Köveken,
Hosszú, fekete köveken
Kopog a szerelem.
De kiismeri,
Ki ismeri a patákat,
Melyek ily hangot adának?
Hol járnak,
S hol nem járnak
Repkednek fura szél-árnyak.
Lebegnek,
Lebegve szeretnek,
Mint istent az eretnek.
Meg-meg kapnak,
De MEG sose kapnak
Igazán nem hatnak.
Égetnek,
Utadon mindent felégetnek,
Köszönve az Életnek.
S csípnek,
Mint éjjeliszélbecsípnek
A részegek, a csikkek.
Hangzanak,
Távoli paták, hangzavar
Egy macskát az Út elzavar.
S a köveken
Már messze kopog a szerelem,
S én tovább, mereven követem…
2002. február 17. –hajnal
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Hozzászólások
Ami a képeimet illeti... igencsak megosztotta a fórum olvasóit. Erre a versre mondjuk nem érkezett túl sok reakció (gondolom a karácsony is befolyásolta ezt), de a novellákról elégge eltérőképp nyilatkoztak.