A folyó partján, szentek állnak,
sorban, mint márvány szobrok
kezüket a vízbe mártják - fűzfa ágak,
barna törzsük előtt hajlongok.
Hideg vizet hoz arcomba a szél,
súgnak a szentek régi mondát,
letűnt korok szép szavú meséjét.
Egyszer volt, nem is volt tán.
Hallom a csatamezők zúgását,
a folyó akkor is itt folyt, a szél akkor
is így fújt, a szent akkor is itt állt,
csak a víz volt véres, a szél fagyos,
és az összes szent márvány - halott.
Akkor álmodott a föld jobb jövőről,
soha el nem jött fantáziavilágot
látott az alkonyat vöröslő
fényében. És itt vannak a szentek.
Állnak, néznek, várnak, álmodnak.
Vágynak mindig szebbre reménytelen,
bár lecsuklódnak szemeik, s meghalnak.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?