TAKI beküldött történetei

Elszaladtak az ő szobájuk ajtónyitó cipzárja előtt. Ki az előszobához.
Miközben futottak, látták a fényt, mely hosszú árnyékot vet eléjük, ami követi őket… és … a fűrészek hangját, mely már csak 3- 4 méterre lehetett tőlük és egyre közeledett. Amikor már kezdtek reménykedni, hogy megússzák az egészet, akkor jött a baj...

Az ajtó nyikorogva kinyílt. Craig összeesett. Térdei is már véreztek. Teste földre rogyott. Megérezte a fájó sebet, ahogy a hideg faparkettához ér. Szájából kifröccsent némi piros és sárga színű folyadék.
Az ajtó mögött meglátta az alakot, melyet már oly régóta ismert. A saját kitalációját.
Az kis termetű alak, melynek arcát eltakarta feketehaja, egy köntösben volt. Az is koromfekete volt. De egyik szemét meglátta. Lila volt...

Viszketni kezdett a füle. Elkezdte vakarni. Elállt a viszketés. Visszatette a „ravaszra”
A gépek csak nézték tovább. Furcsállta, hogy még nem ölték meg. Valami lefolyt a nyakán. Odakapott. Vér! Megfogta a fülét. Nem érezte, csak egy sebet érzett a füle helyén, amiből ömlött a vér. Kitört belőle a sírás. A gépekből ekkor indák jöttek ki. Felé csaptak...

A furcsa „hajó” már csak párszáz méterre lehetett, amikor hirtelen egy zöld fény csapott ki belőle! A zöld fény hihetetlenül forró lehetett, mivel a hópelyhek a közelében rögtön esőcseppeké váltak. A fiúk fel se fogták a zöld fénysugarat. A fénysugár most elérte elvileg célját. 2-3 másodperc alatt. Belecsapott az egyik sátorba. A hőhullámhatás meglökte a fiúkat és estek egyet a kemény jégen...

Az éjszaka minden kívül őrködő munkást legyilkolta könnyedén az ismeretlen csapat, akik végig a limuzinban ültek.
Az fekete ajtóablak leemelkedett, és egy kis valami repült ki rajta a bejárati ajtó felé. Hirtelen a gránát fölrobbant. Az események felgyorsultak. A jármű mindegyik ajtajából tódultak ki a zsoldosok...

Anne kissé mérgesen lemászott John- ról és leporolta magát. Felnézett és meglátta a viharfelhőket a távolban. - Na ez is szép vakáció lesz, - gondolta azután pedig az anyjára, Mike- ra és végül az ismeretlen Zakós úrra nézett. - Megyek már csak kicsit meg igazítottam Johnyka agyát! –nevetett egy kicsit aztán a dörmögő viharfelhőket nézte...

A strandok még nem nyitottak ki, mert csupán még csak fél hét volt, de már elég lett volna hozzá az idő, hogy pancsoljanak benne a gyerekek. Hirtelen megszólalt a hangosbemondó robotszerű hangja, hogy szóljon a dolgozóknak: „Figyelem dolgozók! A strand 5 perc múlva nyit! Siessenek!” Steven Harlocken a dolgozók egyike VOLT. Egy este veszítette életét a parton. Másnap találtak rá...