Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Adam keze gyorsan újra meglátogatta a párom kebleit, majd a lényegre tört. Julie és én egymáshoz...
Múlt század eleji történet, romantikus kisnovella. Szeressétek:Mihály Laci Pásztó
A döbbenetes hipertéri üzenet...
Bonyodalmak a várépitésnél...
A bujáki vár épitésekor , történtek nagy dolgok...
Friss hozzászólások
eliksz13: Művész vagy VINZSO ! Sok más...
2021-01-21 21:44
danisenzavestito: Kellemes írás, ha egy iciripic...
2021-01-21 17:13
Pavlov: Milyen remek sztori! Igazán ku...
2021-01-20 22:39
sonny grosso: Tetszett.
2021-01-20 13:54
sonny grosso: Egész jó.
2021-01-20 13:54
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

A Sámán kutyája 1.rész: Koncerten

Valahogy kelletlenül indultam erre az útra, főleg, hogy éjjelre sűrű ködöt vészjósoltak Rossz ómen. A kristálytiszta látásomnak annyi, de volt, ami jobban nyomasztott, mert megannyi előérzetem támadt. Előszelét véltem érezni egy viharnak, amit nem tudtam beazonosítani, hogy gazolni fog- e vagy gázolni?
Emlékszem odafelé egész kellemest eltársalogtunk:
Problémácskák jéghegyeit karcogattuk, silány és kicsorbult reszelőkkel, amit még gyémánthegyű üvegvágóként erőltettem.
Fecsegtünk a felszínen, s közben nagyokat hallgattunk A mély beszélgetésekre olyan nagy szükség van, mint oxigénpalackra a lemerüléshez.
Még hangolás előtt érkeztünk, ők megcélozták a hangoldát és kellőképpen oldódtak.
Aztán jött est fénypont: Hangorkán. Mindenki extázisba hullott körülöttem. Nekem is hihetetlen, hogy a földön maradtam, földbe gyökereztem.
Bocsásd meg zene, hogy akkor egyszerűnek tartottalak!

Utolsó mentsvárként a hangfalakig botorkáltam, mentegetőzve, kicsit könyökölve, méla mosollyal, s bár kaptam könyökkel, nem érdekelt, mert komoly volt a szándékom, üssön, verjen a zene, mellbe vágjon, eggyé válni akartam vele, megsemmisülni, láthatatlan erő erős kezét fogni, mindegy, hogy zéta, éta, ióta… csak emeljen, vigyen el, fel és feljebb, egyre messzebb a végtelenbe ejtőzzem…de hasztalan… akkor én a padlón felejtődtem.
Intettem, hogy kinn leszek, ne keressenek, ne keresd országban, kivánszorogtam kivándoroltan, beültem, bekapcsoltam a rádiót és hátradőltem…

Lazulj el, légy könnyed, szemhéjad nehezedjen, lelked emelkedjen, lazulj el…la-zulj el! Viva viva la musica….

---

A rádió fura módon maga váltott frekvenciát. Antenna, mi önnön életre kelt? Gázolt át hullámon és hosszon, csilingeltek jégcsapok, mik gejzír-földig repítettek el…Felcsendültek zongorafutamok, belebújtak beleimbe, majd belenyomott vagy hetven decibelt a tüdőmbe a szintetizátor és sajgatott, sajgott ott, majd tüzes kést forgatott…Szétszakítottak a hangok négyfelé, lábamat két fűzfa ágához kötötték és jött a megváltó ájulat…Ne érezz testileg fájdalmat!
Hegedű jajgatott és szívem sajdította… Gé kulcs hurokját nyakam köré fonta. Akkor az akkordok letűnt múltba vágtak, csak hevenyészett rőzserakást láttam,
a bőr nem pörkölődött, a hús nem üszkösödött, a gondviselés fergeteges viharba ágyazott záporesőt küldött, a refrén légörvényszerűen kiszakított, tán törvényszerűen? És felvitt és felvitt a lángoló szekér kerékig… majd, zuhantam tehetetlenül, ernyő nélkül, eszméletlenül…
A gravitáció begravírozott az óceán sejtelmes kékjébe, az élet elsőbbségét élvező mélyébe, fuldokoltam, lebuktam, felbuktam, uszadékfám örökre ledobtam.

Egy hullám megtáncoltatott, Darwin delfinné változtatott, kilencven IQ-m-ba csip volt erősítve, de a kecskedudák fulladtan felbőgtek, és zöld felföldek fölött sárkányként feszítve, fergeteg vitt új erőt merítve. Szintetizátor verte az új taktust, játszva némi nemi aktust éppen, gyémántbányákig vitt zuhanórepülésben.
A suhanás szimulátor sebességig merészkedve, kemény kéz vájta kész- tárnák labirintusában, oldalt a jövendő ékszerek alfától- csalfáig ragyogásában a hegedűk veszett játékba kezdtek…
Éj-kékbe hasító gleccserek sodródtak a fjordok felé, fehér fókák koponyaékelten sivítoztak belém, mérföldes búzatörek-táblák, fénytörötten, beletörődötten húzódtak a horizont szélén, kenyértörést várva, cséplő ölelésre az érett sikér, míg megcsillant az aranyló fény a fúvósok rézén…
Ama nász és ananászültetvények látványa kényeztetett, szakadékok, szirtek, bércek, bőszen ércet mértek s hullámoztak alattam. Trópusi liánok, monszunáztatottan, mamut-fenyők jegenyékbe kart-karba fogottan lengettek méregzöld zászlókat, törpe-cserjéket tapodtan…
Sztyeppék, pampák mutattak új varázslatot, s készülődtek szunnyadó vulkánok lávát lövellni lomhán, a gordonkákba prérin vágtató bölények morajlottak tompán. Gazellák, gnúk, zebrák szökdécseltek toronyiránt az éltető tó felé…

Pingvinek, orkák, szűzi- szende pandák, s borzok hitregéltek sakktábláról fehéren- feketén, de brácsák orgonasípokkal feleselve, pelikán téblábolást célozták meg rózsaszínű tavi-rózsavízben, a díszszemlei dicshimnuszos díszben pávatollakat láttam takaros portákon, rőttarajú vörös kakasok nyelve nyelte a zörgő bozótot s menekülve bár hallgattak merinók, szorítva a fekete bárányok konok szájzárát, fagottok sugallták az őserdőkben felbőgő láncfűrészek hangját, vadászkürtök elől menekülő rókák zokogtak az üres üregekbe, hárfák titokzatos húrjai hoztak a büszke, öreg hölgyre, és a hegycsúcsokról legyintették a szélbe a soha el nem olvadót...

Míg homok vihartól félten, oázisok délibábját véltem, a keleti gyors, és belevetült sors kerekének dobpergésébe, pusztai pásztor ugrott le pányvázatlan lóról serényen, s kumiszba öntötte a sárlóét, a sárgásfehéret…Xilofonra és szaxofonra, esőcseppek koppantak rizsföldre, s a nagy falra…
Mecsetek, kupolák visszhangja áhítatos boldogságot ötvözött a bájjal, s a felkelő nap országában felkelt a nap jószándékkal és Vé betűvé átformálta a hétrét hajlott hajnalt.
Hasonló történetek
3330
Elkezdtünk beszélgetni, kiderült hogy a neve Laci, és hogy 21 éves. Nagyon megtetszett nekem, és úgy éreztem, hogy én is neki. Ahogy beszélgettünk, egyszer csak a keze a lábamon volt, és simogatott, nagyon jól esett, már akkor éreztem, hogy köztünk nem lehet csak egy kaland, ennél több kell nekünk...
2424
A rózsaszín felleg viszont elkerülhetetlen, és manapság egyre több embert talál meg. Ez a rózsaszín felleg persze csak egy tünete a kóros szomorúságnak, vagy inkább kezdete. De ha ennek érzéseit sikerül leküzdeni, a kóros szomorúság már elkerülhető.
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Hozzászólások
További hozzászólások »
Tűzmadár ·
Úgy velem kevés nehezebb dolog létezik, mint leírni egy zenét, a Salome c. írásomban nekem is meghaladta az erőmet.
Az elején néhol éreztem kis erőltetettséget, de jól oldottad meg, hiszen át tudtad adni, az érzés kavalkádját, a lüktető hangulatot.
Látom senki nem pontozott, tudom számodra nem fontos, de elkezdem.
Mária de la Cruz ·
Kedves Tűzmadár :)
Köszi szépen a véleményt és köszi a pontokat is.
Mellesleg a "Salome"-nál én a tánc művészetének dicséretét éreztem ki jobban, /mintha azon lett volna a hangsúly /lehet, hogy akkor tájt nem értettem meg teljesen így hát mégegyszer elolvasom.
Üdv.:)
Tűzmadár ·
Saloménél a mondatok dallamával, rímeivel próbáltam kifejezni a zenét, és a tartalmával a tánc mondanivalóját.
Felkeltetted a kíváncsiságom, elküldöd a zenét? Van itt címem, ha írsz rá, megadom az MSN-t, és ott tömörítve át tudod küldeni. Vagy fölrakod egy honlapra, és beírod ide a linket.

Mária de la Cruz ·
Sziasztok, még annyit szeretnék elmesélni a zene témával kapcsolatban, hogy kaptam pár hónapja egy CD-t. Még tél volt és kora reggel /fél 6-kor/ kiléptem az utcára és a sötétben a zene végigzengett egyenest a fülembe kb. két km-en keresztül.
A lényeg, hogy olyan kísérteties valami volt... a hold, a sötét és egy félelmetes zene.
Másnap odadtam a Cd-t egyik ismerösömnek, hogy próbálja ki reggel, harmadnap és negyednap a következőnek. A végén összes ít tettünk.
1.alany: félelmetes, túlvilági, hátborzongató.
2.alany: hideglelős, félelmetes, rémísztő
3.alany: - hát te meg mit adtál nekem, maj'nem ö[email protected] magam ijedtemben...

Üdv:)


triklovic ·
Kicsit zavaros.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: