Búval sóhajt, el is hallgat talán
Utolsó lélegzetem érted,
Jég már; mint ifjúkorom legszebb nyarán
Dallal, könnyel nincs már visszatérted.
Oly makacs, önző vagy, de mégis édes;
Sebem fertő mind, hát folyja, marja mérged!
Ostoba helyet, miért vagy erre képes?!
Arcom védtelen,
Neved éktelen.
Nélkülöz a kényszer,
Altatott elégszer.
Akkor szólj, ha igazad szólni vágy,
Némulj csak, s paplanom síri virágágy.
Neved, hogy szeretlek e sorba törve kiáltom;
Anna, én még egyszer, újra, újra, újra kivárom!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
BURGONYA:
EZT MÁR OLVASTAM ITT JOHNNY RÉ...
2025-04-04 18:27
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?