Rozványi Dávid beküldött történetei

Lassan feltápászkodtam és a másik szoba felé indultam. De amint a kilincsre tettem a kezemet, éreztem, hogy valaki áll mellettem, átölel és az arcomat a másik, a kerti ajtó felé fordítja. Finom volt a keze, finom volt a mozdulat, mégis ellenállhatatlan. Már nem volt szabad akaratom. Tudtam, ha vele megyek, olyan szörnyűséggel találom magamat szembe, amit nem tudok elviselni. Mégis mennem kellett. Talán elég volt már az állandó bujkálásból, az állandó szemlesütésből, jobb szembenézni a...

Kata csak nézte Lucát: gyönyörű volt. Hófehér ruha, finom vonások, mint egy hercegnő. Egy pillanatra a saját esküvőjükre gondolt: mennyire más volt! Ő nem volt ilyen szép. A fiú is jóképű volt, de idegen. Más. Sokat aggódott, hogy vajon illenek-e egymáshoz, hogy nem lett volna-e jobb, ha Luca egy olyan férfit választ magának, mint ő, egy becsületes istenadtait… Vajon jól tette-e, hogy engedett a csábításnak, hogy valami, valaki mást akart? Boldogok lesznek, ez biztos. De vajon meddig?...

Idézgettük a régi jelszót, hogy nem állunk meg félúton, kommunizmus pusztuljon. A konvoj nekiindult, a kórház erkélyéről csinos ápolónők integettek és csókokat dobálgattak nekünk. Arad még viszonylag békés képét mutatta, de Temesvár már más volt… A város tele volt barikádokkal, katonákkal és letakart valamikkel, amik nagyon hullának néztek ki. Amikor megtaláltuk a kórházat és kiszálltunk a kocsiból, a távolból már hallottunk fegyverropogást. Ott már inkább éreztük, hogy itt történik valami,...

Az ártéri erdő szélén megálltak: meleg nyári este volt, a fürdőzők már lassan pakoltak, éppen kikötött pár méterre tőlük egy kenus csapat. Olyan este volt, amikor a levegő sem mozdul, minden csendes, minden lusta, hát nem mentek tovább, lustán nézték, ahogy a vízitúrázók tábort vernek. Minden olyan természetes volt, nem vettek észre semmi furcsát, csak amikor az egyik nő feléjük jött, akkor látták csak meg, hogy teljesen meztelen. Nem jött zavarba, elment mellettük és mosolyogva rájuk...

A kápolna felett egy vén diófa. Amikor alatta mentünk el, pont elénk esett egy szem dió, a Kedvesem felvette és az arcom elé emelte:
- Szagold meg! – nevetett.
Megszagoltam, finom illata volt, mint valami keleti fűszernek. Elsőre az jutott eszembe, hogy a szenvedélytől égő női testnek van ilyen illata, de ezt nem akartam kimondani, így csak ennyit mondtam:
- Finom.
- Finom? Neked csak ennyi? Ez a világ legfinomabb diója! Gyerekkoromban még az egész hegyoldal tele...

...majd elmúlik ez is. Rákosi alatt még rosszabb volt, mégsem hagytuk el a hitet, pedig akkor tényleg sok múlt rajta. Kádár alatt sem fogjuk.

A hatvanas évek vége felé kezdett normalizálódni a vallásos élet is. Megszületett a kompromisszum az Egyház és az állam között is: a papok már nem politizáltak még átvitten sem a prédikációikban, az állam meg szemet hunyt e felett a klerikál-feudo maradvány felett. Még mindig listát vezettek azokról, akik templomba jártak, de aki nem akart úgymond „karriert” csinálni, annál már nem számított. Az aktív papokat már nem vitte el a rendőrség, már nem verték meg őket, legalábbis nem mindig,...

Péntek este érkeztek meg a vendégek. A kocsi, amivel jöttek, majd olyan hosszú volt, mint a ház utcai frontja. Józsi, mert a régi idők emlékére csak így hívták, kicsit ideges is volt, mert hiába csináltak a házhoz széles kertkaput, nem tudott beparkolni. Ezek után természetesen az utcai szobát kérte maguknak, hogy egész éjjel szemmel tarthassa autóját Az asszony, akit már kint ismert meg bizalmatlanul nézett körbe a lakásban, mint egy misszionárius első napján a leprakórházban. Legelőször...

Építkezni kezdtek. Azokban az években ez mást jelentett, mint manapság: téglánként kellett összeszedni az építőanyagot, a tervek tucatáruk voltak, mintha az egyetemen azt tanították volna, hogy a jó ház az, amelyik semmiben sem különbözik az összes többitől. Hogy csak ház legyen, véletlenül se otthon. Giccses gondolat, mégis Katának álompalota volt, semmiért nem adta volna. Mintha a korábban összetöretett és szétszóratott élete épülne fel apránként.

A narancs Istenadtán nem csak egy gyümölcs volt, jelkép. Régen, még a háború előtt, amikor az öregasszonyok bevitték a málnát és a ribizlit a városba, sokszor narancsot vettek visszafelé, amit a legényeknek aranyáron adtak el, ők meg a szívüknek legkedvesebb leánynak ajándékozták. Svábok voltak, dolgosak, irtóztak a felesleges pénzkidobástól, éppen ezért volt különösen nagy súlya ennek az egynek: ezzel fejezték ki, hogy a másik mindennél fontosabb nekik.
Kata régen nagyon várta,...