Búval sóhajt, el is hallgat talán
Utolsó lélegzetem érted,
Jég már; mint ifjúkorom legszebb nyarán
Dallal, könnyel nincs már visszatérted.
Oly makacs, önző vagy, de mégis édes;
Sebem fertő mind, hát folyja, marja mérged!
Ostoba helyet, miért vagy erre képes?!
Arcom védtelen,
Neved éktelen.
Nélkülöz a kényszer,
Altatott elégszer.
Akkor szólj, ha igazad szólni vágy,
Némulj csak, s paplanom síri virágágy.
Neved, hogy szeretlek e sorba törve kiáltom;
Anna, én még egyszer, újra, újra, újra kivárom!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
2025-05-07
|
Fantasy
fordítás .... Eredeti történet: ADD SPICE TO TASTE .... Szerző: PJRH
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Én nem tudom, milyen érzés,
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szerelem
mely minden gondolatot elterel
Szerelem
mely...
mely minden gondolatot elterel
Szerelem
mely...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?