Vörös Démon beküldött történetei

- Xander, ha tudni akarod tőled volt az a gyerek… a másik meg, hogy mielőtt megismertem Spikeot, egy hülye tuskónak képzeltem el. De most már tudom, hogy ő is egy érző ember, akit lehet szeretni, és jobb is, hogy meghaltál, mert akkor nem ismertem volna meg soha. Lehet, hogy annak a legendának még is igaza van. – feleltem, mire Xander elég dühös lett...

- Szóval?-- olyan jól csókol. Közben akaratlanul is elmosolyodtam.
- Min mosolyogsz?—kérdezte meglepődve.
- Semmi, várom a folytatást .- hazudtam.
- Szóval! Neki annyi köze van hozzá, hogy Buffy vele csalta meg Angelt, mert állítólag látott téged és Angelt csókolózni. Hát nem tudom. Na most boldog vagy? Most már mindent tudsz, el lehet menni. - mondta és az ajtó felé mutatott...

- Rendben, csak olyan nehéz, azt hiszem, akkor vettelek észre először… akkor tudtam meg, hogy milyen csodálatos vagy és hogy még szűz. De ez most mindegy. Ne nézz rám így nem én voltam az első az életedben, bármennyire is szeretnéd. - mondta.
- Hanem kicsoda? Figyelj Spike nekem az az este teljesen kiesett, azt tudom, hogy már reggel Xander mellett ébredtem és én abba a hitben voltam eddig a mai napig, hogy vele voltam aznap este. Szóval? ...

- Sajnálom húgi! Nem akartam! Kérlek, bocsáss meg! - felém nyújtotta a kezét. De én ellöktem és így ordítottam:
- Olyan lettél, mint apa! Pedig nem vagy az igazi fia! Miért vagy ilyen? Te nem ilyen voltál! Apa volt az, igaz? Ő volt? Ő tette ezt veled?- mondtam dühös voltam, de a sírás fojtogatott. Mire ő:
- Apa jót akar! Ő mindig segít, de anya nem olyan! Nézd most is ott áll, és nem csinál semmit!- mondta és rá mutatott a megrémült anyára...

- Szeretlek! - mondta majd megcsókolt. Szeret! Ott feküdtünk a kanapén, majd ránéztem az órára tizenegy óra volt. Majd megszólaltam.
- Fel kéne öltözni! Nem?… - kérdeztem, majd adtam egy csókot neki.
- De, mert anyukád elég mérges lehet. - elkezdtünk öltözni, közben csiklandozott, nevettünk. Majd nevetgélve elindultunk az ajtó felé. Kinyitottuk majd néhány csuklyás valaki ott állt az ajtó előtt...

- Faith! Itt vagyok! Én vagyok! Nem tudom mit keresek itt! Pedig tudom, hogy meghaltam! De utána… nem tudom hogy mi történt! De megértem, ha nem szeretsz. És tudom hogy Spike imád téged. Bevallotta nekem. És én áldásomat adtam rátok. És remélem boldogok lesztek...