Nagyon szép név. És hány éves vagy?
- 17.
- Értem. De hát akkor mit keresel itt? Nem a suliban kéne lenned? Vagy ismered őt? - mutattam a holttestre anélkül, hogy oda néztem volna.
- Ismertem - mondta halkan. - Nem volt jó ember - tett egyszerű ténymegállapítást. Kicsit ledöbbentem.
- Miért? Talán bántott téged?
- Nem. Engem nem.
- Akkor? Ki tette ezt vele?
- Justine... nem nyilvánvaló? - nézett rám gonoszul.
- Őőőő... Ally, nem hiszem, hogy ezt te tetted. Nincs elég erőd hozzá. Biztosan a sokk miatt mondod ezt.
- Nem - mondta halálos nyugalommal. - Én tettem.

Eléggé furcsáltam az egészet. Nem látszottak rajta a sokk jelei, és őszintének tűnt. De biztosan nem ő volt, hisz nem lett volna rá képes. Így hát belementem a játékába, hátha kiderül valami értelmes.
- És... és miért tetted?
- Mert megérdemelte.
- Mit tett?
- Emberi dolgokat - itt kellett volna először felfigyelnem arra, hogy ez egy természetfölötti eset, de elengedtem a megjegyzését a fülem mellett. Folytatta: - Tudod... Nem megoldás, ha megveri a feleségét, ha kocsmába jár, vagy kutyákat rugdos meg, ha rossz a kedve. Ember... - mondta undorral. Hirtelen meghallottam a mentők és rendőrök szirénáit. Hátrapillantottam.
- Ne aggódj, mindjárt jön a segítség! - mondtam Allynek, úgy hogy rá se néztem. Aztán visszafordultam hozzá. Eltűnt. Csak a férfi és a vére maradt ott. És egy vöröslő alma. Ahol eddig Ally volt, a helyén egy alma maradt. Semmi több. Ijesztően hasonlított az alma színe a vérhez.

Körbenéztem. Ally seholsem volt, mégcsak véres lábnyomokat se láttam. Aztán odaértek a rendőrök... Körülvették a halottat, körbe néztek, kihallgattak engem. Mikor Allyről meséltem sanda pillantásokat váltottak. Nem igazán hittek nekem, de ők se tudták mi történhetett. Brutális gyilkos után kezdtek nyomozni, mivel kiderült, hogy a halott férfi testéből eltűnt a vére egy része, nem csak elfolyt... És eltűnt néhány foga, valamint belső szervek...
Biztos voltam benne, hogy ezt nem Ally tette. De mikor hazaértem és megláttam az asztalomon találtam 1 vörös almát, mellette egy üzenettel:
"Még találkozunk :)"