Vágyódás

Azt hittem, hogy többé, nem érzek majd ilyet,
azt hittem a lelkem régen szénné égett,
de eljöttél és itt vagy velem,
és hidd el azt, hogy kellesz nekem,

Kellesz nekem, mint testnek a kenyér,
mikor már azt hittem, elhagy a remény,
rád találtam egy angyali fényre,
most már sírva nézek fel az égre,

A szívem ismét lángba borult,
el feledtem minden borút,
mert a szemed ragyogása,
a szád ragyogó mosolygása,
elfeledtet minden rosszat,
a rossz és rémes múltat.

Jó, hogy vagy te nekem,
és jó hogy itt vagy velem,
jó volt minden perc együtt,
jó volt és jó lesz mindenütt.

Bárhová is sodor az élet,
téged sose feledlek,
mert megmutattad nekem,
hogy milyen szép az élet.