Rozványi Dávid adatai

A szerető a szerelmét felvitte a hegyére. A szerelmes körbenézett és megkérdezte:
- Mást is felhoztál ide?
- Mindenkit hívtam ide, aki csak szeretett.
- És eljöttek?
- Aki igazán szeretett, igen – válaszolta a szerető.

Ismeri cégünk jelszavát: „Nekünk az álomban nincs lehetetlen!”. Egy igazi prémiumterméket tudnék Önnek ajánlani: a kedves exe azt fogja álmodni, hogy egy börtönbe zárják, és minden reggel elviszik kivégezni, de kérem figyeljen, mert ez a művészet: minden reggel más módon végzik ki.

A férfi mindig hamarabb ért az állomásra, s míg várta, hogy beálljon a vonat, a márciusi hóesésben a pályaudvarra érkezőket nézte. A nő, bár sietett volna a hóverésből, elkapta a férfi tekintetét:
- Vár valakit?
- Mondja, kérem, ez a martonvásári vonat?
- Nem, ez a dunaújvárosi. Martonvásárra indulna?
- Nem, Komáromba.
- Akkor jó utat, viszlát!
- Viszontlátásra!

Pozsgai Boginak, mert vannak dolgok, amiket, bár a szív érzi, mesében jobb elmondani

A folyó, amin az ember nap, mint nap átkelt, két részre osztotta a világot; az egyik a mocsaras lapály volt, ahol állati sorban éltek a falusiak, a másik parton szép hegyek és zöldellő mezők fogadták az arra járót. Az ember minden reggel elbúcsúzott feleségétől és kislányától és útra kelt a túlpartra dolgozni. Amikor kislánya felnőtt, már ő is elkísérte, s a folyó közepén látva, hogy apja...

A modern élet számtalan stresszel jár, amit ha nem dolgozunk fel, megbosszulja magát. Összemorzsolja a személyiségét a főnöke? A felesége, barátnője nem tartja férfinak? Mindenki magába törli a lábát?
Normális esetben az ilyen emberek szívinfarktusban halnak meg, sorozat- vagy öngyilkossá válnak. Mi lehetőséget adunk arra, hogy mindenki szabadon gyilkoljon, kiadja magából a dühét.

Kiment a teraszra és nézte a várost. Milyen nagy és erős: ezernyi fény, milliónyi lakos… Erős. Azonban ha sikerül a közel tízmillió lakost egymás ellen hangolni, akkor bárki könnyen átvenné felette az uralmat.

Ennyi év alatt eggyé váltam a faluval, a népével. Közöttük lehetnek ártatlanok, hisz nem mindenki volt ott, de én nem lehetek az. Én nem tudtam megmutatni nekik a hit világát. Én nem tudtam nekik olyan életet adni, ami ellen nem kell lázadniuk. Az én Istenem nem védte meg őket, amikor a vörösök bevonultak.

...amikor utat nyitottak a gyűlöletüknek, azt nem parancsra tették, hanem önként. Lelkesen. Amikor elindultak a kastély felé, hogy kifosszák, megpróbáltam eléjük állni, de ahogy közeledtek felém, megijedtem. A hang a torkomon akadt, lebénult a testem. Csak álltam, hagytam, hogy szó nélkül kikerüljenek és menjenek pusztító útjukra. Megéreztem, hogy évszázados gyűlölet munkál bennük, nincs se ember, se Isten, aki meg tudná őket állítani. Ebben a pillanatban értettem meg a Sans-culotte-tok...

A templom olyan volt, mint a vidéki templomok általában, aki egyet megérzett, már ismerős mindegyikben. Öreg, időtlenség illat, keményre vasalt ministránsruhák, megszentelt paraszt barokk bútorok, a márvány szenteltvíztartó oldalán kikristályosodott só szemcsék. A sekrestye közepén sötétre barnult feszület, alatta a pápa és a püspök képe.

Látja, itt ülünk ketten egy kastélyban, ami hamarosan idegenek kezére kerül, és olyan eszmékről vitatkozunk, amiket pusztulásra szánt a történelem, ahogy minket is. Ön katolikus pap, nem lesznek gyermekei, az én házasságom is terméketlen volt. Az én eszmémet, a liberalizmust a nagy háború ítélte halálra, a kereszténységet pedig az elkövetkező évek fogják elpusztítani. Még nem tudom, hogy a vörös vagy a barna szín képviselői lesznek-e erősebbek, de hamarosan háború kezdődik, minden korábbinál...