A sas

“Te vagy a kiválasztott.”
 
A szavak visszhangoztak Choya fülében, miközben kézen fogták és a tömegből a falu közepén álló kis emelvényre kísérték.
 
-Choya fogja megvédeni a falunkat és a földjeinket termékennyé tenni! - mondta a pap, kezét magasan a feje fölé emelve.
 
A tömeg ujjongott és bátorító szavakat kiabált a lánynak. Choya letérdelt és a pap korommal megjelölte a homlokát.
 
-Eljött az idő! A kiválasztottunkat az égbe vezetjük, ahol az istenek örömmel várják már! A sas ma lakomázni fog!
 
Choya édesanyja eltakarta a szemét és zokogott, miközben a lányát megfosztották ruháitól. A ruhadarabokat a tömegbe dobták, ahol az emberek pillanatok alatt darabokra tépték őket. Mindenki akart egy darabot, ami majd talizmánként megvédi a gonosztól.
A hűvös hegyi szél ellen Choya a hajával próbálta magát takarni, miközben egy hordszékben a hegyoldalon vitték felfelé. Hosszú volt az út a templomig, ahol a lány felkészítik, hogy megfelelő áldozata legyen a sas istennek, aki a hegyek közt élt. Évente egyszer kiválasztottak erre egy lányt. Nagy dicsőség volt mind a lánynak, mind a családjának, de Choya nem tudott úrrá lenni a sírásán. Olyan sok álma volt még az életről, amik már nem fognak teljesülni.
A templomhoz érve a főpap a kezét nyújtotta felé és azt mondta:
 
-Dicsőség ez neked Choya. A hírvivőnk leszel az istenekhez és királynő leszel köztük. Gyere, kezdjük az előkészületeket!
 
Az előkészület egy hosszú fürdővel kezdődött a templomban feltörő meleg forrásban. Azután Choya a főpap előtt térdelve találta magát, aki szentelt olajat kent rá.
 
-Mint a hírvivőnek, most a papok magját kell befogadnod és magaddal vinned. Ha odaérsz, majd a papok is segítővé válnak, akik mutatják az utat az eltávozottaknak az örök nyár völgyébe, ahol a nagy sas vigyáz ránk. Készen állsz kötelességed teljesítésére?
 
Choya némán bólintott. A főpap egy nagy helységbe vezette, ami a közepén álló kőlaptól eltekintve teljesen üres volt. A pap Choyát a kőlaphoz vitte és előrehajoltatta rá. Gyengéden kis terpeszbe
igazította a lány lábait. Choya összerezzent, amikor érezte, hogy olajat öntenek a hátsójára. Három újabb pap lépett be, mély monoton hangon kántálva. Az ajtók becsukódtak mögöttük, hogy a kinti zajok ne zavarják a szertartást. A legfiatalabb pap lépett Choyához először. Egyik kezével finoman simogatta a lány punciját, miközben a másikkal előhalászta a hímtagját a szertartási lepel alól. Gyorsan csúszott a remegő lányba. Choya tudta, hogy nagy megtiszteltetés kiválasztottnak lenni, és tudta, hogy el kellene tudnia viselni a dolgot, de az, hogy a szüzességét aznap veszti el, amikor meghal, túl sok volt. Sírva fakadt, miközben a pap bele ürítette magját. A nemi szervébe fagolyót nyomtak, hogy a mag bent maradjon, majd a szeméremajkakat egy hosszú tűvel X öltéssel összevarrták. Viszonylag gyorsan vége volt, de Choyának úgy tűnt, hogy örökké tart.
 
A következő pap szintén a lány mögé állt. Lassan benyomta az egyik ujját a hátsójába és finoman mozgatva tágítani kezdte. Choya félelemtől nyöszörögve várta, hogy mi fog történni. Miután a pap végzett a tágítással, lassan hüvelykről hüvelykre a lányba nyomta magát, időnként megállva, hagyva Choyát, hogy ellazuljon és magába fogadja. Amikor teljesen becsúszott, egy időre megállt. Egyik kezével Choya hátát, a másikkal a lány csiklóját simogatta. Amikor Choya lágy sóhajokkal reagálni kezdett, lassan szinte teljesen kihúzta magát a lányból, majd ugyanolyan lassan visszanyomta. Choya levegőért kapott, amikor a hímtag kihúzódott belőle és felnyögött, amikor visszanyomódott. A lány a fejét az összefont karjain nyugtatva türelmetlenül várta, hogy a pap újra megismételje a mozgást. Ez meg is történt, de az előzőnél kicsi gyorsabban. Choya újra felnyögött és egy kicsit hátralökve magát bátorította a férfit még gyorsabb mozgásra. A pap erre a jelre keményen dugni kezdte. Egyszerre élveztek el. A lány fejét hátravetve és hangosan nyögve, a férfi pedig a lány hátsóját erősen markolva. A pap gyorsan kihúzta magát és egy másik fa golyó került a lány hátsójába. Az ernyedt testét ketten tartották, amíg a harmadik lezárta a nyílást.
Az orgazmus egy kicsit feledtette a fájdalmat, de a gyönyör múltával Choya újra érezte az intim részeit lezáró öltések fájdalmát.
 
Ezután letérdeltették a lányt és az utolsó pap elé állt. Egy pillanatig tanulmányozta Choya arcát, majd hátranyomta a lány homlokát. Choya kinyitotta a száját és a pap gyorsan belenyomta a hímtagját. Az íz furcsa volt, de a lány kötelességtudóan zárta köré az ajkait. A pap megfogta a fejét és előre hátra kezdet mozgatni a csípőjét. A lány száját hamarosan kesernyés, savanykás folyadék töltötte meg. A fejét hátrarántva ösztönösen megpróbálta kiköpni, de egy erős kéz fogta be a száját és az orrát. Choya gyorsan lenyelte az utálatos dolgot.
 
Miután mindhárom pap magja biztonságban volt a testében, Choyát kivezették a templomból és egy hordágyra fektették. Az eddig várakozó falubeliek felemelték és az út folytatódott felfelé a hegyen, egészen a felhőkhöz, amíg el nem érték az áldozati sziklát. Choya a szikla közepére állt és mozdulatlanul hagyta, hogy ujjakal és állati vérrel üzeneteket írjanak a testére az isteneknek. Ezután a papok néhány utasítást mondtak neki, majd a kísérőkkel lejjebb húzódtak.
 
Choya egyedül maradt. Hallotta hogy valahol a hegyoldalban alatta az emberek kántálnak és énekelnek. Visszaemlékezett azokra az időkre, amikor ő is ott állt köztük és örömmel énekelt, miközben egy másik lány várakozott idefent. Szipogva a szikla közepére mászott és a hátára feküdt. A fájdalmas részeire vigyázott, de elhatározta, hogy még egyszer utoljára élvezi a napfényt. El is szundított egy ideig. Arra ébredt, hogy hűvös hegyi levegő fújja a testét. Először azt hitte, hogy besötétedett, és a sas idén nem jelent meg. Előfordult már, hogy a sas nem fogadta el az áldozatot. A lányt hazaküldték a szüleihez és másikat választottak helyette. A megalázottságot nem tudta elviselni, így néhány nap múlva kútba ölte magát.
 
A másodpercek múltával azonban Choya rájött, hogy nem sötétedett be, csak valami eltakarja a napot. Valami hatalmas és tollas. Hirtelen felült és az óriási sas aranyszínű szemébe bámult. Félelemtől rettegve húzódott egyre hátrébb, amíg el nem érte a szikla szélét. A hatalmas madár volt a legnagyobb állat, amit Choya valaha is látott. Könnyedén darabokra tudja tépni. Choya nagyot nyelt, majd a gyors halálban reménykedve becsukta a szemét és ökölbe szorította a kezét. Az óriási sas a karmába kapta és felrepült vele. Choya vére az áldozati sziklára és a lejjebb állókra fröccsent.
 
A fájdalomtól nyögve és kiabálva Choya vergődött, miközben a sas egyre távolabb vitte a sziklától. A masszív karmok a lány vállába merültek. Azután pár pillanat múlva -ami Choyának éveknek tűnt - a madár leszállt egy sziklás kiszögellésen. A lányt leszorítva tanulmányozta. Choya minden kötelességéről és vallási buzgalmáról elfeledkezve ütötte a lábat és próbált kiszabadulni. A madár lehajtotta a fejét, minden figyelmeztetés nélkül elkapta a csőrével a lány hadonászó karját és egy csavaró mozdulattal letépte. A lány irgalomért könyörögve sikoltozott és tekergett. A sas lenyelte a kezet és újra lehajolt. Ezúttal a borotvaéles csőr az egyik telt keblet ragadta meg és letépte a lány mellkasáról. Choya vergődése egyre lassult, majd megszűnt, ahogy a madár újabb és újabb darab húst tépett le a testéről. Az utolsó amit látott, a békésen úszó felhők voltak felette, mielőtt a sötétségbe siklott volna. Messziről lentről dobok hangja hallatszott. Az istenek ebben az évben is mosolyogni fognak a falura.