Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Friss hozzászólások
laci78: bizony.
2024-11-08 16:54
kaliban: Ez mintha lett volna már. (10....
2024-11-08 16:40
laci78: nem jó hír, de remélem mindket...
2024-11-07 22:32
Rémpásztor: Üdvözletem. Bizonyára felmerül...
2024-11-07 21:32
Materdoloroza: Sajnálom.
2024-11-07 20:33
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

holdtestver adatai

Neve:
holdtestver
E-mail címe:
Nem publikus
holdtestver összes beküldött történetének megtekintése »
holdtestver
Írásai 11 25
1355
Csak nézni, nézni a napsugaras eget -
az volna jó!
Ülni, míg lábam a semmibe lóg,
és érzezni a simogató szelet...
1328
Hová tűnik a bohó boldogság?
gyűlik a színes gyöngy, készül a lánc.
Néma a szoba, hosszú az árnyék,
és mintha régi árnyakat látnék...
1076
Csendes a győzelem, halk a megadás,
győztes az ég, s rám terítette fátylát,
Harmat mosta kék ajkak értek pirossá ...
Rab
1865
Sas szárnyaim légörvényeket kavarnak. Büszkén felvetem fejem. Az árnyékom végigfut az emberek arcán. Kicsit megrémülnek, mikor közelebb repülök hozzájuk. Aztán mégis ujjonganak és tapsolnak. A gyerekeiket felemelik, hogy jobban lássanak.
De ez nem az igazság. Ők lent vannak, én fent. Félelmetes. Én félek.
1234
Kialudt minden ragyogó csillag az égen,
nem mutatja az utat nekem már régen.
Az árnyékod eltűnt, lemászott a falakról...
1956
Ma a Szütymütyökről fogok eszmét futtatni. A szütymütyök a pszichológia tanárom elméjében létező, az izébizék családjába tartozó micsodák. A mi érzékelésünkön kívül eső kis lények ezek, de én tudom, hogy néznek ki. Azért, mert a pszicho tanárnő olyan élethűen vetíti ki képzeletében élő lényeit, hogy azt rajta kívül csak én nem látom. Illetve látom. De más is. Mit akarok? Ja, szóval látom őket...
1132
Fehér koponya vigyorog,
az égen egy helyben toporog.
Vadász hangja harsan,
viszi a szél, zavarja
a fekete árnyat,
üldözi, hívja...
1934
Hatalmas, erős, büszke kőszikla vagyok. De leválok a hegyoldaltól. Az ár hömpölyögve gurít, visz hosszú utamra. Kiemelsz a zúgó árból. Hálásan dobban kő szívem, nem kell tovább morzsolódnom. De nem bírsz el, túl nehéz vagyok. Visszadobsz a folyóba...
1169
Megrontott tegnapok köszönnek
ránk minden utcasarokról,
lám – lám, könny öntözte
rémes múlt árnya lóg falamról...
1263
A folyó partján, szentek állnak,
sorban, mint márvány szobrok
kezüket a vízbe mártják - fűzfa ágak,
barna törzsük előtt hajlongok...