A vámpír

A nemvem Anita.A történetem a múlt évszázadban kezdődött.Pontosan 1901-ben.Akkor még csak 15 éves voltam.
Ültem az ablakom előtt,s bámultam a vihart.Kopogás hangja hallatszott át a zenén.Kinyitittam az ajtót,anyám volt.
-A kutyát már megint kint hagytad?Tudod,hogy fél a vihartól!
-Tudom,és nem hagytam kinn.Itt van benn velem.
-Oké,nem kell leharapni a fejem...-azzal kiment és bezárta maga után kockásra festett ajtómat.
A kutyámat Angel-nek hívják,stafford shire terrier.Mostanában furcsa.Egész éjszakákat csahol át a kertben,ha kint hagyjuk.
Odakint csak esett és esett,s közben lassan beesteledett.Nem látszott a Telihold,amit igazán sajnáltam.Ha melegebb lett volna kinyitom az ablakot,és hallgatom a farkasok énekét,ahogy a Teliholdra ugatnak.Ez mindíg is megnyugtatott.De most nem.
Múlt hónapban furcsa lábnyomot láttam a közeli erdőben.Túl nagy volt ahoz,hogy kutyáé,vagy farkasé legyen.Angelnek sem tetszett.Megint furán izgatott lett.
Aznap este nagyon meleg volt,ezért nyitva hagytam az ablakomat \\\\\\\"ugyan ki jönne fel a 3. emeletre?!\\\\\\\" gondoltam.Éjfélkor farkasüvöltés szelte ketté álmomat.Túl hangos és éles volt fülemnek.\\\\\\\"Biztos közelebb jöttek.Dejó,hogy Angel benn van.\\\\\\\" futott át agyamon a gondolat.Kinéztem a nyitott ablakon,s az erdőből kialakuló (elég nagy) dombon megláttam azt,amitől a lábnyomot véltem látni:egy hatalmas,farkas formájú,de annál sokkal torzabb lényt.
Tudtam,nem csak legenda.A Vérfarkas,Wendygo,vagy hívjátok,ahogy akarjátok létezik.Nem sokkal később egy férfi jelent meg a farkas mellett,s egy heves kézmozdulattal hátra söpörte.Valamit utána ordított,mire a lény,ami eddig csak állt,s nem is támadott a meglehetősen nagy erejű férfire,most eltűnt az erdőben.A férfi felém fordult,arcán mosolyt véltem felfedezni,mivel a Hold fénye megcsillant hosszú szemfogán.Vámpír.
Még fel sem fogtam,mi is játszódott le szemem előtt,a Vérfarkas már ott állta kapunk előtt.Angel nagyon dühös lett,s morgott, vicsorgott a lényre az ablakom befelé eső oldaláról.Szerencsére észbekaptam,mikor a Farkas átugrotta a kaput és bezártam az ablakot.
Mire bezártam,a wendygo az ablakom alatt állt.Kiderült,hogy a bezárt ablak nem sokat segített a helyzetemen,mivel a lény egy ugrásal betörte.
Angel ráugrott,s hatapta,tépte ahol csak érte.A Vérfarkast nem nagyon érdekelte a kutya próbálkozása.Megfordította hatalmas és ronda fejét,s kettéharapta szegény kutyát.
Ekkor ijedtem csak meg igazán.A farkas ugyanis sarokba szorított.Ekkor megjelent a vámpír és a vérfarkas odament a férfihez,közben végig engem figyelt.
-Bocs a kutyáért!-mondta,és hangja olyan volt,mintha bármikor megérinthetném.
A Félelem,mint valami hideg kéz,csúszott fel a gerincem mentés,s összeszorította a torkom.A férfi odalépett hozzám és én elkövettem a sokadik hibát az este folyamán: a szemébe néztem.Bár olvastam róla,hogy nem szabd a vámpírok szemébe nézni,mert \\\\\\\’megbabonáznak\\\\\\\’ sose hittem el.Ahogy a létezésükben is kételkedtem.
Belevesztem a vámpír gyönyörű,kék szemeibe,s nem tudtam szabadulni.


Folyt. köv.!