A menyasszony nagy napja

Donald rosszkedvű volt. Ebédidő felé járt és már kétszer hívták. Nem igazán élvezte az ebédet, mert állítólag annyira egészséges volt számára. Már nyolcvanhét évet élt. Mennyivel kellett egészségesebbnek lennie?
A nővér bedugta a fejét az ajtón. 
–Helló Don, lejön ebédelni?
– Igen – morogta.
A férfi követte a nővért a folyosón az ebédlőbe. Még tudott járni bot vagy járókeret nélkül, még ha lassan is. Az asztalánál már mindenki evett amikor leült. 
– Mi van ma az étlapon?
– Zöldségleves és sajtos szendvics – mondta a konyhai alkalmazott.
-Hús nincs?
–Majd vacsoraidőben lesz.
-Mi?
-Grillsült.
– Gondolom külföldi hús.
– Ma reggel érkezett frissen Ázsiából.
-Kár, hogy ma este kint leszek. Esküvőre megyek.
Donald megette a levesét és a szendvicse felét. Azt az étvágyát az esküvőre tartogatta. Az asztalánál négy hölgy és egy másik fickó ült. Don kedvelte Frank-et és gyakran volt vele partner a hölgyek elleni bridzspartikon.
–Lesznek ma látogatóid?- kérdezte Don.
– Nem, a gyerekeim nem jönnek gyakran – mondta Frank.
-Az enyémeim csak ünnepnapokon látogatnek el. Azt hiszem mindig meglepődnek, hogy még élek.
– Ki házasodik ma?
– Az unokám, Cheryl.
– Ó, a bulizós lány….
-Úgy van. Nemrég töltötte be a harmincat és végre férjhez megy.
-Mikor indulsz?
– Kettőkor jönnek értem. Nagy buli lesz a fiam hátsó udvarában. Száz vendéget várnak.
– Drágának hangzik.
-Az is. A fiamnak kölcsönt kell felvennie hogy kifizesse. Később találkozunk Frank! Most alszok egyet.
-Viszlát Don! Érezd jól magad!
Amikor Donald délután megérkezett a fia házába, a rendezvény már javában zajlott. A hátsó udvarban összecsukható kerti székeket helyeztek el köztük folyosóval. Elől egy hordozható színpadot állítottak fel, fehér gardénia virágráccsal. Don talált egy helyet az első sorokban és leült. Egy arra járó pincértől világos sört kért. A pincér közölte hogy a kiszolgálás csak néhány perc múlva kezdődik, de utána szívesen kiszolgálja.
Don visszagondolt azokra az évekre, amikor figyelte Cheryl felnövését. Gyönyörű baba volt, szőke hajjal és édes mosollyal. Mindenkit elbűvölt és mindenféle huncutságot megúszott. Amikor az apja felelősségre akarta vonni valami miatt, csak mosolygott és elnézést kért. Az anyja nem volt olyan megbocsátó, de Cheryl általában vele is boldogult.
Tinédzser korában Cheryl maga volt az ördög. Egyszer, amikor a szülei visszatértek egy elutazásukról, a nappaliban egy kisebb méretű autót találtak. Soha többé nem hagyták a lányt egyedül a házban. Amikor Cheryl egyetemre ment, Don azt hitte, hogy komolyan veszi a tanulmányait, de a hároméves alapképzésen is alig tudott átvergődni. Don találkozott Cheryl néhány barátjával ezekben az években. A lány gyakran cserélte őket.
Don látta, hogy a vendéglátó felállított egy vontatható sütőt az udvar szélén. Felállt és odament megnézni. A szén egy ideje már égett és szép piros volt. Don öt méterről is érezte a meleget. Éhesnek érezte magát. Az ebéd nem töltötte meg. Kíváncsi volt, mennyi idő lehet még vacsoráig.
A zenészek játszani kezdtek és a szertartás elkezdődött. Don visszament  a helyére. A többi vendég is helyet keresett és leült. A lelkész az emelvényre lépett és várt. Egy jóképű, szmokingos fiatalember csatlakozott hozzá. Don még soha nem találkozott vele. Egy perc múlva elkezdődött az esküvői menet. Az összes ülő vendég megfordult, és várta hogy a menet végigjöjjön a folyosón. Először három koszorúslány jött fukszia színű ruhában. Don szerint a ruhák jók voltak, de a színüket borzasztónak találta. Aztán belépett a menyasszony egy gyönyörű pánt nélküli fehér ruhában. Apja lassan végigkísérte a folyosón. A férfi sápadtnak tűnt. Cheryl vad partilány hírében állt. Az évek során sok barátja jött és ment. Don találkozott néhányukkal, másokról pedig csak hallott. El sem akarta képzelni hány fiú szennyezte be drága unokáját. Amikor a menyasszony felment a színpadra, a fiatalember megfogta a bal kezét és megcsókolta. A zene elhallgatott. A fiatalember egy pillanatig Cheryl szemébe nézett, majd lesétált a színpadról. Cheryl a tömeg felé fordult és megszólalt:
-Köszönjük mindenkinek, hogy ma eljöttek! Mint páran már bizonyára hallottátok, Trevor Wheelwright-tal készültem megesküdni, de ő ma nem jön. Azok, akik ismernek, tudják hogy az évek során sok férfival és néhány nővel is randevúztam. Ezt nem bánom. Azt sajnálom, hogy elárultam Trevor-nak  hány emberrel feküdtem le. Felbontotta az eljegyzésünket. Utolsó szavai hozzám a következők voltak: „Túl sok farok”.
A tömeg egy része zavartan nevetett, és a vendégek egymásra néztek. Néhány idősebb hölgy lélegzete elakadt. Cheryl tovább beszélt:
-Régóta szerettem volna férjhez menni. Arra gondoltam, hogy feleségül veszem magam, de ilyen volt már a történelemben. Azután arra jutottam: megvan a ruha, kifizették a vendéglátósokat és minden vendéget meghívtak. Miért nem megyek férjhez? Először arra gondoltam, hogy feleségül veszek egyet a barátzónámban lévő sok közül, de mindannyian béták. Szóval kihez vagy mihez menjek feleségül? Családom és barátaim… ma egy acélnyárshoz megyek feleségül.
A vendégek levegő után kaptak, de Don nem lepődött meg nagyon. Cheryl mindig is szerette a drámát. Viszont kár Trevor-ért. Valahogy kedvelte. Don sejtette, hogy Cheryl hamarosan az utánfutó-tűzhely ékessége lesz. Elég nagy volt ahhoz, hogy egy egész disznót megsüthessenek vele. Nyilván  elég nagy Cheryl sütéséhez is. Kíváncsi volt, hányan maradnak most vacsorázni. Körülnézett.  Néhány embernek tátva volt a szája, volt aki a szomszédjával suttogott. Ez rémísztő volt, de egyben érdekesnek is ígérkezett.
Don visszafordult és Cheryl-re nézett a színpadon. A szmokingot viselő fiatalember egy hosszú acélrúddal tért vissza, amely az egyik végén hegyesre volt köszörülve. A lelkész egyszerűen megkérdezte a menyasszonyt: 
-Cheryl! Beleegyezel abba, hogy életed végéig e fém párja legyél?
–Igen!
-Ez egy szokatlan házasságtípus, de megengedett a jelenlegi törvények szerint, amelyek elismerik bármely személy házasságát bármely tárgyi entitással. Cheryl, most menyasszonynak és nyársnak nyilvánítalak benneteket. Megcsókolhatod a nyársat!
A fiatal férfi felkínálta a nyárs hegyes végét Cheryl-nek, aki megcsókolta és megnyalta. Cheryl ezután a koszorúslányaira támaszkodva előrehajolt, felemelte a ruháját, és széttárta a fenekét. Nem volt rajta rajta fehérnemű. Don ezen sem lepődött meg. A tömeg mormogó hangja felerősödött.
– Melyik lyukba?
– Természetesen a popsimba. – válaszolta Cheryl.
A koszorúslányok a mellkasát, a hátát és a vállát fogták, a fiatalember bevezette a nyársat Cheryl hátsójába és tolni kezdte. A tömeg egy emberként kapott levegő után. Cheryl grimaszolni kezdett, de a fiatalember tovább nyomta a rudat. Amikor a nyárs kicsit több mint egy lábnyira bent volt, Cheryl felkiáltott fájdalmában. A férfi szünetet tartott. Amikor Cheryl igent bólintott, megint tolni kezdett. Az egyik koszorúslány hátrafelé nyomta Cheryl vállát a másik kettő pedig stabilan tartotta, miközben a nyárs folyamatosan nyomult előre. Cheryl ismét felkiáltott fájdalmában, ám ezúttal a férfi nem állt meg. Kicsit igazított a nyárs szögén, majd mélyebbre kényszerítette. Egy perc múlva, miközben az első koszorúslány Cheryl eltorzuló arcát nézte, Cheryl öklendező hangokat hallatott és a nyárs előbújt a szájából. A vendégek ismét levegő után kaptak, majd valaki tapsolni kezdett. Lassan mások is csatlakoztak a tapshoz. Ez már túl sok volt Don menyének. Odarohant egy sövényhez a jobb oldalon és hevesen elhányta magát.
A felnyársalt Cheryl-nek segítettek hasra feküdni a színpadra. A nyárs mindkét végére kereszttartókat csúsztattak. Először a nő cipőjét vették le, majd a harisnyakötőjét és a harisnyáját. Ezután a bokáját a keresztrúd bilincsébe zárták. A fiatal férfi előre ment és a másik keresztrúd bilincsébe zárta a menyasszony csuklóját. A most már teljesen rögzített Cheryl-t  ketten emelték fel: a szmokingos fiatalember és egy szakácssapkát viselő férfi. A még mindig fehér ruhában lévő Cheryl-lel körbe mentek a vendégek  között így minden szögből látható volt.
Ezután két koszorúslány ollót vett elő és elkezdte levágni Cheryl-ről a ruhát. Beletelt néhány pillanatba, míg Cheryl teljes meztelen dicsőségében jelent meg mindenki előtt. A közönség ismét tapsolt. Don csodálta unokája testének szépségét. Utoljára akkor látta meztelenül, amikor pelenkázta. A nyárson légzőlyukak lehettek, mert a mellkasa folyamatosan emelkedett és süllyedt…. és milyen szép mellkas volt a telt keblekkel és a duzzadtan kiemelkedő mellbimbókkal!
A két férfi átvitte Cheryl-t a hordozható sütőhöz. A vendégek egy része felállt és követte őket. A nyársat a legmagasabb bevágásra helyezték, és csatlakoztatták a forgató motort. A közelben álló Don érezte a forróságot, és látta hogy Cheryl teste izzadni kezd. A lány arcába nézett és fájdalmas pillantást látott. A menyasszony a bilincsek rángatásával küszködni kezdett. A forgató motor életre kelt és a séf elkezdte olajjal kenni a forgó testet. A sütőt körülvevő kis tömeg halkan beszélgetett az élve sülő fiatal nő csodálatos látványáról.
Don Cheryl forgó szemébe nézett, és azt mondta: 
– Fogadok hogy nem gondoltad, hogy ennyire fáj. Mindig is te voltál a kedvenc unokám. Szeretlek és mindig emlékezni fogok rád! Remélem, hamar vége lesz a szenvedésednek!
Don nem tudott sokáig állni, ezért hozott egy összecsukható széket és leült Cheryl mellé. A pincér hozta a világos sört, amit korábban rendelt. A tömeg egy része elvonult inni. Don itta a sörét és csendesen altatódalokat dúdolt Cheryl-nek, miközben a lány a parázs fölött vonaglott. A férfi megérezve a sült hús szagát sírni kezdett. Időről időre úgy tűnt, hogy Cheryl teste görcsbe rándul. Don úgy sejtette, hogy orgazmust él át. Ironikus hogy a nyárs okozta fájdalom és a hőség orgazmust vált ki. Körülbelül tizenöt perc elteltével a séf és a másik férfi a következő fokozatra eresztette a nyársat. Cheryl még mindig mozgott. Még több olajat kentek barnuló bőrére. A haja lángra kapott és végül abbahagyta a mozgást. Don nem tudta tovább nézni, ezért bement a házba, hogy egyedül legyen.
Don a délután hátralévő részében nem beszélt sokat senkivel. Csak ült és az őrült unokájára gondolt. Mindig is nehezen kezelhető volt. Minden szabályt megszegett. Soha nem volt elégedett azzal a férfival, akivel éppen volt. Valószínűleg minden férfit megcsalt, akivel valaha járt. Don úgy vélte hogy annyi férfi után az agya érzéketlenné vált a szerelemre. Mindig kereste, desoha  nem találta meg az igazi szerelmet. Don ivott még néhány sört. Végülis nem ő vezetett.
Hat óra tájban a vendéglátósok asztalokat állítottak fel a szabadban és az emberek leültek. Don a központi asztalnál ült a családjával. A pap áldást mondott, majd felszolgálták a vacsorát. Egy tányért tettek Don elé. Megnézte az ételt. Cheryl szelet volt, sült burgonyával és spárgával. A család csendesen evett. A menye sírva távozott, a többi vendég azonban jó hangulatúnak tűnt és lelkesen fogyasztották el vacsorájukat. Don furcsán érezte magát, amikor megette az unokáját, de éhes volt és nem tudta visszahozni az életbe. Don korábban is evett már női húst, úgyhogy volt mihez viszonyítania. És ez a hús finom volt.
Amikor megérkezett az autó, hogy visszavigye Donald-ot az Idősek Otthonába, elbúcsúzott fiától és elmondta, mennyire sajnálja Cheryl halálát. Nem volt szükség temetésre. Cheryl teste teljesen eltűnt. Az összes használható húst eltávolították a csontokról és vagy felszolgálták, vagy maradékként eltették. A belsőségeket és egyéb ehetetlen részeket a hordozható sütőben hamvasztották el. A tiszta csontok még a sütőben voltak, amikor a vendéglátósok elhajtottak. Később összetörték és ledarálva csontlisztként szórták szét az élelmezést biztosító vállalkozó kertjében.