A lány fázósan összehúzta magán a kabátot, és a második üveg whisky után nyúlt. A mozdulat fölöslegességét bizonyítja, hogy csak harmadszorra sikerült megmarkolnia a flaskát. Merevrészeg volt már az előző üveg tartalmától. Újabb doboz cigarettát bontott, és előásta öngyújtóját a hó alól.
- Keserves egy nap ez a mai. – mondta a hópihének, ami a kezére hullott. Aztán csuklott egyet. Eredetileg sírni jött ide. Sokat, kontroll és vég nélkül akart sírni, de nem volt egy könnye sem.
- Szép.- morogta az orra alá- Boldog Karácsonyt!- mert december 24-e volt éppen.
Életében másodszor ült ezen a padon. Először öt évvel ezelőtt ugyanezen a decemberi napon. Rémes hónapokkal a háta mögött, kusza érzésekkel, teljesen zavartan, és az egész világban csalódva. Akkor is ivott. Sokat. És másnap hajnalban, amikor magához tért, elhatározta, megváltoztatja az életét, és ha nem sikerül, hát véget vet neki, de ez így nem mehet tovább.
Aztán rátalált Reményre. Egy barátját kísérte lovat venni egy közeli lovardába. Bent, amíg a tulajdonossal beszélgetett egy kedves, fekete kanca kinyúlt a boxából, és a vállára tette a fejét. Ő volt Remény. A lányt meghatotta az állat bizalma. Megsimogatta az orrát, és azonnal megérezte: szüksége van rá. A ló érzékenységével, figyelmével visszahozta a lányt a világba. Bár más lett, és máshogy gondolkodott, de sikerült megváltoznia, kimásznia a gödörből. Újra érzett boldogságot, meghatottságot, szeretetet…
És ma Remény meghalt. Kifutott az útra, és elütötte egy kamion. A lány még utoljára megsimogathatta, magához ölelhette, és belenézhetett azokba a kékesfekete szemekbe, aztán a ló tekintete fátyolossá vált, teste elernyedt, és vége volt…A lány csak ült az aszfalton. Aztán felállt, segített eltakarítani a tetemet….
Hazament. Megfürdött, felöltözött, és útnak indult. Tudta, hogy ugyanhoz a padhoz megy majd, és félt, ha ledobja magáról ezt a rémes, földbepréselő terhet, leszakad az ég. Leült a padra, és öntötte magába az italt, és egyik cigiről a másikra gyújtott, mintha a füsttel és a sárgás löttyel kitölthetné azt az űrt, ott belül. És csak nézett maga elé. Nem tudott sírni, nem tudott ordítani…- Visszaültem hát a jól megérdemelt gödrömbe. – gondolta, majd felsóhajtott az őt figyelő, kacér mosolyú csillagokra:
- Remény meghalt!
És mély álomba zuhant.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Fél évig volt az elvonón. Zsolt minden nap meglátogatta. Először csak szakmailag karolta fel, de aztán, ahogy Andrea szépsége, és nyugalma kezdett visszatérni, úgy szerettek egymásba. Mikorra a lányt gyógyultnak nyilvánították, tudták, hogy össze fognak költözni. Andrea vissza sem ment a régi lakásába...
Felöltöztették este feketébe a lányt, esküvői díszeket festettek arcára és kezére, felékszerezték, fején a kendőt ezüst pánttal fogták oda, nyakába arany láncot akasztottak, ujjára égköves gyűrűket adtak, derekát arannyal átszőtt övvel díszítették, és lábára selyem szandált húztak. Aztán az asszonyok elénekelték neki a menyasszony dalát...
Hozzászólások
Még nem olvastam mindegyiket, de igyekszem. Ja, és nagyon tetszik ez az oldalad!!!
Szerintem kitalálod, ki vagyok! :wink:
Puszka
Negatív az ami én vagyok.
A viccesrészét meg kijátszom veletek;).
Pussz:)
Szössz ;)