Egyszer egy festő festett egy gyönyörű képet, a szobája legszebb részére függesztette, és senkinek nem adta el.
Néhány hónap múlva a művész hallott egy kórházban fekvő, nagyon beteg és szomorú kislányról. Úgy döntött hogy meglátogatja. Elvitte neki a gyönyörű, féltett festményét is.
Amikor megérkezett, szívszorító látvány fogadta:
Egy sápadt, beteg kislány az ablakon kitekintve nézte a szemben álló ház ereszén lévő fecskefészket.
A festő halkan megszólalt:
- Szervusz - Mondta, és bíztatóan mosolygott.
A kisleány visszafeküdt az ágyába és csendben válaszolt:
- Jó napot, ismerem én önt?
- Nem - Válaszolta a festő - Úgy döntöttem elhozom neked az én legszebb festményemet, hátha gyógyulásodra szolgál.
A kislány szomorúan a művészre tekintett.
- Sajnálom, de nekem ez a festmény semmi sem ér. - Mondta, és egy könnycsepp gördült le az arcán.
- No de miért? - Állt döbbenten a festő.
- Nézzen ki az ablakon uram! Látja ott azt a fecskefészket?
- Igen.
- Nos, - mondta szomorkásan a lány - amikor abból a fészekből a fecskék délre repülnek, az én napom végleg lenyugszik. Akkor én is elmegyek, de nem jövök vissza. Soha... Látja, ezért nem fogadom el az ön féltett kincsét.
- Oh, őszintén sajnálom. - Válaszolt az úr. - Nos akkor én mennék is. Remélem, meggyógyul fiatal hölgy. Viszlát.
- Ég önnel. - Intett búcsút a soványka kéz.
Az ajtó csikordult, és a festő kilépett.
Amíg a hazaútja tartott, a festőt erősen gondolkodtatta, hogy mégis miként lehetne még marasztalni a fecskéket, hiszen ők a kislány életét jelenik. És eszébe jutott egy ötlet, hiszen Ő mégiscsak egy Festő...
Sok hónap telt el azóta, hogy a művész a kislánynál járt. S azóta igazi csoda történt: A fecskék nem repültek ki. Már tavaszodott és a fecskepár még mindig ott volt az eresz alatt.
Időközben a lányka meggyógyult, hisz a fecskék tartották benne a lelket. Nemsokára lábra is állt. Az első útja pedig a szemben lévő ház eresze alá vezetett. Amikor odaért egyszerűen nem hitt a szemének: Az ő fecskéi Festve voltak csupán.
S így a festő mégiscsak megmentette a kislány életét, akinek hitét a Festett Fecskék kölcsönözték.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-19 00:00:00
|
Történetek
Kimentünk a homokba és végigcsókolta a meztelen testem. Gondoltam, hogy gyönyörű estém lesz. Simogatta a melleimet, szívogatta a kemény mellbimbómat. Egyre lejjebb haladt a szájával. A combom belsejét puszilgatta és közben az ujját bedugta az akkor már nedves pinámba és a G-pontomat masszírozta. Nagyon ügyesen csinálta, eszméletlenül felizgatott...
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-14 00:00:00
|
Történetek
Olyan őrült szenvedély lett rajtunk urrá, hogy letéptük egymásról a ruhát, és vadul csókolgattuk a másik testét. Becsúszott a lábaim közé, és a forró lucskos kis szűk puncimat csókolgatta. Nagyon imádom a fürge nyelvét. Jól megszopogatta a csiklómat majd ügyesen dugdosta a nyelvét a szűk kis lyukamba. Ezt addig csinálta míg a kélytől szédülve megnem feszült mindem izmom...
Hozzászólások
Köszönöm a pozitiv, és a negativ hozzászólásokat is.
Kedves Szksz!
Ez valóban az a szöveg amit Kovács Kati Énekelt,csak mivel nem tudtam kívülről ezért valamelyest átírva beküldtem.Nem gondoltam rá hogy ez valakiben felháborodást fog kiváltani. Elnézést kérek. :frowning: