Fehér koponya vigyorog,
az égen egy helyben toporog.
Vadász hangja harsan,
viszi a szél, zavarja
a fekete árnyat,
üldözi, hívja.
-Megáll, szimatol,
hallgatózik. Minden néma.
Csend van.
A vadász hangja elhal,
a szél szava széthullik,
mint a tükör apró cserepei.
A koponya leesik az égről,
meghalt a hold is. Érthető.
Megint járható az út,
értem a szelet, szavakat zúg
fülembe a vízesés.
Értem a vad természetét,
élem az árny osonó életét;
Futok a vadász elől,
a hatalmas, a mérhetetlen idő elől.
- Minek? Úgyis megöl.
Megállok, szimatolok,
hallgatok. – Valami zavaró.
Túl néma a csend.
(Fülembe suttogja egy hatalom,
a természet, a buja vadon:)
Eljött a végítélet.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2001-09-16 00:00:00
|
Versek
Benyitottam a hálóba és a következő kép tárult elém: feleségem hanyatt fekszik, lábait szétrakja és a szomszéd Zsuzsa feleségem lábai között van négykézláb és nyalja feleségem pináját. Zsuzsa...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-11 00:00:00
|
Versek
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?