szöszke adatai

Útra keltem néhány éve,
Hogy ezt a szép világot
Megismerjem, s összegyűjtsek
Néhány ritka virágot...

Megint megtörtént.
Nem nagy dolog.
Ütni szeretnék,
S csak sírni tudok...

Álmodj királylány!
Álmodj magadnak egy külön világot,
Ahol van egy saját, fiatal királyod!
Álmodd azt, hogy szeret,
Azt, hogy ott van veled,
Hogy fogja a kezed...

Élni
Kézzel-lábbal,
Fűvel-fával,
Foggal-körömmel,
De kevés örömmel...

Széttéptél, és összeraktál,
Nyársra húztál, megharaptál,
Felemeltél, elengedtél,
Összezúztál, porrá törtél...

Most nagyon kéne, hogy valaki,
Valaki, aki az, aki,
Mellettem álljon, és azt mondja,
Hogy nem én vagyok a világ rongya,
Hogy nem vagyok örök vesztes,
Hogy a jövő...

A lányt meghatotta az állat bizalma. Megsimogatta az orrát, és azonnal megérezte: szüksége van rá. A ló érzékenységével, figyelmével visszahozta a lányt a világba. Bár más lett, és máshogy gondolkodott, de sikerült megváltoznia, kimásznia a gödörből. Újra érzett boldogságot, meghatottságot, szeretetet…
És ma Remény meghalt...

Az ásó boldogan csókolja a földet,
Néha nagyot cuppan egy széthasított béka.
Ma kivágtam a száraz, öreg tölgyet,
Sokat sírt közben a vén kövér fa...

Tudják, mi a szerelem? Amikor egy lélek közel kerül a lelkünkhöz, sőt beépül a lelkünkbe, aztán mégis továbbállni kényszeríti az értelem, és kitépi magát belőlünk. Aztán abba a fekete, lüktető lyukba belepróbáljuk az összes lehetséges embert, és csak azt látjuk, hogy az egyik itt lóg ki, a másik ott nem passzol… mert az a rés egy egyszeri és megismételhetetlen lény lenyomata…

Körülvesz a csend,
De nincsen benne rend,
Csak én magam
Valahol egészen lent...