Magányos Csillag

Bizonytalanságban telnek napjaim
Szél fújja el a bánataim,
Legyél te ki vagy nekem,
Higgyem el s jó lesz nekem.

Bánatos csillagként fent az égen
Sírnak a felhők eső cseppen.
Borús az ég, ki merre mégy,
Az enyém, kérlek csak te légy,
Te vagy egy angyali fény,
Ragyogj be, s jöjjön a remény.

Magányos csillagként fent az égen
Szertenézek fenn az égen.
Látom a romlott világot,
És azt a piros virágot.

Rád gondolok éjjel nappal,
Elfutni már nem hagyhatlak.
Magányos csillagként fent az égen,
Türelmetlen reménytelenségben.

Bánatos csillagként fenn az égen,
Rád gondolok hű reménységben.
Rád gondolok és arra kérlek,
Hogy gyere te is fel az égre.

A fényeim lassan kialusznak,
A sötét felhők beborulnak.
A tűz újra lángra lobban,
A magányos csillag szerte robban.