MephistoAtya adatai

Szokványos családi ház. Elől tiszta, gondozott udvar, hátul belep mindent a giz-gaz. Az udvar közepén egy gödör és mellette a földkupac. Tunya úr a kupacon henyél, cigarettázik. Az utcáról Mária érkezik.

MÁRIA: Hányszor mondtam, hogy hagyd abba? Meglátod téged is a cigaretta fog elvinni!

TUNYA ÚR: Jobbat mondok. (mélyen a cigarettába szív) Először inkább éhen halok. Majd, ha az nem használ, akkor jöhet a cigaretta...

- Sorsod a csillagokban vagyon megírva. Csak az tárul eléd, mit Ithaka földjén más is lát. Persephone hűen kitart, de a mohó trónbitorlók sora hosszú, s nincs ki gátja legyen kapzsiságuknak… Most is itt lebeg vak szemeim előtt régmúlt idők Ithakája… De imitt már keselyűk nyúzzák a halott hús tépett foszlányait…Nincs ki gátjává váljék gonosz kapzsiságuknak...

Egy pillanat még.
Csak egy apró rezdülés.
Sziszeg a kagyló a padló kemény műkövén,
Hangokat dúdol az éjszaka,
Magas,...

A fogalom esszenciája tulajdonképpen az asszociációkban rejlik. A dallamban is a számokról a matematikára asszociálunk, az írásjelekről az írásra, az oda nem illő betűkből pedig ki-ki másra és másra. Az improvizitizmus röviden nem más, mint a tudatos és rendezett olvasói káosz...

Sorban sötét, suhanc varjak varrják
sötét ingüket,
rémült rokon távozott nem rég,
kezében feszület,
s néhány tollfosztott, foszló, fellegkavaró,
tőle tikkadt társnak...

Te álmatag, zagyva Duna!
Idegenből miért mérgezed vized?
Te álmatag, zagyva Duna!
Hát magad hallhatatlannak hiszed? ...

Bölcsőben virrasztottam szelíden, s állhatatosan.
Aztán kihánytam valami gátlástalant, s egyre rosszat.
Kihánytam magam. Félfelnőtt, pofátlan, élményvadász,
A nagykorba érzéketlenül...

Látom az utat, meredeken kaptat fel a jámbor hegyre,
Cipel, megrogy, térdel, mászik, szemébe süvít a szele.
Sajátjaként tekint körbe mindenre mi él, s teremtetett,
De nem lát...

A labda még a kezében volt, görcsösen szorította, mintha abba zárta volna bele minden fájdalmát és emlékét, hogy sose felejtse el. S csak rohant, rohant és rohant. Nem törődött se a cikázó villámokkal, se a viharral, ami úgy tombolt, mintha az istenek ezerévenként csak egyszer engednék ki, hogy akkor, akkor játssza ki magát, pusztítson, törjön, zúzzon, mutassa meg hatalmát...