Kirándulás

Útra keltem néhány éve,
Hogy ezt a szép világot
Megismerjem, s összegyűjtsek
Néhány ritka virágot.

Találkoztam emberekkel,
Láttam sok-sok állatot,
Egy lónak enni adtam egyszer,
Hálából jól felrúgott.

Megcsókoltam egy kutyát,
Utána arcomba mart,
Folyton ugatja azóta,
Hogy semmi rosszat nem akart.

Sajtot adtam egy egérnek,
Lerágta a kezemet,
Macska nézte az egészet,
Nem segített, nevetett.

Lestem nyulat a vadlesről,
Sörétessel lőtt fel rám,
Fának dőltem, s ágai közt
Stílfűrész volt, bizony ám!

Az őzek meg akartak enni,
A patak meg akart inni,
A virágok le akartak szedni,
És senki nem akart nekem hinni...

Egy szikla volt csak szikla,
Nekidöntöttem lelkemet,
Ezt a sziklát porrá törték,
S elhordták az emberek.