A dúskeblű szöszi és a polipok 1.

Ben éppen a Plútó körül volt évi rendes gyakorló repülésén. Ennek a tényleg látszólag ellentmondott, hogy fizikai valójában a tengerparton sörözött és szívta az e-cigit.
Az ellentmondás abból adódott, hogy a Földi Föderáció Parlamentje folyamatosan nyesegette a Gyarmatügyi Hivatal költségvetését, azon populista indokkal, hogy a Földnek csak egyetlen gyarmata van, mintegy tízezernyi telepessel, luxus egy százezer fős szervezetet fenntartani a velük kapcsolatos ügyintézésre. Ezért, a hivatal vezetői, hogy pótolják a költségvetés hiányát, minden hivatali tisztnek kötelezően előírták az éves repülési gyakorlatokat. Egy főre számítva ez egymillió pikkelyt jelentett, amit a Parlament felé folyamatosan elszámoltak, mellékelve minden dokumentumot - persze a repüléseket csak papíron teljesítették. Így mindenki jól járt: a Hivatal létre tudott hozni egy alapot, amiből a titkos fejlesztéseket finanszírozhatta, a Parlament eleget tett az „olcsóbb és hatékonyabb föderációt!” jelszónak, a hivatal tisztjei pedig élvezték a potya szabadságot és az 50%-os repülési pótlékot.
Benben időnként felmerült a kétség, hogy egyáltalán léteznek-e azok a hajók, amikkel elvileg teljesítik a gyakorló repüléseket, de amikor rákérdezett erre, kiadták neki feladatul, hogy készítsen összegző jelentést a kamu repülésekről, és ez minden más retorziónál kegyetlenebb volt, így többet nem kíváncsiskodott.
Szóval, Ben éppen a tengerparton üldögélt, mikor megszólalt a telefonja és a fürdőrucis leányzók látványát eltakarta főnöke kevésbé esztétikus ábrázata.
- Ben, azonnal gyere be az irodámba!
- Bocsánat főnök, éppen a Plútó körül rovom a második kört, egy hét, mire hazaérek…
- Azt látom… De ne aggódj, már töröltünk a személyzetből, így gyorsabban visszatértél a földre, mint a fény. Lenne egy kis rutinrepülés…
- De drága főnököm! Most azért töröltetett a plútói utamról, hogy egy másikra osszon be?
- Igen. Ellenőrizni kellene a jeladókat a Pókbolygóig.
Ben gyorsan végiggondolta: a Föld egyetlen gyarmatáig, a Pókbolygóig 137 jeladó van, ami segíti az űrhajókat a hiperugrások során. Ez minimum két hónap e-cigi, pia és hölgytársaság nélkül… Megpróbált tiltakozni:
- De ezt bármilyen technikus meg tudja csinálni! Biztos, hogy én kellek oda?
- Igen, bizalmi feladat. Egy minisztert kell magaddal vinned, és pont téged, mint megbízható embert kértek erre a feladatra. Kapsz egy luxusjachtot, megnéztek pár jeladót, csináltok néhány fényképet, hogy milyen lelkiismeretesen végzi a munkáját a miniszter és a hivatal és ennyi. Legfeljebb egy hét és 75%-os bonuszt kapsz.
- Hm – gondolkodott el Ben. 75% nem rossz. – És melyik nagykutyát kell elvinnem?
- A Központi Igazgatás alá Nem Tartozó Ügyek Miniszterét.
- Az meg mi?
- Tudod, hogy a tagállamok mindig morognak, mert úgy érzik, hogy a Föderáció kormánya mindent az ellenőrzése alá akar vonni. És szavamra, igazuk is van! Az alapszerződés ugyan rögzít néhány területet, amiben a tagállamok saját maguk dönthetnek, de a Kormány ezekre az ügyekre is kinevezett egy minisztert, aki az ellenőrzése alatt tartja azokat az ügyeket, amikbe semmi beleszólása sem lehetne. Érted, Ben?
- Nem egészen… Szóval egy olyan minisztert kell furikáznom a világűrben, akinek semmi dolga sincs, de mindenbe beleszól?
- Pontosan! Mégsem vagy olyan idióta, mint amilyennek látszol. Holnap reggel 7-kor indulás, 6-ra gyere be aláírni a kiküldetési papírokat.
Bennek már egy cseppet tűnt olyan kecsegtetőnek a 75 percentes pótlék. Parádés kocsis lesz egy hétig, ráadásul még inaskodhat is és tarthatja a hányózacskót ennek a nagykutyának. De a főnöke szemmel láthatóan nem akarta hallani az audiokommentjeit és kilépett a beszélgetésből.
A tengerpart és a strandröplabdázó lányok máris nem tűntek olyan vidámnak.
Pedig Ben még nem is tudta, hogy mi vár rá ezen az úton…