Csak nézni...

Csak nézni, nézni a napsugaras eget -
az volna jó!
Ülni, míg lábam a semmibe lóg,
és érzezni a simogató szelet.

Csak feküdni; alattam a semmi,
fölöttem minden.
De felhős az ég, fagyos, hideg
a lég és nem jó semmi.

De ha el is romlik az élet, csupán
pillanatnyi
csak a sötétség, és én, a kis
jelentéktelen lányka súgnám

füledbe: Nem tudhatod, te vagy
fölöttem, vagy
én alattad, döntsd hát el, ha
jót akarsz, mert én tudom már.

Alattam a semmi, fölöttem a minden,
körülöttem te,
valakinek senki, nekem minden,
alattad a semmi, feletted én,

legfelül az ég, a napsugaras,
szikla lábunk
alatt, és lelkünk a semmibe ér,
ez az élet az enyém, neked is jut még.

(Csak vedd el, tőlem ne kérd.)