bogumil beküldött történetei

Miután kiszálltak az űrkompból, azonnal a mennyei Atya elé kísérték őket. A kötelező lábcsók után az Atya felemelve magához ölelte őket. Úgy, mint atya a gyermekeit. Meghatottan szólott hozzájuk
— Gyermekeim, minden elismerésem a tiétek! Amit elkezdtetek, az nem semmi! Mit kértek még?
— Embereket és anyagot.
— Kérésetek parancs. Van írásos igényetek, vagy szóban akarjátok elmondani?
— Teljesen kidolgozott tervezetünk van, és mellékletként az erő, eszköz elosztást...

Himihumi királynő úgy vedlett át fáraóvá pillanatok alatt, mint amikor a csúf hernyóból gyönyörűséges lepke válik. Senki sem csodálkozott, de nem is kételkedhetett benne, hogy csakis ő léphet Rumszesz örökébe...

Kedden megtörtént az első incidens. Mondhatnám úgy is, hogy horrorisztikus esemény. A vacsora beadása után a személyzet nyitva felejtette a hím körlet ajtaját. Az volt az eljárás rend, hogy, amikor befejeződik valamilyen tevékenység, akkor a körletvezető ellenőrzi, hogy minden rendben van-e? Ebbe beletartozik az ajtók ellenőrzése is. A személyzet elkapkodta az ajtózárást és mellézárta a zárnyelvet...

Közben a lombikbébi program is beindult. A mesterségesen megtermékenyített petesejteket életvízben nevelve a harmincadik napon agykezdeményeikbe beültették az értelem génjét. Utána, pedig implantálták a nőstények méhébe. Hagy fejlődjenek természetes közegben tovább. Ekkor kezdődtek a gondok. A terhesség alatt leálltak a petesejt érlelő peteműködések. Nem tudtak több érett petét kinyerni az anya majomember nőstényekből. Ezért a további bővülésen gondolkodtak...

— Nos, uraim, mi a helyzet?
— A helyzet teljesen világos — kezdte Pucong, majd így folytatta —, jövő héten elkezdjük a munkálatokat. Röviden vázolva. Az alapokat kijelöltük, betájoltuk. Óriás markológépeinkkel kimélyítjük a gépházak, és a mőbiusz generátor gépházának helységeit. A kitermelt homokkal, mészkőzúzalékkal, mésszel kizsaluzzuk a piramis kváderköveit. Anti gravitációval felépítjük a már elkészült gépház és erőmű fölé a piramist. Aztán elektrikusaink felhelyezik a piramis...

Derült égből, villámcsapásként landolt az észak afrikai sivatagban a huszonhét űrkompból álló inváziós flotta. A végtelen sivatagban nem fedezhették fel figyelő szemek őket, mert a homoktengeren kívül életnek nyoma sem látszott. A vezérkomp pallóként lehajló ajtaja kipattant és homokot ért. Az ajtónyílásban megjelent Kukulkánnal az élen a törzs. Pár bizonytalan lépés után felnéztek a csillagos égre és búcsút intettek a Teremtő Atyának: Itzamnának. Ezzel megkezdődött a hatalmas munka......

— Barátaim, közvetlen és közvetett munkatársaim! Óriási felelősség terhe nehezedik ránk. A Nagy Tervnek, melynek elvi alapjait tudósaink lefektették, gyakorlatban, a terepen, idegen környezeti viszonyok közt való kipróbálása, most még hazárdjátéknak tűnik. A mi dolgunk, az, hogy a Föld nevű bolygón az IQ-234-es gén manipulálásával megteremtsük a gondolkodó, alkotó, kommunikálni képes emberfajt. Elsőnek szólítom a projektvezető főmestert, Zanza Mukli professzort! A tiéd a pálya szeretett,...

– Főnök, ha elkapjuk ezeket a dezentorokat, internáljuk őket a világűrbe, biztos, hogy béke lesz a földön?
– Nem teljesen, de egy kis szelettel mi is hozzájárulunk a békéhez. Még hátra lesz az imperializmus, a fináncoligarchia, és a katonai héják karanténba zárása, majd a világűrbe való internálása. Ehhez előbb kelepcébe kell csalnunk őket. De, ne siessünk elébe a dolgoknak barátaim, majd időben, a helyszínen mindenről megkapjátok a parancsot...

Indult volna a tyúklétráért, de a négy zöld emberke elállta az útját. Valamilyen sugárral, amit a szemükből lövelltek ki, lebénították. Úgyhogy, nemhogy lépni, de se köpni, se nyelni nem tudott. Ketten hozzáléptek és két mutatóujjukat a feneke alá tartva, felemelték, mint a pelyhet. Már vitték is be az űrkompba. Ott azonnal lehúzták róla a tubigatyáját, és a kompban lévő fehérmaszkos orvosféle a műtőasztalra, fektette és elkezdte méregetni a bíborfurulyáját...

Az öregasszony végre abbahagyja munkálkodását. Mélyet szív a szivarból, feltápászkodik, zörgő csontjait megropogtatva hajlott derekát megpróbálja kiegyenesíteni, és komótosan kicammog az udvar végibe. Sarkaira ülve lekuporodik a földre. A lánynak is int, hogy kövesse az ő példáját. Aztán száraz faághoz hasonló gacsos ujjainak rabságába zárva meredten vizsgálgatni kezdi a lány felfelé fordított tenyerét. A lány türelmetlenül kérdi:
– Látsz valamit mámi? – amaz közelebb viszi szemeihez...