Végítélet

Fehér koponya vigyorog,
az égen egy helyben toporog.
Vadász hangja harsan,
viszi a szél, zavarja
a fekete árnyat,
üldözi, hívja.
-Megáll, szimatol,
hallgatózik. Minden néma.
Csend van.
A vadász hangja elhal,
a szél szava széthullik,
mint a tükör apró cserepei.
A koponya leesik az égről,
meghalt a hold is. Érthető.
Megint járható az út,
értem a szelet, szavakat zúg
fülembe a vízesés.
Értem a vad természetét,
élem az árny osonó életét;
Futok a vadász elől,
a hatalmas, a mérhetetlen idő elől.
- Minek? Úgyis megöl.
Megállok, szimatolok,
hallgatok. – Valami zavaró.
Túl néma a csend.
(Fülembe suttogja egy hatalom,
a természet, a buja vadon:)
Eljött a végítélet.