Egy pillanat még.
Csak egy apró rezdülés.
Sziszeg a kagyló a padló kemény műkövén,
Hangokat dúdol az éjszaka,
Magas, mély.
Egy pillanat még.
Csak egy apró rezdülés.
Üvegszilánkok szállnak szerteszét,
A fényképet vér fogja be,
Néhol sötét.
Egy pillanat még.
Csak egy apró rezdülés.
A kicsapódó ajtón csalt hajtó távozék,
Vadásza vágya kínjának,
Lépte is veszély.
Egy pillanat még.
Csak egy apró rezdülés.
Csak Ő és a zordon, jéghideg éj,
Mint milliószor most is,
Magatehetetlen.
Pillanat sincs,
Rezdülne, de nem lehet,
Vérpatakként él tovább, s úgy lüktet,
Mint maga a természet,
Ha halott.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások